Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Stenczer Ferenc: A Köztársaság tér

AJózsefváros „belső része az 1830-as évektől kezdve fokozatosan városias külsőt ölt. Fejlődését elősegíti az a körülmény, hogy több országos intézményünk székháza a Belső-Józsefvárosban kap otthont. Itt nyílik meg a Nemzeti Színház (1837), a Nemzeti Múzeum (1847) és 1865-ben a Képviselőház. Ezek közelében több arisztokrata család építtet palotát, sok politikus, író, művész keres magának otthont. Sok jel mutat arra, hogy a Józsefváros lesz a testvérvárosokból egyesülő Budapest politikai és kulturális központja. A Külső-Józsefváros fejlődését az idetelepülő gyárak serkentik. 1856-ban megkezdi működését a Lóvásártéren az első pesti gázgyár, 1868-ban pedig a MÁV-Gépgyár... A gázgyárnak két 100 ezer köbláb tartalmú gáztartálya is volt. Ezeket a gáztermelésnek Óbudára történt áthelyezésekor lebontották, de a gyár emlékeként ma is itt áll a romantikus stílusú, műemlékké nyilvánított igazgatósági épület. A józsefvárosi gázgyárból táplált gázvilágítás 1856. december 24-én gyulladt fel, először a Kerepesi (ma: Rákóczi) úton." (Dr. Turányi Kornél: A Józsefváros története, I. k.) * A gázgyár előtt zajlott le 1869. augusztus 22-én az Általános Munkásegylet első tömeggyűlése. A munkásgyűlés végén a zászlótartó megemelte és a szélrózsa minden irányában meghajtotta, majd az elnöki asztalra állította a lobogót. Legelőször itt, ezen a téren bontották ki a főváros nyilvánossága előtt a munkásság vörös zászlaját. * „A mai Köztársaság tér ügye éveken keresztül foglalkoztatta az elöljáróságot. Egy 1879-ben kelt jelentése szomorú képet fest a tér egészségi és közbiztonsági állapotáról: ,Az Újvásártéren, hol állandó zsibvásár létezik, azonkívül az országos vásárok is itt tartatnak, s mely tér fekvésénél fogva is közbiztonság veszélyes, minden rendőri felügyeletet nélkülöz, és a környék lakói és a zsibárusok személy és vagyonbiztonsága érdekében kérjük a tekintetes Tanácsot, hogy a vásártéren rendőrállomás létesítéséről gondoskodjon.' A közbiztonság javítása érdekében a kérvény nyomán a belügyminiszter rendőrállomás helyett naponkénti őrjáratot rendelt el." (Dr. Bogyirka Emil: A Józsefváros története, II. k.) * ,,Az Új vásártér a fővárosi munkásság gyülekezőhelye maradt. Különösen 1890-től kezdve, amikor elkezdődött a május elsejék megünneplése. Ezen a napon a város különböző pontjairól induló munkáscsoportok rendesen itt adtak találkozót, itt volt a felvonulások kiindulópontja. A téren délelőtt piacot tartottak, az ünneplő munkásság kora délután gyülekezett. ,Alig fértek el a tér körül — emlékszik vissza Buchinger Manó — s a korábban érkezők menetsorokká alakulva kiszorultak a Rákóczi útra, illetve a Körútra. Nagyobb csoportok, például a külső Váci út munkásai, a budaiak és a környékbeliek rendszerint külön zenekarokat, úgynevezett rezesbandákat is hoztak. A téren az alkalomnak illő, a politikai helyzetnek megfelelő jelszó-táblákat vagy egész utca szélességét betöltő vászontranszparenseket is osztottunk szét."'. (ugyanott) * „A századforduló Józsefvárosa jellegzetesen kisiparos kerület. Speciálisan józsefvárosi szakma az asztalos- és kocsigyártó-ipar és a fuvarozás. Nagyipari munkásságának a Ganz és a MÁVÁG mellett elsősorban a Tisza Kálmán téri Gázgyár biztosít kenyeret... 1907. október 10-i adatok szerint a MÁVAG-ban 3491, a Ganz-Gyárban 2847 és a Gázgyárban 570 dolgozót foglalkoztattak. A téren egyébként 3 gyár, 20 üzem és 54 üzlet működött." (Dr. Turányi Kornél: A Józsefváros története, III. k.) „1905. szeptember 15-én a »vörös péntek« megmozdulásaiban tevékenyen részt vállaltak a Tisza Kálmán téren gyülekező józsefvárosi munkások. A dolgozók ilyen táblákkal vonultak fel: Jogot és kenyeret! Általános titkos választójogot a nőknek is! Nem akarunk csak titkosan szavazni, ne parancsoljon nekünk senki!" (ugyanott) * ,, 1910-ben Márkus Dezső karnagy azzal a javaslattal fordult a fővárosi tanácshoz, hogy építsen a Tisza Kálmán téren egy népies jellegű színházat. A főváros elfogadta a javaslatot és 3 ezer négyszögöles ingyen telket adományozott a színház számára. Márkus Géza műépítész 3200 személyre tervezte a színházat. A Népopera — amely az Ország- Világ 1911. december 17-i tudósítása szerint »oly fényesen van megkonstruálva, hogy az első sorban csak oly jól hallani és látni, mint a magas erkély utolsó sorában, avagy a kényelmes páholyokban« — 1911. december 7-én tartotta meg első előadását. A műsoron Erkel Hunyadi Lászlójának nyitánya szerepelt, majd Sienkiewicz-Cain: Quo vadis? című, hat képből álló operája — Jean Nougues zenéjével. Az egykori kritikus szerint zenéje miatt a mű megérdemelte volna a százas előadási szériát is, ebben azonban a gyönge librettó akadályozta meg... A főváros ragaszkodott az operaelőadások magyar nyelvéhez is; csupán évi 80 idegen nyelvű előadást engedélyezett, ezeket magasabb helyárakkal. A Budapesti Szemle kritikusa elégedetten állapította meg: »Az óriási, egyiptomi jellegű színházépület jutányos helyárai, célszerű belső elrendezése eléggé alkalmas arra, hogy magát megkedveltesse... A színpad ugyan nem nagy, de azért elegendő.«" (Gábor István: Egy régi épület új élete) * „1918. november 1-én a főváros minden kerületében izzó hangulatú gyűlések zajlottak le, melyeken követelték a köztársaság kikiáltását. A fővárosiak közül a legnagyobb létszámú és legbaloldalibb hangulatú népgyűlés a Tisza Kálmán téren volt, ahol a baloldali front vezérei irányították a forradalmi bizalmik vezetésével résztvevő fővárosi és pestkörnyéki üzemek dolgozóit. A gyűlés határozati javaslata kimondta: »Leghatározottabban tiltakozunk az -ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebelé

ből megalakuló kormány a királynak tett hűségeskű alapján kezdje meg működését,... amidőn Magyarország egész népe, munkások, katonák és dolgozó polgárok egyhangúan a köztársasági államformát követelik, amidőn ennek megvalósítását semmiféle hatalom megakadályozni nem tudná, a Nemzeti Tanács még mindig habozik és még mindig élő és létező hatalomnak ismeri el a királyt.« Ezen a Tisza Kálmán téri gyűlésen hangzott el először a magyar munkásság új jelszava: »Szocialista köztársaságot akarunk!« Vágó Béla beszéde után rokonszenvet kifejező jelszavakkal éltették az orosz proletariátust." (Tiszay Andor: A Józsefváros története, IV. k.) * „1919. május 5-én a Városi (ma: Erkel) Színházban nemzetközi Marx-ünnepélyt rendeztek a Budapesten felállítandó Marx-szobor javára, melyen Tango Egisto karmester, Medek Anna és mások léptek fel. (ugyanott) * „Az 1930-as évek közepének legjelentősebb kerületi építkezése a Tisza Kálmán téri OTI-házak megépítése volt. Az építkezést az OTI finanszírozta, a területet a főváros adta el a gázgyári telkekből (négyszögölenként 410 P-ért). Az 1933-35-ben felépített három 8-8 emeletes lakóház az első kísérlet volt Budapesten sűrűn beépített terület sávházakkal való fellazítására. Első esetben valósult meg az utca vonalára való építés, illetve keretes építés helyett az egymással párhuzamos épületek úgynevezett sávos beépítési rendszere. Az OTI-házak azért is fontosak voltak Budapest városépítészetében, hiszen ez volt az első lehetőség a modern építészek számára városképi jelentőségű épületegyüttes létrehozására." (Zaczár Ottó: A Józsefváros története, V. k.) 30