Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - Szalay Péter: A lónak négy Iába és jelentős múltja van

A lónak négy lába és jelentős múltja van A jó magyar lovak évszázadokon át városon és falun is derekasan megszolgáltak az abrakért. Igát húztak és szekeret, öles fatörzseket, aztán vasutat, a szerencsésebbek viszont csak hintót, amit, persze, díszes külsővel és kivételes fegyelemmel lehetett kiérdemelni. A legpompásabbakból pedig hátast neveltek, kincset érő, mutatós paripákat, amelyek már száz évvel ezelőtt is kisebb vagyonokért cseréltek gazdát. Napjainkban, a harmadik évezred küszöbén a nemes négylábúak „státusa" merőben más, bár néhány eldugott vagy nehezen megközelíthető falucskában még ma is a derék és nagy becsben tartott lovak számítanak a legmegbízhatóbb közlekedési eszköznek. Budapest utcáin azonban csak elvétve hallani patkók ütemes kopogását, leáldozott a technikától tartózkodó fuvarosoknak, s délceg rendőrlovakból is csak annyi akad, amennyire néhány nagy esemény — például parázs hangulatú futballmérkőzés — biztosításához szükség van. Pedig akadnak még lovak és lovasok Budapesten is, csak jól körülkell nézni. A Dobi István úti galopp-pályán például évente 58-60 alkalommal rendeznek megunhatatlanul izgalmas versenyeket, s bizony, a legrangosabb hátasrangadókra olykor csaknem annyian kíváncsiak, mint egy közepes fontosságú első osztályú labdarúgó-mérkőzésre, azaz, nemritkán tízezren is. Márciustól novemberig folyik a látványos csatározás, amíg a fagy és a jég nem teszi irreálissá és veszélyessé a küzdelmeket, s mint ahogy szerte a világon, itt is szépen lehet nyerni és veszteni, ki mennyire szerencsés vagy — jól értesült... A csúcspontot a Magyar Derby jelenti (amelyet az idén már a 64. alkalommal rendeztek meg, s amely mindig június utolsó vasárnapjára esik), de rangja van a Kincsem-díjnak is, amely a júliusi progra-