Budapest, 1986. (24. évfolyam)

12. szám december - Rege Sándor: Erzsébetvárosi sorsszimfónia

Dob utca 31-33. Árkádsor Klauzál tér 4. 8 — A legnehezebb volt a bizalmat megnyerni — mondja Göde Gyula, a rehabilitáció főmérnöke. — A 15-ös tömb kiürítésénél nem kellett karhatalmat bevetni, egyetlen bírósági ügyünk sem volt. Minden költség minket terhel, a lakónak csak el kell viselni. Lehet-e nagyobb kívánság a városrész polgáraival szemben? Aligha. Elviselni a kényszerű mozgatást, az élettér átalakulását, még ha lepusztult, mállott, kopott, megfakult is? De megszokott. És az ismert, az maga a biztonság. — Engem már úgy vonszolnak föl a gyerekek a lépcsőn, ha néha lemegyek. Mikor is voltam lent utoljára, anyukám? Várjon, már tudom is: augusztus 12-én — heveskedik Kurucz András. A Nyár utca 12. első emeleti lakásának konyhájában ülünk. Tisztaság mindenütt. A szobában a gyerekek két fekhelye, pianínó, szekrények. Onnan nyílik egy alkóv, benne széles, vetett ágy. — Két olyan lakást kínáltak, ami elfogadhatatlan volt. Azt mondták, ők már alkóvosat nem építenek. Az alkóvot viszont nem számítják be szobának. A lifthez is ragaszkodnunk kell. De hát négyen vagyunk, meg itt vannak az anyámék is, igaz ők most vidéken tartózkodnak a rokonoknál, de a lakás az övék. Papírok kerülnek elő. Igazolások, kérvények, beadványok, kérelmek... Milyen tanulékony az ember: hogy tud papíroshoz, pecsétekhez, nyomtatott cetlikhez ragaszkodni, ha rákényszerül! — A gyűlésen a tavasszal mindent megígértek. Fizetnek mindent, vállalnak mindent, most meg azt mondják, a kártalanításba nem fér bele egy plusz szoba. Hát ne adjanak többet, csak amekkora most van! Én nem akartam kiköltözni, ők akarják, oldják meg, különben nem fogok kimenni. A férfinak szklerózis multiplexe van. Alig múlt negyven, de a sorvadás egyre jobban elszívja az erejét. A hangja rekedt, elcigarettázott torka még erős. Karján tetoválás, a kalapos férfiarc minden indulatos mozdulatnál rándul. Beadványt tesz elém. — A feleségem főnöke írta a Rókus-kórházban. Beküldtük a fővároshoz, de azok automatikusan visszaküldték a kerületbe, hogy itt kell megoldani. No, jól nézünk ki! „A lakásban jelenleg 6 fő él együtt — olvasom a beadványban — elfogadható, általuk megszokott körülmények között." „Általuk megszokott" — szíven üt a kijelentés. Két felnőtt, két gyerek meg a nagyszülők egy 22 négyzetméteres szobában és a 13 négyzetméteres alkóvban. Más nyomornak nevezné ezt. — Itt nőttem fel, innen jártam a Kazinczy utcába suliba, délután ki a térre. Tudja, hogy a Kopasz meghalt, s a Kacsa is elment örökre, májrákja volt. Úgy hallottam én is. Nincs más szórakozásom, ülök az ablaknál egész nap, nézem az utcát, leszólok a régi ismerősöknek, beszélgetünk. Föltornázza magát a hokedliről, de azután visszaereszkedik. Mintha röstellené előttem suta tehetetlenségét. — Világerős gyerek voltam, szakítottam ha kellett, most meg? Nemrég még legalább vezetni tudtam. Ültem az autóban, s ha elakadtam, mögöttem máris szólt a duda, ordítottak felém, menj már a k... anyádba... De csak ülök tehetetlenül, a lábam nem engedelmeskedik. Pedig a szívem ugrana, hogy azt a szemét palit pofán csapjam... Anyukám, hozd már ide a cigarettámat... A vagány segítségért nyújtja a kezét. Az erő elhalt, csak a düh maradt. Az is rokkantan. Aki nem élt itt, nem tudja, mi minden van a lajstromban, a végösszegben mi mindennel kell itt elszámolni. — Nincs szükség rehabilitációs jogszabályra, mondták néhány éve az okosok — dühöng Göde Gyula főmérnök. — Pedig a szanálási törvény merev. Darabszámokat rögzít. Ennyi lakás megszűnik, annyi helyett ideiglenest kell adni. A kártalanításnál csak azt vehetjük figyelembe, ami a kiköltöztetésnél volt. Minőségi igényeket nem oldhatunk meg, a kiköltözés hátráltatása pedig rengeteg pénz. Egybe kapom meg, hogy ennyi meg ennyi ideiglenes lakás az enyém. Ma már nem lyukakba költöztetünk, új lakótelepi lakások az ideiglenes otthonok. Százezreket fizethetünk, a késedelmért napi ötszáz a pönálé. Az idős nyugdíjas azt mondja, minek költözzön kétszer, ha már menni kell, adjanak véglegest. De nem tehetem, akinek a rekonstrukció után sem szűnik meg a lakása, az csak ideiglenesre jogosult. Javasolták az illetékesek, hogy az idősek, ha visszakerülnek az újba, fizethessék a régi lakbért, mert hiszen miből szurkolják le