Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklósi Gyula: Török fegyverek

rak ostrománál a megkoronázás a 34-36. napon következik be, míg erősebbeknél csak a 60-68. napon. Arra nézve, hogy a megkoronázás mennyire döntő fázisa volt az ostromnak, és hogy milyen mértékben csökkentette a védelem esélyeit, jellemző, hogy bekövetkezése után néhány napon belül a vár parancsnokságának jogában állt felajánlani a kapitulációt. Ha ugyanis nem szólt valamilyen hadműveleti érdek a további időnyereség mellett, akkor a kapitulációval legalább a helyőrséget meg tudták menteni. Nos, a „megkoronázás" Budán 1686-ban az Esztergomi bástya tövében, attól 30 méterre a 14. napon (július 8-án) következett be. Lényegében véve három körülmény magyarázza, hogy mindezek ellenére a vár még 53 napig (szeptember 2-ig) kitartott. 1. Az ostromlók által elkövetett hibák, valamint felszerelési és kiképzési hiányosságok, főleg az aknaharcban. 2. A török felmentő sereg megérkezése miatt az ostrom felfüggesztése majdnem három hétre (ti. a csapatoknak el kellett hagyniok az ostromárkokat, hogy felvonuljanak és csatarendbe álljanak a felmentő sereggel szemben). 3. A legfontosabb körülmény: a vár őrségének rendkívül szívós, hősies, a korabeli várostromok történetében szokatlan kitartása és a kapituláció elutasítása; a kapituláció a török hadsereg történetében nem volt ismeretlen dolog, Budánál azonban nem időnyerésről volt szó, hanem hasonlíthatatlanul nagyobb tétről: magáról a Magyarország feletti uralom megtartásáról! Amint láttuk, stratégiai szempontból a török Buda helyzete kezdettől roppant ingatag volt. Hogy ennek ellenére a keresztények másfél évszázadon át nem tudták visszafoglalni, az volt az oka, hogy a Habsburg-adminisztráció képtelen volt ostromló hadait kellő időben elindítani. A 17. század második felében azonban a polgári és a katonai adminisztráció lényegesen feljavult, hatásfoka megnövekedett, és ez lehetővé tette, hogy az 1686-os ostromot már júniusban elkezdjék. Tudjuk azonban, hogy a korai kezdés ellenére sem tudták a felmentő sereg megérkezése előtt befejezni, a vár mégis elesett. Itt lépett be a tényezők sorába egy újabb mozzanat: a keresztény sereg abszolút fölénye a csaták megvívásában. A török had megérkezése Buda alá ugyanis önmagában még nem eredményezhette a vár felmentését — ehhez a keresztény sereget le kellett volna verni nyílt csatában. Erre a törökök akkor már nem voltak képesek, olyannyira nem, hogy parancsnokuk — tisztában lévén az ellenség taktikai fölényével — fel sem merte venni a harcot, magára hagyta a védőket, és elvonult. így kellett tennie, mert egyébként hadserege is megsemmisül! Annak, hogy a korábban bámulatos katonai teljesítményeket felmutató török hadsereg miért éppen a harc megvívásának elméletében és gyakorlatában, a taktikában maradt le, hosszú története van. Az európai taktika 16-17. századi fejlődését a török hadsereg nem azért képtelen követni, mintha vezetői katonai szempontból tudatlanok és gyakorlatlanok lettek volna. A probléma távolról sem pusztán katonai, hanem jórészt társadalmi, nevezetesen az, hogy a zömében feudális jellegű — ezért birtokaihoz kötött — török hadsereget nem lehetett béke idején is zászlók alatt tartani, következésképp abban a folyamatos, rendszeres és kemény kiképzésben részesíteni, hogy az európai taktikát elsajátíthassa. Ez tehát Buda török kori katonai történelmének rövid vázlata. Természetesen a történelem leszűkítése egyetlen szektorra nem szolgálhat kielégítő magyarázattal egy sor kérdésre. A török hódítás problémái sem oldhatók meg alapos társadalomtörténeti kutatások nélkül. Viszont az is bizonyos, hogy mégoly körültekintő és elmélyült társadalomtörténeti elemzés sem lehet teljes a katonai szempontok figyelembevétele nélkül. LÁBJEGYZETEK 1. 20 e/erlöl 100 ezer akcséig jövedelmező birtok 2. Maximum 20 ezer akcsét jövedelmező birlok 3. 100 ezer akesénél többel jövedelmező birtok 4. A hét német választófejedelem 5. Általában a Habsburgokat illették e névvel 6. Nagy francia hadmérnök, 1633—1707 rwi •• •• i Torok fegyverek 40