Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Császár Nagy László: A tervek életkörülményeink javítását szolgálják

A TERVEK ÉLETKÖRÜLMÉNYEINK JAVÍTÁSÁT SZOLGÁLJÁK Beszélgetés dr. Pénzes Jánossal Egy esztendő eredményei és gondjai korántsem elegendőek ahhoz, hogy akár egyetlen tervidőszakra érvényes tanulságokat levonjunk belőlük. A tervek és az elvégzett feladatok összevetése azonban sejtethet bizonyos tendenciákat. Egyebek között figyelmeztethet bennünket arra, hogy mely feladatok maradéktalan elvégzésére kell nagyobb figyelmet fordítanunk gyorsan változó életviszonyaink közepette. Vagy éppen arra, hogy milyen új jelenségekkel kell számolnunk, miféle, egy esztendővel ezelőtt még nem látott nehézségeket kell leküzdenünk középtávú terveink megvalósításakor. A Fővárosi Tanács elnökhelyettesével a múlt esztendőben elvégzett munkáról és az idei tervekről, elképzelésekről beszélgetünk. A számvetés azért is fontos, mert a főváros terveinek valóra váltása nem csupán több mint kétmillió helyi lakost érint, hanem érzékenyen befolyásolja az agglomerációs övezetben élő honfitársaink közérzetét is. Azokét az állampolgárokét, akiket nem csupán kenyérkereső mesterségük köt Budapesthez, hanem igénybe veszik a fővárosi szolgáltatásokat, akik gyakran napi bevásárlásaikat is itt intézik. Múlt évi eredmények — Az elmúlt esztendő, a VII. ötéves terv induló éve alighanem meghatározó az egész tervidőszak szempontjából. Miként ítéli meg a városfejlesztés múlt évi eredményeit és a tanácsi munkát? — Azzal kell kezdenem, hogy 1986-ban alapvető feladatunknak tekintettük a választott testületek által kialakított és a társadalmi vitákban elfogadott, az alapellátás javítását szolgáló társadalmi és gazdasági program eredményes megvalósítását. Természetesen az ismert gazdasági nehézségek a tanácsi munkára is hatással voltak. A vállalati gazdálkodásban jelentkező gondok miatt — nem végleges adatok szerint — hozzávetőlegesen 1,3 milliárd forint volt a bevételkiesés. Mégis azt mondhatom, hogy ma szebb és gazdagabb Budapest, mint egy esztendővel korábban. Ez önmagában is igazolja munkánk eredményességét, hiszen a tanácsok kevesebb pénzből is biztosítani tudták az intézmények működési feltételeit, kedvezőbbé vált az infrastrukturális ellátottság. így a múlt esztendőben végzett munkát értékelve, arról adhatok számot, hogy alapvető céljainkat elértük, társadalmi és gazdasági programjainkat — a lakásépítés kivételével — megvalósítottuk. Ennek következtében javultak a lakosság jelentős hányadának életkörülményei a főváros több területén. Korántsem akarom azt állítani, hogy módunk volt az ellátás terén jelentkező valamennyi feszültséget megszüntetni. A reális értékeléshez az is hozzátartozik, hogy életviszonyaink egyikében-másikában a feszültségek fokozódtak, sőt — nemegyszer talán a fejlődés következtében — új feszültséggócok keletkeztek. — Hallhatnánk erről valamivel részletesebben? — Természetesen. Kezdjük talán a változatlanul sok embert irritáló lakáshelyzettel. Ennek javítása érdekében tavaly 190 millió, forinttal támogattuk a lakásmobilitást, csaknem 500 millió forinttal segítettük a magánerős lakásépítést és -vásárlást, felépült több mint 10 ezer lakás. Sajnos a telepszerű lakásépítésben hozzávetőleg kilencszáznegyvenre tehető a lemaradás. A lakásellátást kedvezően befolyásolta, hogy az előirányzottnál többet, körülbelül 14 400 lakást újítottunk fel, és 9700 otthont korszerűsítettünk. Összesen 9500-10 500 között van azoknak a családoknak a száma, akiknek vagy megüresedett lakással, vagy minőségi cserével javítani tudtuk lakáskörülményeit. Felújítás és korszerűsítés révén pedig 24 ezer család került a korábbinál jobb körülmények közé. Mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek, hiszen a tervet tavaly sem tudtuk megvalósítani. Ennek oka elsősorban nem anyagiakban keresendő, hanem az ipar felkészületlenségében. Ezért nem készült el 1984-ben és 1985-ben csaknem ötezer lakás, és tavaly sem tudtunk a rendelkezésünkre álló anyagi forrásokból annyi lakást felépíttetni, amennyit terveztünk. A gondokat csak tetézte, hogy a IV. negyedév kezdetén a tervezett lakásoknak még a negyven százaléka sem készült el, s a mennyiségi lemaradás a lakások minőségét is befolyásolta. Mindent egybevetve: ha a tavalyi évre megkötött szerződéseket nézzük, akkor az építőipar több mint ezerötszáz lakással épített kevesebbet annál, mint amennyire szerződést kötött. Ennek oka azonban nem csupán a felkészültség fogyatékosságaiban és az elégtelen kapacitásban keresendő, hanem abban is, hogy a megyei építőipari vállalatok csupán negyedannyi fővárosi lakás építésére vállalkoznak, mint néhány évvel ezelőtt. El kell mondani azt is, hogy egyelőre a vállalatok közti verseny sem hozta meg a kívánt eredményt. Emelkedtek az építési költségek, holott a konkurenciától éppen az ellenkezőjét vártuk. — A terv megfogalmazásakor alapvető törekvés volt a lakosság egészségi állapotának javításához szükséges feltételek megteremtése. Ezen a téren terveink valóra váltak. A XVIII. kerületben például szervezés eredményeként sikerült kialakítani egy 190 ágyas krónikusrészleget, és Csepelen hetven ággyal bővült a harmincágyas krónikusosztály. Megkezdődött a betegellátás a Weil Emil Kórház radiumosztályán és a békásmegyeri szakorvosi rendelőben. A lakótelepeken átadott körzeti orvosi rendelők alapterülete csaknem eléri az 1650 négyzetmétert. 161 millió forintot fordítottunk az egészségügyi intézmények műszerellátásának javítására. Mindezek mellett folytatódott a Róbert Károly Körúti Kórház rekonstrukciós bővítése, a János Kórház orr-fül-gége pavilonjának, valamint a VI. kerület szakosított rendelőjének építése. Úgy vélem, senki sem tagadhatja, hogy ezek a fejlesztések az adott városrész lakóinak érdekeit szolgálják. Csakúgy, mint szociálpolitikánk, amely az elmúlt időszakban igencsak eredményesnek bizonyult. Néhány adat erről: tavaly százhússzal tudtuk bővíteni a szociális otthoni férőhelyek számát, 7800 idős honfitársunk részesült szociális házi gondozásban, s meghaladja az ötezret 6