Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életébői Könyv Mihail Gorbacsov budapesti látogatásáról Mihail Gorbacsov Budapesten címmel könyv alakban jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó az SZKP KB főtitkárának ez év június 8-9-i, baráti látogatásának dokumen­tumait. A szép kivitelű kötet egyebek között feleleveníti a moszkvai indulás és a budapesti érkezés jelentősebb pillanatait, a Csepeli Szerszámgépgyárban tartott barátsági nagy­gyűlés és a többi program eseményeit. A ki­advány tartalmazza az SZKP Politikai Bi­zottságának értékelését a budapesti találko­zóról, valamint az MSZMP KB június 18-i üléséről kiadott közleménynek a találkozóról szóló részét. A könyvet az MTI munkatársai­nak a látogatásról készített színes és fekete­fehér fotói illusztrálják. A mosoly birodalma A színház veszélyes intézmény. Mert köz­vetlenül és szinte azonnal reagálni kényszerül az őt körülvevő világ változásaira vagy meg­merevedésére. A színház veszélyes, ha nem is tökéletesen megbízható szeizmográf. A magyar színház manapság alig mutatja a létezés állapotát. Reakciók nélküli, merev üzemek, persze, működnek esténként, meg­tévesztő külsőségekkel; sőt, a hibás mecha­nizmus olykor előadásokat is enged — de a színház mint lélegző-élő szervezet az elhalás állapotába érkezett itt és most. Ne taglaljuk az okait, de vegyük észre, hogy néhányan nem szeretnének belenyu­godni ebbe a helyzetbe. Struktúrán belül vagy azon kívül sem. Jeles András is közéjük tartozik. Az általa létrehozott Monteverdi Birkózókör félamatőr-félprofi státusú együt­tese első pillanatra az avantgárd lelkesítő gesztusával jelentkezett: a perifériáról, kísér­leti szintről indult, a tagadás új látóhatárt nyitó eszméjével. De mintha ebbe a gesztus­ba végképp beleragadt volna. Második bemutatójuk A mosoly birodal­ma: madrigálopera á la 1986. Egy országról szól, mely megrendelt mosollyal él. Erőszak­ban, túlkapásokkal, ostobán. Jeles a „törté­netet" és az „életképeket" nem összetartozó elemek bravúros összecsúsztatásával jeleníti meg. A csasztuska a rendőrségről Montever­dit megszégyenítő kórusműben lelt formát, a kommentátorok barokk operák recitatívói­ban szólalnak meg, az áriák és egyéb zárt számok képtelen pantomimekkel ellenponto­zódnak. Ezt a történetet dokumentarista megközelítésben és tálalásban szoktuk: Jeles operaparafrázist csinál belőle, ezáltal eltávo­lítja, rálátást enged. Történet végül is nincs, csak helyzetek vannak, melyeket jól isme­rünk negyven év történelméből. És itt válik csak formai kísérletté az előa­, dás. Mert gondolatilag Jelesék nem jelölnek ki kezdő- és végpontot. Ismert tényeket kö­zölnek sokadszor, így a kimondás bátorsága sem lelkesít. Nem fedezik fel újra a világot — pedig egy művészi alkotásnak ez a legfon­tosabb gesztusa —, csak az untig ismertet pa­rafrálják szellemesen. Mutatvány lesz belőle, melyben borzol a kimondása a hivatalosan ritkán kimondottnak, de inkább csak untat az elhallgatása a művészileg nem megfogal­mazottnak, eltitkolása egy új szemléletnek. Vagy nincs is új szemlélet? Csak formai bra­vúr és szemtelenkedés? Amikor nincs szín­ház, már ez is elbűvölő lehet. De nem terem­tő. (b. g.) Bölcsödéi kísérlet A fogyatékos kisgyermekek rehabilitáció­jának kiszélesítésében nyújt segítséget az a három évig tartó kísérlet, amely az idén kez­dődött a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének kezdeményezésére, és amelyben részt vesz egy XIV. kerületi gyermekintéz­mény is. Néhány sérült kisgyermeket is fel­vesznek a rendes bölcsődébe és gyógypeda­gógus, gyógytornász, valamint pszichológus irányításával szakképzett gondozónők ügyel­nek fejlődésükre. A kísérletben részt vevő bölcsődékben azokat a sérült gyerekeket, akiknek az álla­potára a közösség jó hatással van, a normál csoportba osztják be. Külön csoportokban foglalkoznak a gondozónők azokkal a kicsi­nyekkel, akiknek az állapota súlyosabb, de a közösségi nevelésük még lehetséges. A fo­gyatékos kisgyermekekkel hat órán át foglal­koznak az intézményben. Több, gyermekgondozási segélyen lévő anyának lehetősége nyílik arra is, hogy a hét minden napján, vagy hetente két-három al­kalommal 4-5 órára beviheti sérült gyerme­két valamelyik, a kísérletben részt vevő böl­csődébe, hogy felszabaduló idejét tanulásra, pihenésre fordíthassa. -r Számítógép a kórházban Kórházi mikroszámítógépes információs rendszer kifejlesztésén dolgoznak a Számí­tástechnikai Kutatóintézet és Innovációs Központ, valamint a Labor Műszeripari Mű­vek szakemberei. A hálózatot, az elképzelé­sek szerint az év végén helyezik üzembe a Fő­városi Tanács Margit Kórház és Rendelőinté­zetében. A számítógépes rendszer a felvétel­től az elbocsátásig nyilvántartja a betegek személyi és kezelési adatait. A kórház külön­böző osztályain elhelyezett számítógépekhez egyenként öt képernyős munkahelyet csatla­koztatnak. Ez teszi lehetővé, hogy bármelyik osztályon az arra illetékes egészségügyi dol­gozó lehívhassa a számítógépből az őt érdek­lő adatokat. * A betegfelvételi alrendszert az SZKI mun­katársai már elkészítették, és kipróbálásra átadták a Margit Kórháznak. A felvételi iro­dán elhelyezett képernyős munkahelyen az előzetesen beprogramozott kérdésekre vála­szolva minden új betegről kórlapot állítanak össze. A gépben tárolt adatlap végigkíséri a beteget kórházi tartózkodása során, s folya­matosan erre vezetik a különböző kezelési adatokat. Ennek alapján készül el a kórházi zárójelentés is. Az orvosnak csupán ki kell jelölnie a szükséges adatokat, a számítógép pillanatok alatt önállóan elkészíti és kinyom­tatja a zárójelentést. Az ápolási alrendszer programnyelvének kifejlesztésével az év végére készülnek el az SZKI-ban. Ez a rendszer orvosi információ­kat tartalmaz, ezért elkészítésében a Margit Kórház, a Tétényi úti Kórház és az esztergo­mi kórház orvosai is részt vesznek. Egyebek között rögzítik a műtéti lefolyást, a gyógy­szeradagolást, a vizsgálatokat, a műszeres te­rápiát, és folyamatosan bejegyzik a betegek állapotának változásait. A rendszer alkotói szigorúan ügyelnek arra, hogy csak az illeté­kesek juthassanak a betárolt adatokhoz. (m) Kétkerekű gondok Még mindig nem eléggé nyereséges a hazai kerékpárgyártás. A Csepel Művek bicikliké­szítő üzeme jelenleg évente 260 ezer kétkere­kűt gyárt, de ennek csak egyharmada, a kü­lönleges kivitelű kerékpárok előállítása nye­reséges. A körülbelül ugyanennyi kemping­bicikli gyártása nem hoz gazdasági hasznot, a túragépek pedig továbbra is a vállalat vesz­teséges cikkei közé tartoznak. A következő években éppen ezért az igé­nyesebb, ám emiatt drágább kerékpárok gyártását szorgalmazzák. Ezek közé tartozik a nagyon népszerű, sportos kivitelű, színes, terepjáró gumikkal felszerelt BMX-típusú jármű, amely tavaly jelent meg a szaküzle­tekben. Akkor háromezret készítettek és ad­tak el belőle idehaza. Az idén, már az első félévben 5300-at szállítottak a kereskedelem­nek. Nehezítette a gyártást, hogy ezekhez a biciklikhez eddig csak tőkés importból tud­ták beszerezni a gumikat. Most egy lengyel vállalattal sikerült szerződést kötni nagyobb mennyiségű kerékgumi szállítására. A gumi­ért a csepeliek kerékpárláncokkal és más al­katrészekkel fizetnek. Ha az együttműködés sikeres lesz, az év végéig újabb 3000-3500 BMX típusú kétkere­kűt tudnak eladni. A vásárlóképes kereslet­hez viszonyítva ez is kevés, de várható, hogy jövőre már tizenötezer speciális, pedálos jár­művet készítenek a csepeli üzemben. (em)

Next

/
Thumbnails
Contents