Budapest, 1986. (24. évfolyam)

12. szám december - PESTI TÜKÖR

Információs rendszer a könyvtárban Nemrégiben nemzetközi könyvtári információs konferenciát rendeztek az Országos Széchényi Könyvtárban. A tanácskozáson az UNESCO égisze alatt 1971-ben létrejött nemzetközi információs rendszer, az ISDS (International Seriaes Data System) nemzeti és regionális központjainak igazgatói vettek részt, és megvitatták az egyre bővülő hálózat szakmai eredményeit s az együttműködés további lehetőségeit. AZ ISDS rendszerben a világszerte megjelenő tudományos folyóiratokról, évkönyvekről és konferenciakiadványokról nemzetközi számítógépes adatbázis épült ki. Ma már 170 ország, 85 nyelven megjelent, mintegy 320 ezer folyóiratát és azok bibliográfiai adatait regisztrálják egy nemzetközi azonosítási kód, az ISSN szám alapján. A hálózathoz jelenleg mintegy félszáz nemzeti központ tartozik. Hazánkban 1976 óta, tehát éppen egy évtizede az Országos Széchényi Könyvtár végzi e munkát, s bejelentéseit 1983-tól mágnesszalagon szolgáltatja a párizsi nemzetközi központnak. E széles körű információcsere lehetővé teszi a tudományos eredmények gyors közvetítését, s a közvetlen kapcsolattartást a világ tudományos életével. A központok tudományos igazgatóinak évenkénti tanácskozásán mód nyílik a rendszer folyamatos továbbfejlesztésére s az időközben felmerült kérdések megvitatására is. (-té) Rajzoka 19—20. századból Híres műalkotássá általában képek és szobrok válnak — hitelesebbek azonban aligha lehetnek a rajznál. A rajz — legyen az eszköz ceruza, szén vagy éppen akvarell — alkotója legfinomabb lelki rezdüléseit képes követni; ha úgy tetszik, vizuális napló, feljegyzés, máskor terv, vázlat vagy véglegesen kiérlelt alkotás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jó, ha egy-egy festőtől, szobrásztól csak rajzot birtokol valamely múzeum, csak azt állítom, ez sem kevés. Állítani, bizonygatni, persze, aligha kell ezt, hiszen a jó rajz esztétikai értékét tekintve semmivel sem kevesebb, mint a jó festmény — olykor annyival még több is, hogy segítségével nyomon követhető a kép, a szobor megszületésének folyamata, a rajz mint ötlet gyakran frissebb, őszintébb, mint a végleges mű. Erről az a kiállítás is igen nyomatékos érvekkel szólhat, amelyet Rajzok, 19-20. század címmel rendeztek a Szépművészeti Múzeumban. Jelzi, hogy a huszadik századi gyűjteménygyarapítás egyik legfontosabb fejezete a grafikai anyag szaporítása. A modern rajzgyűjtemény alapjait Delhaes István festőművész vetette meg azzal, hogy 1901-ben a múzeumra hagyta gyűjteményét, főként osztrák és német rajzokat. Dr. Majovszky Pál viszont főként francia művészek munkáit gyűjtötte s hagyta 1935-ben az intézményre. Dr. Meiler Simon, aki a százade-Cezanne: Önarckép lőn a grafikai osztály vezetője volt, eleve úgy gyarapította az állományt, hogy a Majovszky-gyűjteményt kiegészítse. Akkoriban, persze, még festményekkel is jobban gazdagodott a múzeum, mint manapság, mára a műtárgyak szinte csak a rajzok s még inkább a sokszorosított grafikák beszerzését teszik lehetővé. Mindenesetre a kiállítás anyagának nagy része még a század első felében került a gyűjteménybe — ebben az összeállításban azonban csak tavaly Moszkvában és Leningrádban szerepelt először a nyilvánosság előtt. Delacroix rajza Szent Sebestyén ápolásáról, Rodin tanulmánya vagy éppen Picasso akvarellje, az Anya gyermekével. Kitűnő művek sorakoznak egymás mellett, s mind olyan jelentős, hogy szinte csak nézője válogatja, hogy melyik tűnik legfontosabbnak. A múlt század második fele, az impresszionisták fellépése óta szinte mindegyik törekvést, irányzatot reprezentálja a kiállítás, olyan értékekkel, mint amilyenek az előbbiek mellett említendő Toulouse-Lautrec-, Cézanne-vagy Kokoschka-mű vek. (p.sz.e.) Tanbarlang a Mátyás-hegyen Szakmai látogatásokra, tanulmányozásra, oktatási, kutatási célokra költséges kiépítés nélkül is alkalmassá tehető a kisebb-nagyobb budai barlangok egyike-másika — állapították meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézetének munkatársai. Sőt — már kidolgozott programjuk szerint — a Mátyás-hegyi barlangot tanbarlanggá nyilvánítják majd, ahol a leendő barlangkutatók elsajátíthajták a technikai fogásokat, a szükséges alapismereteket. Az intézet csaknem száz barlangot tart számon a főváros határain belül, ezeket — az ország többi föld alatti üregével együtt — folyamatosan vizsgálják, kutatják. Feltárják földtani, ásványtani, hidrológiai, klimatológiai és egyéb sajátosságukat, értékeiket. A Budai-hegység barlangjai nemzetközi szempontból is figyelemre méltóak: nincs ugyanis a földön még egy olyan település, ahol ilyen nagy számban lennének ilyen méretű s ennyire jelentős tudományos értékeket képviselő barlangok. (Ezért is választották az 1989-ben megrendezendő barlangtani világkongresszus egyik témájául a budapesti hévizes barlangokat.) A fővárosban, a Rózsadomb térségében találhatók a legnagyobb és a legtöbb értéket tartalmazó barlangrendszerek. Ilyen például a József-hegyi, a Szemlő-heg^i, a Ferenchegyi, a Pálvölgyi- és a Mátyás-hegyi barlang. A kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy az építkezések, az emberi beavatkozások hatására felgyorsult a hévizes barlangok pusztulási folyamata. A szabad felszínek túlzott beépítése miatt csökken a természetes vízutánpótlás mértéke, a közművek gyakori meghibásodása szintén káros hatásokkal jár. Az intézet kutatói folyamatosan vizsgálják a barlangokba csepegő, szivárgó vizek minőségét; ez ugyanis azonnal jelzi, ha kedvezőtlen változás következik be a felszínen, vagy hiba keletkezik a csatornahálózatban. Ezek a kutatások egyben részei annak a komplex vizsgálatnak, amelyet az ÉVM-mel és a Fővárosi Tanáccsal közösen végez. Az intézet arra keres választ, hogy milyen műszaki, adminisztrációs és egyéb intézkedésekre van szükség a barlangok jelenlegi állapotának megőrzése érdekében. Az intézet részt vállal a barlangok különféle hasznosítási lehetőségeinek kidolgozásában is; vizsgálatsorozatot kezdett, például, a barlangterápiai adottságok kihasználására. Arra is törekszik, hogy minél többet feltárjon a barlangok látványgazdag értékeiből az idegenforgalom számára. Legutóbb a Szemlő-hegyi barlangot tették alkalmassá arra, hogy különlegesen szép kalcit-, aragonit-, gipsz- és agyagképződményeit bemutathassák a látogatóknak. (müller) Kedvezményes színházjegy diákoknak Ebben a tanévben is sikeres a diákszínházi akció Budapesten. A Fővárosi Tanács és a Művelődési Minisztérium évente 900 ezer forintot fordíthat az akció támogatására, s így 90 ezer budapesti középiskolás vehet színházjegyet alkalmanként 10-10 forinttal olcsóbban. A színházak és az iskolák közös egyeztetései alapján ezek a jegyek elsősorban azokra az előadásokra szólnak, amelyek kapcsolódnak a középiskolai irodalomoktatáshoz. A jegyek az esti előadásokra szólnak, a gyerekek tehát felnőtt közönséggel, szüleikkel együtt tekinthetik meg a színdarabokat. A kedvezményes jegyek iránt egyre nő az igény, s a magasabb árak ellenére is elsősorban a jobb, drágább helyekre szeretnének jegyet kapni az iskolák. Jelentős szerepük van az iskolákban a színházi közönségszervezőknek, hiszen ők tartják a kapcsolatot a Színházak Központi Jegyirodájával. Ha jól végzik munkájukat, segítségükkel sok színházat szerető, értő fiatal jut el az idei évadban is egy-egy színvonalas előadásra. (-bor) 3