Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Pro Urbe Budapest '87 Dr. Dercsényi Dezső A 20. századi magyar művészettörténet és építészettörténet-írás meghatározó egyénisé­ge. Munkássága révén a magyar műemlékvé­delem tevékenységét nemzetközi téren elis­merték. Igen jelentős tudományszervezési munkássága, mely alapvető volt a műemlék­védelmi szervezet fejlesztésében, s hogy a műemlékvédelem az építésügy része lett. Te­vékeny szerepe van az 1949. évi 13. trv., az első műemléki törvény megalkotásában, va­lamint a főváros 1952. évi műemlékjegyzéke létrejöttében. Számos fővárosi, ma már a nemzetközi szakirodalomban is klasszikus műemlék-helyreállítási példaként emlegetett munkában volt közreműködő mint művé­szettörténész vagy mint a szakhatóság képvi­selője. A műemlékvédelem nemzetközi szer­vezete, az ICOMOS 1965-ben végrehajtó bi­zottsági tagjául választotta; az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának az elnöke. Az ő közreműködésének is köszönhető a ha­zai, kiváltképp a fővárosi műemlékvédelem iránt megmutatkozó nemzetközi figyelem. Hámori Ottóné Harminc éve dolgozik pedagógusként, 1978 óta a Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola igazgatója. Kiváló szakmai, pedagógiai felkészültsége mellett a korszerű iskolavezetéshez szükséges képessé­gekkel is rendelkezik. Vezetői pályafutása alatt a gondjaira bízott 1600 tanulót oktató és nevelő intézményben egységes iskolaveze­tést teremtett. Kiemelt figyelmet fordít a ven­déglátóipari szakképzés színvonalának állan­dó emelésére, a tehetséggondozásra. Jelentős szerepe van abban, hogy a szakmai képzés számára sikerült megnyerni a legjobb szak­embereket. A fővárosi vendéglátás szakmai kultúrájának fejlesztéséhez bemutatókkal, továbbképzés jellegű rendezvényekkel járul­nak hozzá az iskola szakemberei. Ezek a ren­dezvények az iskolának a vállalatokkal és neves szakemberekkel való szoros együttmű­ködésén alapulnak, egyúttal biztosítják az is­kolai képzés és a gyakorlat folyamatos kap­csolatát, a legkorszerűbb ismeretek kölcsö­nös átadását. Ezek a rendezvények a főváros életének jelentős eseményei, de ismertek or­szágszerte és külföldön is. A sok energiát és áldozatkészséget igénylő munkákra nemcsak szervezi-mozgósítja az embereket, hanem részt vesz a konkrét tennivalókban is, s ezzel széles körű elismerést, tiszteletet vívott ki magának. Mikus Mihály A Budapesti Közlekedési Vállalatnál kala­uzként kezdett dolgozni 1958-ban. 1961-ben sikeres vizsgát tett, s azóta villamosvezető. Munkáját az elmúlt 25 év alatt példamutató­an, az utazóközönség megelégedésére végzi. Szakmai tudását és tapasztalatát munka­módszer-átadóként is kamatoztatja. Sok-sok fiatal, kezdő kollégájának segített a beillesz­kedésben, a tömegközlekedési szakma elsa­játításában és megszerettetésében. Közleke­dési fegyelme kifogástalan. Azok közé tarto­zik, akik folyamatosan teljesítik utasszállítá­si tervüket. Időt és fáradságot nem ismerve, minden esetben vállal túlmunkát, ha azt a tö­megközlekedés zavartalan lebonyolítása megkívánja. Mint szocialista brigádvezető, brigádjával háromszor kapta meg az arany fokozatot. Simándy József 1947 óta szólistaként a Magyar Állami Operaház vezető hőstenorja. A lírai szerep­körben, a hőstenor alakok megjelenítésében egyaránt felejthetetlen alakításokat nyújt. Hangja rendkívül árnyalatgazdag, hasonló­képp sokszínű, részletekben, jellemző gesz­tusokban bővelkedik játéka, alakítása. A fel­szabadulás óta a legkiválóbb és legihletet­tebb megszólaltatója az Erkel-operák cím­szerepeinek, de emlékezetes alakítások sora fűződik nevéhez Kodály Zoltán és Farkas Fe­renc daljátékaiban is. Á közönség és a szak­ma szeretetét nemcsak mintaszerű alakításai­val érdemelte ki, hanem azzal is, hogy egész pályafutása Budapesthez kötődik, mindvé­gig hű maradt az Operaházhoz és a főváros közönségéhez. 1973-ban vonult nyugdíjba, ennek ellenére továbbra is gyaíran énekli hí­res szerepeit. Oratórium- és dalénekesként több mint harminc éve közreműködője az Országos Filharmónia hangversenyeinek. Rádió- és televíziófelvételei, valamint hang­lemezei hazai és nemzetközi sikert arattak. Mindezek elismerését összegzi az a megbíza­tása is, hogy évek óta a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola operatanszékének taná­ra. Dr. Szalai Dezső 1950 óta teljesít szolgálatot a rendőrség kötelékében. Különböző beosztásokban csaknem mindig a közlekedési szakterületen tevékenykedett. 1953 óta dolgozik a Buda­pesti Rendőrfőkapitányságon, 1978-tól a közlekedési szervek vezetője. Munkája több mint harminc éve kapcsolódik a főváros köz­lekedéséhez, a közlekedés biztonságához. Je­lentős érdeme, hogy a motorizáció fejlődésé­vel nem növekedtek a személyi sérülést oko­zó balesetek. A társszervekkel együttműköd­ve korszerű forgalmi rendet sikerült kialakí­tania Budapesten. Ennek eredményeként megnőtt a főváros forgalomáteresztő képes­sége. A Fővárosi Közlekedésbiztonsági Ta­nács ügyvezető elnökeként is kimagasló fel­világosító és propagandamunkát végez, kü­lönböző mozgalmak szervezését irányítja. Munkája meghatározó a főváros közlekedés­biztonságának folyamatos fejlődésében. Szépvölgyi Zoltán Fáradhatatlan munkásságával elévülhetet­len érdemeket szerzett a főváros fejlődésé­ben. A tanácselnöki tisztségben eltöltött több mint másfél évtized Budapest felszaba­dulás utáni fejlődésének legeredményesebb korszaka volt. Vezetésével nagyarányú, összehangolt várospolitika bontakozott ki a fővárosban. A tanács elnökévé történt 1971-es megválasztása óta a Fővárosi Tanács és szerveinek munkájában jelentős fejlődés kö­vetkezett be, színvonalasabbá vált a végre­hajtó bizottságnak a szakigazgatási szerveket és a kerületeket irányító, koordináló tevé­kenysége. A fővárosi célok megvalósítása ér­dekében rendszeres kapcsolatokat alakított ki a különböző szintű pártszervekkel, taná­csi, vállalati és intézményi vezetőkkel. Haté­konyabb lett az együttműködés a Pest Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottságával a kö­zös, illetve az agglomerációs feladatok meg­oldása érdekében. Eredményes kezdeménye­zéseket tett a tanácsi munka jobb megszerve­zésére, a korszerűbb szervezeti-személyi fel­tételek kialakítására, az anyagi-erkölcsi elis­merés és a lakosságot érintő ügyintézés javí­tása érdekében. Munkastílusát a példamutató ügyszeretet, dinamizmus, alaposság, igényesség jellemzi. Nagy munkabírású, fegyelmezett vezető. Tiszteletre méltó nyíltsággal — a konfliktu­sok vállalásával is — képviselte a központi, a helyi határozatokat és a főváros érdekeit. Céltudatosan törekedett a párt- és kormány­határozatok végrehajtására, a központi és helyi erőforrások célszerű felhasználására. 2

Next

/
Thumbnails
Contents