Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerelyes Ede: A munkásosztály szerepe a városformálásban

51 600 lélekszámú. Pesterzsébet fejlődése még viharosabb: ugyancsak a fenti időszakban lakosainak száma négyezerről 45 ezerre ugrott fel. A szomszédos Soroksár lélekszáma viszont alig éri el a 80 százalékos fejlődést. Ugyancsak gyorsan fejlődik Csepel: négyszeresére nő lakóinak száma, s nem a települést körülvevő telepek útján, mint a Rákosok vidékén, hanem itt maga a falu fejlődik, gyarapodik, el is veszítve e fejlődés során korábbi német nemzetiségi jellegét. Lassan gyarapszik — a többihez viszonyítva — Budafok, itt a népesség növekedése a soroksári 80 százalékos fejlődéshez hasonló. Nem véletlen, hogy mindkét község még hosszú évtizedekig megőrizte német nemzetiségi jellegét. Ennek a dél-pesti tájnak az északinál nagyobb kiterjedésű és gyors ütemű betelepülése — a már ismertetett okon kívül — a Helyiérdekű Vasút 1888-ban történt megnyitásának is köszönhető volt. Ezek a munkástelepülésekké formálódó falvak két irányból is gyarapodtak: a vidéki bevándorlásönmagában is felkelti a városi élet megszokott formái, elsősorban a közművek iránti igényt. Itt a víz és villany az elsődleges, a csatornázás messze háttérbe szorul. A gáz a fővárosban is csak a két világháború között vált igazán a háztartások fontos részévé. ÁTMENET A FALU ÉS A VÁROS KÖZÖTT Nézzünk meg néhány peremtelepülést, milyenek voltak lakásviszonyaik és közművesítésük szintje a századforduló táján, amikor a fővárosnak már valóban korszerű víz-, villany- és csatornahálózata, színvonalas közlekedése volt. A főváros után az első nagy település Újpest, 42 ezer lakossal, jelentős ipari bázissal, 1907-től rendezett tanácsú város. A viszonylag elfogadható szintű szoba-konyhás lakások bére 30-50 százalékkal olcsóbb, mint a fővárosban. De nagyon sok bevándorló nem tudta ezt az olcsó lakbért sem vállalni. A lakások 78 százaléka egy helyiségből vagy ból s a fővárosból vidékre kitelepülök számának ugrásszerű növekedéséből. De nem áll le a bevándorlás magában a fővárosba sem. Nyilvánvaló, hogy a fővárosba való felköltözés a munkaalkalmak keresését, a fővárosból a környékre történő kiköltözés viszont az olcsóbb életviszonyok iránti keresletet igazolja. Itt, ezeken a külső területeken a megélhetés valóban kevesebből volt kihozható. Alacsonyabbak voltak a telekárak, a kiskert csökkentette a háztartási kiadásokat. Aki nem építkezett, hanem lakást vett ki, lényegesen kevesebb lakbért fizetett, mint korábban a fővárosban. Középarányost figyelembe véve a peremterületeken a szoba-konyhás lakás évi bére 100-150, a kétszoba-konyhásé 250-300 korona. A fővárosban viszont az egyszobásé 300, a kétszobás lakás bére 700 korona volt. A peremterületek, a községek, falvak és telepek, de a megszülető kisvárosok is átmenetet jelentettek a falusi és a nagyvárosi életkörülmények között. Igen jelentős mindegyik településen azoknak a száma, akik a fővárosból költöztek ki, tehát már ismerték és igényelték a nagyváros előnyeit. A nagyváros közelsége szoba-konyhából állt, egy helyiségre általában 4-5 személy jutott. A közművesítés — a víz — hiánya lehetetlenné tette emeletes házak építését, holott a zsúfoltságon csak ez enyhíthetett volna. A vízszolgáltatás 1912-ben indult meg, de ugyanebben az évben megindult az áramszolgáltatás is. Ez a vázlatos kép sem derűs, sőt. Itt nem valósult meg az átmenet. Újpest valóban város volt, hiteles városi zsúfoltsággal és nyomorral. A főváros vonzásába sodródott Rákospalota az 1873-tól eltelt 50 évben legalább három jellegzetes fejlődési korszakon ment át, amelynek nyomai további 60 év múltával — napjainkban is — fellelhetők. Az első vonzat a helyi mezőgazdaság gyors felfutását, a fővárosi piacra való termelést hozta meg. A vasútvonal kiépítése után egy ideig kedvelt kiránduló- és nyaralóhely Rákospalota. A második nagy periódus az elővárosias jelleg előtérbe kerülése, részben a szabad területeken, majd a parcellázások nyomán fellendülő építkezések eredményeként. Ez utóbbival a település veszít is korábbi jellegéből, megjelenik a vasúti műhely, a gondosan tervezett MÁV-telep. Már nemcsak a polgári rétegek, de a prole-43