Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - Baktai György: 30 év számokban

30 ÉV SZÁMOKBAN Járjuk a várost, de ritkán látjuk meg igazi változásait, azok szinte észrevétlenül válnak természetessé, környezetünk lényegévé, s csak akkor lepődünk meg, ha hiányoznak, vagy ha rideg számoszlopokként szembesülünk velük. Mint például most, amikor kézbe vehetjük Budapest 1985. évi statisztikai zsebkönyvét, és vele együtt fellapozzuk — mondjuk — a harminc évvel ezelőttit... Nemcsak a szerény külső különbözteti meg amazt az ideitől, hanem mindenekelőtt a tartalma. Maga az is feltűnő, hogy hány, napjainkban természetes címszó hiányzik az 1955-re vonatkozó adatok felsorolásából, hogy milyen adatokat tartottak fontosnak közölni velünk akkor és milyeneket az idén. Szándékosan nem hasonlítunk 1945-höz, a háborús pusztulást és a felszabadulást követő első esztendőhöz. Tíz évvel a béke első napja után már szinte felbecsülhetetlen eredményeket tükrözött a statisztika... Ám ami az 1956-os megpróbáltatások után következett, az jóval fölülmúlta, túlszárnyalta legmerészebb álmainkat is. S ha időközben olyan fogalmakkal kellett megismerkednünk, mint a nemzetközi olajárrobbanás és a cserearányromlás — s ha nemcsak ezek „begyűrűzése", hanem belső szervezési, emberi nehézségeink is akadályozták az igazi előrehaladást —, akkor sem szabad egy percig sem megfeledkeznünk arról, hogy Budapest szépsége csak békében őrizhető meg, amire, persze, áldozni is kell... Elég összevetni a számokat — már ahol egyáltalán lehetséges, hiszen van, ahol nullához kell mérni, van, ahol ma már jelentéktelen, ami 1955-ben oly jelentősnek tűnt —, de ami összevethető, az szinte mindent elárul életünk három évtizedes változásairól, csak böngészni kell, csak bele kell látni és érezni a számok között keletkezett óriási különbségekbe magát az embert, a várost, az országot. Mert a puszta számok természetesen nem beszélnek az újjászületett Belvárosról és a peremkerületekben kialakult, százezernyi otthont nyújtó lakónegyedekről, a csillogó áruházakról és butikokról meg az új hotelekről, a korszerű üzemekről és a tudományos munkának megfelelő színteret nyújtó kutatóintézetekről... Vagy talán mégis? Aki mögéjük néz, bizonyára ezt is, azt is észreveszi, esetleg felfedezi, avagy újra átéli magában. NÉPESSÉG 1955 1985 A főváros lakóinak száma: 1 850 000 2 080 000 A lakosság kormegoszlása: — munkavállalási koron aluli 18 % 18,3 % — munkavállalási korú 67,4 % 57,2 % — munkavállalási koron felüli 14,6 % 24,5 % A lakosság megoszlása iskolai végzettség szerint: — legalább az általános iskolát elvégezte 53,8 % (1960) 83,3 % — középiskolát végzett 20,2 % 43,2 % — felsőfokú iskolát végzett 7 % 15,1 % A népmozgalom adatai: — házasságkötések száma 17 744 13 711 — házasságkötés 1000 lakosra 11,8 6,9 — válások száma 1000 lakosra 2,9 3,5 — élve születés 26 098 20 271 — halálozás 16 532 30 826 — természetes szaporodás 9566 — 10 555 LAKÁSHELYZET Lakások száma: 500 779 800 622 Növekedési index: 100 159,9 100 lakásra jutó lakos: 369 260 Csökkenési index: 100 71,3 A lakások felszereltsége: — villannyal 89,9 % (1949) 99,7 % — vízvezetékkel 66 %(1949) 97,7 % — gázzal ismeretlen 81,4 % 34