Budapest, 1986. (24. évfolyam)
11. szám november - PESTI TÜKÖR
pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Számítástechnika a tanácsi munkában Érdekes esemény színhelye volt a Fővárosi Tanács Szervezési és Számítástechnikai Intézete, valamint Információs Központja. A komputereket gyártó cégek bemutatták teljes kínálatukat, a felhasználók pedig ismertették azokat az eredményeket, amelyeket a technika alkalmazásával értek el a tanácsi ügyintézés megkönnyítésében. Immár másodszor jöttek össze a közigazgatási és számítástechnikai szakemberek, hogy a korszerű módszereket, a felhasználás technikáját megismerjék és valamelyest egységesítsék. A bemutatón és tanácskozáson részt vevők használat közben láthatták a legújabb tanácsi számítógépes rendszereket, a tanácsi apparátusban használatos általános célú programokat. Megismerkedhettek a Magyarországon kapható legkorszerűbb mikroszámítógépekkel és gépi adatrendszerekkel. Szakmai előadásokat hallgattak meg a számítógépes tanácsi munka legfontosabb kérdéseiről, jelenlegi helyzetéről, távlatairól, a fejlődés irányáról. Megismerkedhettek egymással a számítógépek készítői és azok alkalmazói, forgalmazói. A kétnapos eseményen — egyebek között — előadást tartott az új technikával elért eredményeikről Bécs város tanácsának automatizálási és számítástechnikai igazgatója is. Vélhetően sok hasznos, a mindennapi munkában kiválóan kamatoztatható tapasztalattal, ismerettel lettek gazdagabbak a főváros közigazgatásával foglalkozó szakemberek, hiszen egyre bonyolultabb, egyre szerteágazóbb a tanácsi munkában a hivatal és az ügyfél kapcsolata. A számítógép megkönnyíti és egyben biztonságosabbá teszi az adminisztráció munkáját. Ma már csaknem elképzelhetetlen egy-egy másfél százezres kerület ügyeit, adatait gépi feldolgozás és tárolás nélkül intézni. A komputer kérlelhetetlenül bevonul a tanácsi munkába. Kellenek tehát a szakemberek. (m. t.) Új ösztönző rendszer a Ganzban Ritkán adunk hírt ezeken a hasábokon egy-egy fővárosi gyár, üzem eredményeiről, gondjairól, olyan eseményekről, amelyek a vállalat életében jelentősek. Hiszen Budapest több száz ipari szervezete számtalan újsággal szolgálna nap mint nap, lapunk terjedelme pedig véges. Most mégis kivételt teszünk, mert a hír kapcsolatos gazdaságunk egyik sarkalatos kérdésével. A korszerű termelés egyik elengedhetetlen feltétele az ösztönző érdekeltségi rendszer. A Ganz Electricben az eddiginél jóval jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönző rendszert vezettek be, amely szerint mind a vezetők, mind a dolgozók bérét a gyár, a gyáregység eredményeihez, a készletek alakulásához, valamint a szállítások ütemességéhez igazítják. Jobban összehangolják az egyes termelőegységek közötti munkát, szervezettebbé teszik az anyagellátást, hiszen hiába hoznak megfelelő intézkedéseket a munkafegyelem erősítésére, ha továbbra is akadozik az alap- és segédanyagok folyamatos szállítása. A gyárban nemrég felmérték, hogy a dolgozók mennyire használják ki a munkaidőt, mekkora a veszteség szervezési hiányosságok és a munkafegyelem lazasága miatt. Kiderült, hogy a nagyvállalatnál mintegy 20 százalék az időveszteség. A tapasztalatok szerint 1984-ben javult a hasznos munkaidőalap aránya a negyvenórás heti munkarend szerinti munkaidőalaphoz képest. Tavaly viszont romlott ez a mutató, a budapesti törzsgyárban például 80,4 százalékos volt. Mint kiderült, ennek oka részben a sok egyidejű szabadság, kisebb mértékben az igazolatlan mulasztás és az úgynevezett törtnapi hiányzás. Igen jelentős a selejt pótlására fordított munkaidő is. Ezért az új bérezési rendszerben figyelembe veszik a termékek minőségének alakulását, a selejt csökkenését. T. Természetvédelem Óbudán Hovatovább szentírásnak tekintjük a jugoszláv meteorológiai előrejelzést, különösképp akkor, ha jó időt ígér. Nos, ezek szerint még legalább egy hónap szép, meditációra ösztönző, kellemes ősz vár ránk az igazi fagyok megérkeztéig. Érdemes tehát a hétvégekre szabadtéri programokat, kirándulásokat szervezni. S akik megteszik vagy éppen rendszeres turisták, ők a megmondhatói: olykor, bizony, elfacsarodik az ember szíve a budai hegyeket, a zöldövezetet járva. Szeméthalmazok, elüszkösödött, kiégett, letarolt tisztások, letördelt ágak, megtépázott bokrok csúfítják a tájat. A mérsékelt égöv alatt nincs olyan vihar vagy elemi csapás, amely akkora kárt tehetne erdeinkben, mint mi, emberek, akik élvezzük vagy élveznénk áldásait, jótéteményeit. Budapest légszennyezettsége lassan fölzárkózik Európa élvonalához. Ismét egy „eredmény", amivel nem büszkélkedhetünk. Ziháló-zakatoló tüdőnket jólesően simogatja a fővárost körülölelő zöld vidék. Majdnem leírtam a hatalmas jelzőt. Meg is tehetném. Bár nincsenek megbízható adataim, de — néhány fővárosban járva — tapasztalatom annál inkább. Kevés metropolis büszkélkedhet olyan változatos domborzatú, nagy kiterjedésű természeti szépséggel, mint Budapest. Védelmét, gondozását illetően azonban már koránt sincs okunk kérkedésre. Ismeretes, hogy a sovány budapesti pénztárcából reménytelenül kevés jut még a belső parkok, utcai fák, általában a növényzet „szintentartására" is. Még szerényebb az az összeg, ami a budai hegyvidék „karbantartására" jut. Egyetlen megoldás volna csak: a megelőzés. Ha olyan reflexek munkálnának mindannyiunkban, amilyenek otthon megakadályozzák, hogy a cigarettavéget a szőnyegre, az ételmaradékot a virágállvány alá dobjuk. Ha a sétányokat járva is olyan kényesek, pedánsak volnánk, mint a hálószobánkban. Tudom, mindez jámbor óhaj, zsurnaliszta sirám, falra hányt borsó. E sorokat olvasva jó néhányan csak legyintenek lemondóan. Hogy mégsem ennyire sötét a kép, arra az óbudaiak igyekezete a bizonyíték. Nem csupán az őszi, természet- és állatvédelmi napok rendezvényeire gondolok. Bár nem volna baj, ha Budapest mind a huszonkét kerületében rendeznének-szerveznének hasonlót. Nemcsak a két napon át kínált szórakoztató és ismeretterjesztő programoknak örülök, hanem annak a tisztes igyekezetnek is, amellyel a szervezők és a hivatásos környezetvédők felhívták a résztvevők figyelmét környezetünk veszélyeztetettségére. Arra, hogy okos szóval, elrettentő példázatokkal bizonyították: minden egyes embernek van dolga, kötelezettsége a természet védelmében, a még érintetlen vagy megmenthető zöldterületek és a fauna kímélésében. Ha úgy tetszik, ez önző érdek is. Oxigén nélkül nem létezhet semmilyen élő szervezet — és egyre kevesebb az oxigén. Egyre nagyobb gond, egyre több pénzbe kerül, egyre több gondoskodást kíván mindaz, ami magától terem, növekszik. Addig kell ezt mondani, kiabálni és ilyen szervezett programmal kikürtölni, amíg a pusztítás még jóvátehető, és nem válik visszafordíthatatlan folyamattá az emberi környezet pusztulása. (m )
