Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - André Wurmser: Interjú Kádár Jánossal (1962)

DOKUMENTUM gyan viselkedett valaki ezekben az időkben, ezekben a harcokban. Az egyesülés, a belső összeforrottság befejezett ténnyé vált. De hagyjuk most napi problémáinkat. A szocialisták és kommunisták közötti kapcsolatok nemcsak ma foglalkoztatnak. A Horthy-korszakban, amikor a kommunista pártszervezetek illegalitásban voltak, először a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségéhez csatlakoztam. Azután azt a feladatot kaptam, hogy a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetben dolgozzam. Ebben az időszakban megegyezések alapján működtünk együtt a Szociáldemokrata Párt haladó elemeivel. Szakszervezeti megbízott is voltam. Sok ezer szociáldemokratát ismertem meg: egyesek közülük a munkásosztály öntudatos és hajlíthatatlan hívei voltak, mások kispolgári nézeteket vallottak, ismét mások haladó polgári emberek voltak, akik fejlődésük során jutottak el a Szociáldemokrata Pártig. Sokat vitatkoztam akkoriban a szociáldemokrata elvtársakkal a történelem tanulságairól. Volt egy ország, ahol a kommunista párt volt hatalmon: ebben az országban államosították a termelési eszközöket, lerakták a szocialista társadalom alapjait. Ez az ország a Szovjetunió volt. Voltak viszont más országok, amelyeket szocialisták, szociáldemokraták, munkáspártiak kormányoztak, mint például Anglia, Franciaország, a weimari Németország, a skandináv országok... Állítom, nekünk egyáltalán nem közömbös, hogy egy országot szocialisták vagy pedig konzervatívok kormányoznak-e. Ha választhatnék aközött, hogy egy kapitalista országban szocialista vagy konzervatív kormány legyen-e uralmon, akkor mindig a szocialista kormányra „szavaznék". Ámde mit tanít a történelem? Ezek a szocialista kormányok néha figyelemre méltó előnyökhöz juttatták népüket. így például Angliában ingyen megjavították ötmillió ember fogait. Ennek az ötmillió embernek egyáltalán nem mindegy, hogy jók vagy rosszak-e a fogai. De a történelem azt is mutatja, hogy ezekben az országokban a kapitalista társadalom szerkezete nem változott meg. Úgy gondolom, hogy nekünk, kommunistáknak szövetkeznünk kell a szocialistákkal — mint ahogy szövetkeznünk kell minden haladó erővel — avégett, hogy kiharcoljunk bizonyos demokratikus intézményeket és kikényszerítsünk bizonyos szociális intézkedéseket. A. W.: Ez a Francia Kommunista Párt véleménye is. K. J.: Az Argentin Kommunista Párt szövetkezik a peronistákkal, és igaza van. Lehet szövetkezni minden fajta kispolgári, radikális és egyéb mozgalommal, de mihozzánk a legközelebb mégiscsak a szociáldemokraták állnak. Ám előttük is felvetődik a kérdés, és erre nekik maguknak kell válaszolniuk: ha harcukban túl akarnak jutni az ingyenes fogpótláson, ha új társadalmi rendet akarnak létrehozni, akkor el kell fogadniuk azt a kezet, amelyet a kommunisták nyújtanak feléjük. A mi tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy sok olyan szociáldemokrata van, aki megérti ezt, amikor a történelem napirendre tűzi a kérdést. Pártjaink — mindkettő illegalitásban — a legteljesebb egységben dolgoztak 1944 májusa után. A felszabaduláskor a Kommunista Párt 25 évi illegalitás után visszanyerte legalitását, és a Szociáldemokrata Párt is újjászerveződött, most már mint legális párt. Ekkor megindult a harc a munkásosztály hatalomra jutásáért, az a harc, amely három éven át — 1945-től 1948-ig — tartott. Ebben az időben a két párt szövetségben is volt egymással, de harcolt is egymás ellen. A Szociáldemokrata Pártra nyomást gyakorolt a burzsoázia, hogy bevonja kommunistaellenes frontjába, de nyomást gyakorolt rá a munkásosztály is, amely ezt a jelszót hangoztatta: ,,A kommunistákkal a hatalomért." Három évig harcoltunk együtt a burzsoázia ellen, például a bányák államosításáért, és három éven át harcoltunk egymás ellen az üzemekben és a falvakban a dolgozókra gyakorolt befolyásért. Én abban az időben két és fél éven át a budapesti pártszervezet titkára voltam, hetenként elnököltem a kerületi párttitkárok értekezletén, s gyakorta mondtam nekik:" elvtársak, vitatkozzatok, amikor kell, veszekedjetek, amikor kell, de ne feledjétek soha, hogy a munkásosztály érdekeit kell mindenekelőtt tekintetbe vennünk. Ne feledjétek, hogy sok olyan 28