Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Császár Nagy László: A tervek életkörülményeink javítását szolgálják

közoktatás felszabadulás utáni történetében alighanem egyedülálló lesz az idei év, hiszen az idén hét középiskola építése fejeződik be. Ez azt jelenti, hogy a tervidőszak első két évében tizenegy középiskola készül el, s ez megoldja gondjaink jelentős részét. Természetesen emellett átszervezésekre is szükség lesz, továbbá néhány általános iskolát igénybe fogunk venni középiskolai oktatás céljára, néhány, eddig óvodának használt intézményt pedig általános iskolává alakítunk át. Az átszervezések, természetesen, csak azokat a gyermekintézményeket érintik, amelyeknek kihasználtsága nem megfelelő. Azt hiszem, a mainál sokkal jobb gazdasági helyzetben sem engedhetnénk meg magunknak, hogy bölcsődék és óvodák 30-40 százalékos kihasználtsággal működjenek. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átszervezések gyakran nem tatunk, mint a múlt esztendőben. Tudunk arról is, hogy a segélyek elosztása nem mindig és mindenütt felel meg a társadalmi igazságosság követelményeinek, és ez nem egy helyütt feszültség forrása. Az eddiginél igazságosabb, demokratikusabb, a lakókörnyezet véleményét is figyelembe vevő elosztás nem csupán a helyi feszültséggócok számát csökkenti, hanem a társadalmi igazságosságot is szolgálja, és ezáltal hatásosabbá teszi a tanácsi munkát. Ezért a jövőben — szervezeti és szemléleti módosítások árán is — a jelenleginél jobban kell támaszkodnunk a társadalom jelzéseire, a közvélemény ellenőrzésére, megítélésére. Úgy vélem, ezzel is jelentős mértékben fejleszthetjük a lakóhelyi demokráciát. Ezeket az elveket kell követnünk a rendszeres nevelési segélyek elosztásánál is, ahol hasonló gondok mutatkoznak. Ez az egyik alapfelté„...az idén előreláthatóan 5600-5700 lakással nem rendelkező család jut önálló otthonhoz, 10-11 ezer minőségi csere várható, valamint a lakásfelújítások és korszerűsítések eredményeképpen csaknem 30 ezer család lakáskörülményein tudunk javítani" lálkoznak sem a pedagógusok, sem a szülők egyetértésével. Nem lesz hát könnyű mindenkivel elfogadtatni, hogy néhány intézmény a jövőben más funkciót tölt majd be. Változatlanul fontos feladatunknak tartjuk, hogy a tárgyi feltételek megteremtése mellett tovább javítsuk az oktatás személyi feltételeit. Hogy jól felkészült pedagógusok neveljék és oktassák azokat a fiatalokat, akik az ezredforduló után a társadalom derékhadát alkotják majd. —Ismerve a társadalom korösszetételét, egészségügyi kultúránk fogyatékosságait és a népgazdaság teherbíró képességét, alighanem a múlt évinél is nagyobb rangra emelkedik az idén az egészségügyi és a szociálpolitika... — Ez egyértelmű, hiszen a főváros félmillió nyugdíjas lakosságának jelentős hányada betöltötte hetvenedik életévét. Az új intézmények felsorolása helyett hadd mondjam inkább azt: elsősorban az egészségügyi intézmények felszereltségének javítására törekszünk. Ehhez hozzátartozik, egyebek között, az is, hogy az idén 86 millió forintot fordítottunk az intézmények műszerellátottságának javítására. Igyekszünk megteremteni annak feltételeit, hogy a kórházi ágyakat ne krónikus betegek foglalják el, hanem mindenki a saját igényei szerinti ápolásban részesülhessen. (174 szociális otthoni ágy átadását is tervezzük.) Nagyon fontos feladatunknak tartjuk, hogy az egészségmegőrzési program keretében javítsuk az egészségügyi kultúrát, csökkentve ezzel a megbetegedések számát. Alapvető társadalompolitikai feladatunk az idős emberekről való gondoskodás. Az utóbbi időben megnövekedett a tanácsok szerepe és felelőssége ebben a kérdésben. Le kell szögeznünk azonban: a tanácsok rendszeres és rendkívüli segélyezéssel nem tudják megőrizni az idős emberek életszínvonalát. Nem vállalhatják magukra a társadalombiztosítás feladatát. Mi a területi igényekhez igazítjuk tevékenységünket, figyelembe véve azt, hogy az elmúlt években igencsak felértékelődött a tanácsok szociálpolitikai szerepe. Tanúsítják ezt a tervben rögzített adatok is. Az idén a kerületi tanácsok 457 millió forintot fordítanak szociálpolitikára, 127 millió forinttal többet, mint egy évvel ezelőtt. Az egyéni igényeknek és a költségkímélőbb társadalmi kívánalmaknak megfelelően elsősorban a házi szociális gondozóhálózat fejlesztését tervezzük. Az idén növekszik a rendszeres szociális étkeztetésben részt vevők száma, és ahol igény mutatkozik erre, bővítik az idősek napközi otthonait is. Rendszeres és rendkívüli szociális segélyezésre pedig 77 millió forinttal többet fordí-8 tele annak, hogy a valóban rászoruló emberek kapjanak támogatást. — Az említett kiemelt feladatok mellett változatlanul fontos a közműágazatok fejlesztése és rekonstrukciója. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolják, hogy a viszonylag elmaradottabb külső kerületek közművesítésének gyorsításában, illetve a lemaradás gyorsabb ütemű pótlásában jelentős segítséget kapunk a közműtársulásoktól, és, a jelek szerint, a jövőben is támaszkodhatunk az állampolgárok anyagi eszközeire és cselekvő támogatására. — A közlekedési ágazaton belül az idén alapvető feladatunknak tartjuk a tömegközlekedés jelenlegi színvonalának megőrzését. Folytatódik a metró és az M5-ös autópálya bevezető szakaszának építése, az év végére meghosszabbított útvonalon közlekedik az l-es villamos. Megkezdődik a Helsinki úti felüljáró építése és az Etele tér rekonstrukciójának tervezése. Az idén több új buszjárat indul, és a selejtezések pótlására hét trolibusz és kétszázhuszonnégy autóbusz áll majd forgalomba. Mindezek mellett a forgalomszervezés fejlesztésével is igyekszünk elősegíteni a közlekedés színvonalának megtartását. Úgy vélem, a kereskedelem ki tudja elégíteni az igényeket, itt nem tervezünk jelentősebb beruházást. Elsősorban a lakótelepeken élő emberek ellátásának javítása céljából épülnek ABC-áruházak, boltok, szaküzletek. A munka jobb megszervezésével a jelenlegi bolthálózat képes kielégíteni a fővárosi lakosság igényeit. — Végül talán annyit: a jelenlegi tervidőszak céljai a nyílt várospolitika jegyében, széles körű szakmai és társadalmi viták során fogalmazódtak meg. Az idei feladatok meghatározásánál is szem előtt tartottuk a viták során kifejtett állampolgári javaslatokat, az eszmecseréken elfogadott kiemelt célokat. Személy szerint is úgy érzem, hogy megvalósítható feladatokat tűztünk ki magunk elé, olyanokat, amelyek az életszínvonal-politikánkban jelentkező gondok ellenére is a fővárosiak életkörülményeinek javítását, életünk minőségének fejlődését szolgálják. Olyan célok ezek, amelyekért érdemes cselekedni, amelyeknek megvalósításához mind anyagilag, mind társadalmi munkával érdemes hozzájárulni, de azzal is, hogy óvjuk, a jelenleginél jobban becsüljük ennek a városnak a meglévő értékeit. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ