Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - Dr. Czagány István: A Szent György tér

FÓRUM A Szent György tér A nagy múltú Szent György tér több mint félezer esztendő óta a budai Vár egyik központja volt, és rövidesen ismét az lesz, ha megindul a közlekedés az újjáépített Siklón. Ma már mind kevesebben tudják, hogy az ország legszebb empire-klasszicista várostere volt, mert jelenlegi állapota nemigen emlékeztet erre. A tér újjáépítése nemcsak a Budavári Palota és a Sikló közlekedése miatt nem halasztható tovább, hanem vele a sikeresen helyreállított Vár legnagyobb sebhelyét kellene begyógyítani. A rendelkezésre álló pénz azonban kevés ennek a városesztétikai szempontból is rendkívül igényes feladatnak a megoldására, ezért a közeljövő csak ideiglenes, átmeneti próbálkozásokhoz vezethet. Kétségtelen, ez idő tájt a tér déli és talán keleti oldala végleges megoldására van a legtöbb remény. A tér délkeleti sarkában megépül a Sikló új fogadóállomása. Mögötte, nyugati irányban a Munkásmozgalmi Múzeum műemléki homlokzata előtt már 1984-ben befejeződött a középkori királyi palota északi főbejárata maradványainak, a történelmi „Koldus-kapu" és tornyának helyreállítása. Ezt a kaputornyot — tartozékaival együtt — dr. Zolnay László emlékezetes 1970 utáni ásatásai hozták felszínre. A késő gótikus kapu és tornya mai, helyreállított formájában 1390—1430 között keletkezett. Török nevén Dilendzsi kapuszunak, azaz Koldus-kapunak ugyan csak Wenzel Wratislaw nevezi 1591-ben, azonban déli irányból már Erhard Schön 1541. évi metszetén is jól látható. A falazat anyagának vizsgálata pedig arról tanúskodik, hogy a kaputorony nyugati oldala valamilyen formában fennállott már az Anjou-korban, 1332—1382 között. Jelenlegi déli traktusa és a Munkásmozgalmi Múzeum északi homlokfala között azokat a Zsigmond-kori kőhevedereit és mennyezettartó kőgyámjait állították helyre, amelyeket a közismert századelejei fényképfelvételek bizonysága szerint csak 1902-ben bontottak le. Feltehetően jogos az a feltevés, hogy a kaputorony pincéje — legalábbis a török hódoltság előtt — az udvari pincészet céljait szolgálhatta, mert alighanem hordógurítás céljára vésték széjjel az északi traktus déli falában lévő, Zsigmond-kori ajtó kőkeretét. A kapu felépítményének helyreállításához a gótikus palota északkeleti cortinafalának érintetlen kapuja szolgáltatta a hiteles, az 1387—1437 közötti kornak megfelelő formákat. Ezen a kapun keresztül közlekedtek a középkorban a várpiacra — anterior subdivale — amelyen — az area amplissimán — Mátyás király legendás bajvívása is lejátszódott a cseh Holubárral. Csak később nevezték ezt a területet Sammet Hoffnak, azaz Selyem-udvarnak, amelyen a mai Munkásmozgalmi Múzeum épülete áll. Mindennek maradványai ma már helyre vannak állítva. Tavaly elkészült a Munkásmozgalmi Múzeum csatlakozó nyugati homlokzata is. Az itt elvégzett ablakcserék révén ez az épület esztétikus architektúrával tekint a Hunyadi-udvarba vezető rámpán közlekedő látogatókra. A tér túloldalán rövidesen parkosítják a Budavári Palota bejáratát. A zöldterületből csak azoknak a középkori lakóházaknak alapfalai fognak kissé kiemelkedni, amelyek közt Zolnay megtalálta emlékezetes szoborleletét. A középkori királyi palota helyreállított északi zárfala mentén tehát kívülbelül rövidesen teljes lesz a rend. Nem így a Szent György tér többi oldalán. Szerencsére van reményünk arra, hogy a térfalak keleti oldalán, a hajdani „szépséges ékszerdoboznak", a volt Sándor-palotának legalább a homlokzatát tatarozzák. Aman János és Pollack Mihály 1806-ban elkészült klasszicista remekművének homlokzathelyreállítása ezáltal „lezárhatná" a Színház utca keleti oldalán példásan megcsinált Karmelita-kolostor és Várszínház homlokzatsorát. Ily módon a Sikló forgalmának egyik útvonalát legalább félig „véglegesen" rendbe lehetne tenni. Kempelen Farkas 1878-ban készült színvonalas színház-főhomlokzatának délnyugati fele amúgy is része a Szent György térnek. A volt Honvédelmi Minisztérium (1896-ban építette Kallina Mór) épületromjának kiegészítésére ma még nincs lehetőség anyagi eszközök híján. Nem mondhatunk le azonban nemes veretű eklektikájának megtartásáról, pótlásáról, bármikor kerül is sor a homlokzat helyreállítására. Ez az architektúra biztosítja a nélkülözhetetlen stíluskapcsolatot a Szent György tér és a Színház utca keleti oldalának műemlékei, valamint a Dísz tér homlokzatrendszerei között. A volt Honvédelmi Minisztérium homlokzatarchitektúrája legszebb empire-klasszicista városterünk hajdan komplett térfalainak utolsó maradványa. Elvesztése a környezet számára jóvátehetetlen veszteség volna. A Szent György tér és a Szent György utca nyugati oldala századunkban valószínűleg úgyis nyitott marad — az 1791-ben felépült, de 1970-ben lebontott volt Telekipalota területén —, aminek városszerkezeti megoldatlanságát legfeljebb fásítással lehetne enyhíteni. Mindebből nyilvánvaló, hogy a Szent György tér kiépítése-rendezése napjaink legsikeresebb megoldásával is csupán félmegoldáshoz vezethet. Mégis szorgalmazni kell — anyagi lehetőségeink határán belül —, hogy a térfalak hátralevő munkálataiból a legszükségesebbeket elvégezzük. Nemcsak idegenforgalmunk, hanem a Vár megnövekvő „hétköznapi" forgalmának szempontjából sem közömbös, hogy milyen környezet fogadja a Sikló utasait a budavári Szent György téren. DR. CZAGÁNY ISTVÁN 21