Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor István: „Egykor hazám büszke legyen rám”

„EGYKOR HAZÁM BÜSZKE LEGYEN RÁM" Liszt Ferenc születésének 175., halálának 100. évfordulója alkalmából méltóképpen emlékezünk meg a nagy zeneszerzőről. Forrai Miklóst, a Zeneművészeti Főiskola tanárát, a Liszt Ferenc Társaság főtitkárát arra kértük, szóljon az 1893-ban alapított, majd 1973-ban vezetésével újjászervezett társaság tevékenységéről. — A Liszt-évfordulókkal kapcsolatos országos és helyi rendezvényekről, ünnepségekről, hangversenyekről, kiállításokról és szoboravatásokról gyakorta értesülhet a közvélemény. Arról azonban ritkábban esik szó, hogy az ünnepségek előkészítésében, lebonyolításában és általában névadója munkásságának népszerűsítésében milyen szerepet vállal a Liszt Ferenc Társaság? — Szabolcsi Bence szavait idézem: „Liszt Ferencet halála után hazaárulónak bélyegezték." Születésének 100. évfordulóján, 1911-ben a Nemzeti Múzeum már Liszt-kiállítást rendezett, ezzel is hangsúlyozva azt a közismert tényt, hogy Liszt az akkor még Magyarországhoz tartozó Doborjánban született. Az Országos Liszt Ferenc Társaságot 1932-ben alapították, hogy előkészítse azokat az ünnepségeket, amelyeken 1936-ban az ország a zeneköltő halálának 50. és születésének 125. évfordulójára emlékezett. A zenei világban ennek igen jó visszhangja volt. A nemzetközi élet elismerte, hogy a Liszt-hagyomány méltó öröksége a magyarság. — Mi történt a felszabadulás után? Változott-e a helyzet? — Sajnos, a háború után a Liszt Ferenc Társaságot is megszüntették. Amint ez a Brockhaus-Riemann Zenei lexikon magyar kiadásában is olvasható, a társaságot 1950-ben más egyesületekkel együtt föloszlatták. A múlt azonban jó példákat közöl az újabb Liszt-évfordulók megünnepléséhez; mi ezekhez a hagyományokhoz igazodunk. Külországban és idehaza egyaránt hosszú előkészítő munkára volt szükség. Az ország vezetői az idei Lisztemlékévet magukénak érzik és rendezvényeit is támogatják. Nem utolsósorban ennek jegyében születhetett újjá 1973-ban és éli virágkorát a Liszt Ferenc Társaság. Megjegyzem, széles e világon akkor már hét hasonló nevű társaság működött. Éppen ezért a magyar társaság újjászületését örömmel fogadták az illetékesek. Hozzáteszem: szerencsés pillanatban találkozott javaslatunk a legfelsőbb helyek szándékával. Kedvező körülmények között láttunk munkához, és már akkor megfogant a gondolat: a Liszt jubileumi évet megfelelően kell előkészítenünk. — Szólna-e tanár úr részletesebben erről az előkészítő tevékenységről? — Örömmel, hisz nem tagadom: a társaság megfelelő irányítása és segítése életem egyik legfontosabb célja. Hosszú út vezetett idáig. Először is: vidéken és Budapesten megalakultak a társaság csoportjai, majd meghirdettük a nemzetközi Liszt Hanglemez Nagydíjat. Először 1975-ben ítéltük oda, és azóta is minden évben kiosztjuk október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján, a róla elnevezett Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A díjak ünnepélyes átadását hangversenyes rendezvény követi. A külországi Liszttársaságok megszületését is szorgalmazzuk: a világon jelenleg tizenhárom ilyen testvértestületünk van. Tudomásunk szerint további jó néhánynak a megalakulása éppen a jubileumi évben várható. Nyaranként minden évben „Liszt nyomában" címmel kirándulásokat szervezünk, és fölkeressük azokat a városokat, ahol társaságunk nagy névadója járt, tanított és koncertezett. Liszt Ferenc emlékéhez méltóan London, Trieszt, Róma, Leningrád, Weimar és Párizs hangversenytermeiben áldoztunk művészetének az elmúlt esztendőkben. Csoportjainkban és itt a budapesti központban hangzanak el előadások Liszt művészetéről, munkásságáról, a tevékenységéhez kapcsolódó városokról — nem utolsósorban azokról, amelyekben jártunk, vagy amelyeknek meglátogatására készülődünk. Mindig számíthatunk a legkiválóbb magyar és külföldi zenetudósok, előadóművészek közreműködésére. Díszelnökünk, Cziffra György nagy összegű alapítványt tett a hazai Lisztkultusz legjobb őrzőinek. Ez ugyancsak jelentős segítségnek számít. Életéről és művészetéről „Liszt Kiskönyvtár" címmel sorozatot indítottunk, ebben közreadjuk az elhangzott előadások legjavát. Örvendenénk, ha kiadványunk szélesebb körökben is elterjesztené a nagyobb nyilvánosságra érdemes előadásokat, azokhoz is eljutna mondandójuk, akik a Zeneakadémia X. termébe, illetve most már a kupolatermébe nem mehetnek el, vagy be se férnénk. Idén jelenik meg a sorozat harmadik kötete. 23