Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Szabó János: XXIV. évfolyam

XXIV. ÉVFOLYAM Minden lap szerkesztése közügy. Az előfizetők, az olvasók és a szerkesztők közös gondja és öröme. Kiváltképp egy olyan folyóiraté, mint a miénk, amelynek lételeme és élettere valamennyiünk szeretett városa, s amelynek éppen ezért nagyrészt állandó és befolyásos olvasóközönsége van. A mi előfizetőink együtt sírnak a kivágott pest-budai fákkal, aggódva kérdezik: elviselhető lesz-e a zajszint Ferihegy 2. és a Forma l-es autópálya körül, meddig tűrjük még, hogy ízléstelen boutique-ok, shon-ok és bar-ok csúfítsák a városképet, rontsák a magyar nyelvet. A mi előfizetőink nem mennek el szó nélkül az élet minőségét rontó hiányok, hibák és bűnök mellett, felfigyelnek a részletekre is, hálásak a városatyák kötelességtudatáért, szakértelméért, az ország áldozatkészségéért. Néha akár évekig is türelmesen kerülgetik a felvonulási területek buktatóit, együttérzésükkel szeretnék gyorsabb és pontosabb munkára serkenteni az omladozó házak és a túlterhelt hidak rekonstrukcióján, az alul- és felüljárók, az új lakótelepek és szállodák építésén dolgozó embereket. Vasárnap délutánonként örömmel sétálnak végig az újjászülető utakon és tereken, köztük, mondjuk, a Váci utcán és a környék passzázsaiban, aprólékos műgonddal vitatják a tervezők egyes elképzeléseit, szeretettel korholják a városrendezők kisebbnagyobb botlásait. Azután pedig csendesen mélázva elüldögélnek a Dunakorzó történelmi légkört árasztó padjain, mert szép és impozáns városrészletekben gazdag ugyan ez a világ, de számunkra egy sincs olyan szívszorongatóan kedves, mint amikor a hajdanvolt pompájában felépülő Várnegyed visszatükröződik a Duna fodraiban. Ezt az érzést, s az ebből fakadó szüntelen jobbat akarást, tennivágyást igyekszünk táplálni lapunk hasábjain, mikor lankadatlan kedvvel és szorgalommal keressük a város szolgálatának legjobb módjait. Sok mindent kipróbáltunk a múlt esztendőben, számos jóízű és, mi tagadás, néhány keserű tapasztalattal is gazdagabbak lettünk olvasóink bátorító, néha-néha okkal zsörtölődő leveleinek támogatásával. A továbblépés első szerény jele most itt fekszik az Önök asztalán, elősejtetvén eltökéltségünket, hogy a jövőben megnövelt terjedelemben (havonként 52 oldalon), változatlan áron, de változatosabb tartalommal fogjuk szolgálni mindennapi közös gondjaink megoldását, örömeink forrásainak feltárását. Meggyőződésünk, hogy miközben a világ változik körülöttünk, a város szeretete örök mibennünk. Ebben a reményben kíván Önöknek boldog és békés új esztendőt, s kéri további pártfogásukat a szerkesztő 5