Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Földesi József: Emlékezés Mező Imrére

Történelmi riport Mező Imrére emlékezve Földesi József: AMIT MEGALKOTTUNK KITÖRÖLHETETLEN RÉSZE LETT AZ ÉLETÜNKNEK Nyolcvan évvel ezelőtt, 1905. december 13-án született Mező Imre. Alig volt 51 éves, amikor 1956. október 30-án a Budapesti Pártbizottság védelmében halálosan megsebesült. Viszonylag rövid életútja ellenére ritka szép és gazdag sors adatott meg neki. A tízgyermekes szabolcsi család legkisebb fia Kisvárdán lett szabósegéd; kivándorlása után, 1929-ben lépett be Belgium Kommunista Pártjába. Ettől kezdve élte a forradalmárok küzdelmes életét. Önkéntesként harcolt a spanyol polgárháborúban, a francia hadsereg katonájaként Szíriába került, 1941-től pedig a francia ellenállási mozgalomban vett részt a külföldi antifasiszta erőket tömörítő Hazafias Milícia vezetőjeként. Hazajövetele után, egy rövid időszakot leszámítva, végig a Budapesti Pártbizottságon dolgozott, s több mint 5 évig volt annak titkára. Kommunista meggyőződését, bátor, cselekvő emberségét az ötvenes évek megpróbáltatásai sem törték meg. Egyike volt azoknak, akik a legkövetkezetesebben harcoltak a párt lenini normáinak helyreállításáért, a baloldali, szektás és a jobboldali, revizionista torzítások ellen, a törvénytelenségek áldozatainak teljes rehabilitálásáért. Nehéz szolgálat jutott osztályrészül Mező Imrének, aminek azonban ő — természetéből fakadóan is — mindig jókedvvel, könnyű szívvel tudott megfelelni. Legboldogabbnak mindig akkor érezte magát, ha hazájáért, osztályáért vagy egyszerűen a rászorulókért tehetett valami jót, valami hasznosat. 1956. október 30-án is ezért lépett ki a pártházból fehér zászlóval a kezében. „AZ EMBERSZERETETE VOLT AZ, AMI FELÉJE FORDÍTOTTA A PÁRTSZERVEZETEK VEZETŐIT" Mező Imre 1945 május végén érkezett Budapestre, átmenetileg a már itthon tartózkodó Tömpe Andrásnál, majd Mátyás Lászlónál lakott. Első „hivatalos" útja a Tisza Kálmán téri pártházba vezetett. Itt találkozott Rajk Lászlóval. Nagy örömmel köszöntötték egymást, bőven volt miről szót váltaniuk, mind a személyes sorsukat, mind az ország dolgait illetően. Beszélgetésük végén Rajk — ekkor már az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkára, a párt öttagú titkárságának tagja — azt javasolta Mezőnek, hogy ő is vegyen részt a Budapesti Területi Bizottság munkájá-A Kossuth Könyvkiadó a közeljövőben megjelenteti Földesi József Mező Imréről szóló kötetét, ebből közlünk részleteket ban. (A BTB vezetése alatt dolgozott ekkor 245 kerületi és területi pártszervezet; Budapesten kívül ide tartoztak az akkor még önálló peremvárosok: Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Pestújhely, Rákospalota, Újpest, Pesthidegkút, továbbá Pest, Fejér és Esztergom, Komárom megyéből több járás és község pártszervezete.) Rajknak az volt a véleménye, hogy Mezőnek valamilyen fontos pártvezetői tisztséget kell betöltenie, ő viszont mindenekelőtt a hazai viszonyok megismeréséhez kért időt és segítséget. Ezt a szándékát, törekvését is figyelembe véve küldte el a pártközpont káderosztálya Mező Imrét az akkor induló hathónapos pártiskolára. Az iskola ugyan már néhány napja elkezdődött, Mező Imrének azonban volt még egy halaszthatatlan teen-37