Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Stenczer Ferenc: A Köztársaság tér

jött tanúskodni, ami ma egy éve történt itt. De tanúskodni jött róla, hogy ez az ország visszavonhatatlanul a miénk, a munkásoké, a parasztoké, az értelmiségé. Tanúskodni, ahogy a téren született jelszó mondta: »Munkás-paraszt hatalom, nem lesz burzsuj-uralom!« Hányan? Kétszázötvenezren? Annyian biztosan eljöttek. S ami még a számoknál is fontosabb: ahogyan jöttek. Nem felvonulva, nem csapatosan. Nem tudta, nem nézte senki, jön-e valaki vagy otthon marad. Nem lehet másra gondolni: ha 1956. október 30-án csak egy töredéke jutott volna fegyverhez ennek a hatalmas tömegnek — azoknak a tízezreknek, akik egy éve is úgy álltak készen a párt szavára, mint most —, sohasem jutott volna az ellenforradalmi söpredék kezére a budapesti pártház. Hányan jöhettek ide tavaly azokkal együtt, akik csak bámészkodtak, s azokkal is, akik tehetetlenül nézték, ökölbe szorított kézzel, hogy ömlik a csatorna szennye...? Tíz- vagy tizenötezren? Többen semmiképpen. S micsoda válasz ez a húsz-huszonötször annyi, a proletárdiktatúra mellett tanúskodó ember azoknak, akik azt mondják, hogy ami egy éve történt, azt a nép művelte, ma pedig a ,törpe kisebbség' az úr. Ősz volt akkor is, talán csak az ég volt borúsabb, mint most, a fák ágai ugyanolyan kopáron nyújtóztak, a házfalak ugyanígy fogták körbe ugyanezt a teret. A naptár is október 30-at mutatott. De a fák alatt, a házak között, a pártház előtt, a Köztársaság téren ma olyan emberek állnak, akik 1956. október 30-ra emlékezve, 1957. október 30-án tudják — mert egy kegyetlenül nehéz év megtanította rá őket —, hogy az egyetlen erő, amelyre vezetését bízhatja az, aki ebben az országban nemcsak szóban, de valóban szocializmust akar: a kommunisták pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt." (Népszabadság, 1957. október 31.) Összeállította: STENCZER FERENC 32