Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - TÉKA

A könyv első fejezete rövid áttekintést ad a kommunista ifjúsági mozgalom felszabadulás utáni útjáról — bepillantást nyújtva az ötvenes évek, de mindenekelőtt a koalíciós idők ellentmondásokkal tarkított ifjúságpolitikájába is. így az olvasó számára világossá válik, miért volt törvényszerű a DISZ felbomlása, majd a KISZ megalakulása. A könyv vitathatatlan hasznossága, mozgalomtörténeti értéke, fontossága ellenére is szívesen olvastam volna benne több, személyes hangvételű, a kulisszák mögé tekintő, érvelő-vitázó, akkori kételyeket felidéző leírást is. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó) ERŐS ZOLTÁN ZOLNAY LÁSZLÓ Mozaikok a magyar újkorból Közhiedelem szerint a régész munkája az ásatás, s evégett kutatóárokban tölti életét. A nemrég elhunyt kiváló magyar régész, Zolnay László most megjelent kis könyve, akárcsak egész életműve, alaposan rácáfol e hiedelemre. E szép munka folyamataiban kevésbé járatos olvasó is meggyőződhetik róla, hogy a régész munkája nem a nyirkos kutatóárokban telik el, nem is ott kezdődik, s rendszerint nem is ott fejeződik be. A tervszerű ásatásokat megelőző és kiegészítő levéltári és könyvtári búvárlatoknak Zolnay munkásságában éppoly fontos szerepük volt, mint az ásatások műveleteinek. Az ő esetében e munkafolyamatok harmonikusan kiegészítették egymást; s ő, aki jószerivel egész életét a középkori királyi székváros föltárására áldozta, arra is gondolt, kutatásainak eredményeit tüstént közreadja. Nemcsak és nem elsősorban a szűk körnek szánt szakmai folyóiratokban, évkönyvekben jelentette meg ezeket az írásait, hanem a szélesebb közvéleménynek szánt lapokban. Munkásságára visszatekintve elmondhatjuk, hogy ezek az izgalmas s látszlólag részletkérdéseket elemző cikkei — valójában esszéi — szinte valamennyi a Budapest évfolyamaiban láttak napvilágot. Lapunk megindulása óta dolgozó társa volt a főváros folyóiratának, Mesterházi Lajos unszolására hónapról hónapra megtisztelt bennünket írásaival, amelyeket később kötetekben is közreadott. Most megjelent könyvének gazdag anyaga még azokat is meglepi, akik jól ismerik Zolnay érdeklődési körét és kutatásainak irányát. Összegyűjtött írásainak gyűjteménye ugyanis a Mohács utáni idők történetirégészeti emlékeit fogja vallatóra; bő teret szentel benne például a török idők emlékeinek. Mert ezekkel is kénytelen-kelletlen foglalkozott, hiszen például a nevezetes budavári szoborlelet további darabjait keresve — egyetlen évtized alatt — Zolnay rengeteg török kori régészeti emléket tárt föl. De megnyíltak előtte a budai Vár talajában múltunk egyéb rétegei is, amikor például különös figyelemmel faggatta a Buda fölszabadítása utáni idők emlékanyagát. „A várostörténet olyan dráma, melynek statisztikák a főszereplői. Statisztikák, s nem a hatalomnak azok a múló nagyságai, akik többet emlegetik az utókort, mint az őket." — így fogalmazta meg hitvallását. Zolnay alkotó régész volt, olyan tudós, aki kutatásait mindig igyekezett közérthetően, s mint mondottuk, mindenkinek elérhetően közzétenni. Tudományának ama művelői közé tartozott, akinek írásai mindig izgalmasak és újraolvasásukkor is gyönyörködtetnek. Különleges tehetsége volt, hogy műveiben híven megjelenítve a kort, amelyről szólt, s közelünkbe hozza a benne élő embereket. Valójában nemcsak régész, de kitűnő író is volt. S még mi volt? Történész, a művelődéstörténet kutatója, szellemi életünk sokoldalú kiválósága. Fölsorolni se tudnók, mi mindenhez értett. Ez a könyve is a régészeti leletekből elővarázsolt századok névtelenjeit fogja vallatóra, értékes adalékokat nyújtva Budapest történelmének mélyebb megértéséhez. (Móra Ferenc Könyvkiadó — Kozmosz könyvek) KISS KÁROLY Folyóiratszemle PÉTERI GÁBOR: TANÁCSI EGYÜTTMŰKÖDÉS A VÁROSKÖRNYÉKEN ÉS A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN. (Településfejlesztés 1985. 4. sz. 34-38. 1.) A szerző a városkörnyékek és a budapesti agglomeráció példáján azt mutatja be, hogy a települési arányok, a településfejlődés folyamata milyen lehetőséget biztosít a tanácsi együttműködés számára, a települési változásokat hogyan követik a tanácsi kapcsolatok. Az agglomerációs kapcsolatokat — mint a kistérségi együttműködés egyik típusát — Budapest példáján mutatja be, amely a hazai települési koncentrációk közül a legnagyobb méretű, és fejlődése viszonylag hosszú időszakra visszatekintve elemezhető. Áttekinti, mely ágazatokban alakult ki tanácsi együttműködés, melyekben nem kielégítő még ez a munka, majd a múlt századig visszanyúlva vázlatosan áttekinti a budapesti agglomeráció fejlődéstörténetét, értékeli az agglomerációs tanácsi együttműködés színvonalát és jellegét, sorra veszi a helyi együttműködést ma még akadályozó tényezőket (pl. az agglomerációs terület egységei igazgatásilag teljesen elkülönültek, Budapest és az övezet nem valóságos funkcionális területi egységek, a tanácsi együttműködés szervezeti feltételei kialakulatlanok). Megállapítja: „Az agglomeráción belüli településhálózati decentralizációs folyamatot nem követték a tanácsi szervezet változásai, és így együttműködés sem bontakozhatott ki. Ennek hiánya pedig akadályozhatja a térség további fejlődését, illetve a tanácsi gazdálkodás terén a fejlesztés költségeit növelheti." JANCA TIBOR—SZEGŐ JÁNOS: AZ 1983/84. ÉVI BUDAPESTI CÉLFORGALMI FELVÉTEL LEBONYOLÍTÁSA ÉS EREDMÉNYEI. (Városi közlekedés 1986. 2. sz. 74-86. I.) A változó városszerkezet, a gépjármű-közlekedés üzemköltségeinek növekedése, a tömegközlekedés tarifarendszerének változása stb. alapvetően befolyásolják a fővárosi közlekedési szokásokat és körülményeket. Ennek megismerése, valamint a közlekedésfejlesztési terv forgalmi megalapozása céljából szervezték meg és bonyolították le — az 1974/75. évi után immár másodszor — a forgalomfelvételt, amely a hétköznapi személy- és közúti forgalom jelentős hányadára terjedt ki. A szerzők bemutatják a felvétel rendszerét, tematikáját, lebonyolítását, az adatok feldolgozását, az eredményeket és értékelésüket, a személyforgalom és a gépjárműforgalom új adatait. KELLER LÁSZLÓ: A FŐVÁROSI AUTÓBUSZKÖZLEKEDÉS 1928—32-ig. (Városi közlekedés 1986. 2. sz. 101-107. I.) A korszak új beruházásai, viszonylatai, hálózatbővülése. Megalakul a Budapesti Autóbuszközlekedési Rt. — a BART. A Székesfővárosi Autóbuszüzem (SZAÜ) a húszas évek végén. Tervek a közeikörnyéki (peremkerületi) hálózat megteremtésére. A társasgépkocsival folytatott személyfuvarozás budapesti szabályrendelete (1928). Az autóbusztípusok bemutatása, a bővülő járműpark. A BART tevékenysége, járatai a városkörnyéki vonalakon. A 1930 végére immár nagyvállalattá szerveződött SZAÜ tevékenysége, forgalma a mélyülő gazdasági válság idején. A SZAÜ és a BSZKRT összevonása 1932-ben. SZABÓ FERENC: LAKÓKLUBOK NYOMÁBAN. (Budapesti Népművelő 1985. 3-4. sz. 24-29. I.) A fővárosban a nagy lakótelepek kialakulásával egy időben kezdődött a lakosság önkéntes és cselekvő részvételére épülő lakóklub-mozgalom szerveződése, mely 1980 után vált dinamikussá. Megismerhetjük fejlődésüket, működésük kereteit, formáit, típusait, fenntartóikat, a lakóklubok és a művelődési otthonok együttműködését, tevékenységük sokszínű formáit. TÓTH JULIANNA: A FŐVÁROSBAN MŰKÖDŐ MŰVELŐDÉSI OTTHON JELLEGŰ INTÉZMÉNYEK MUNKÁJÁNAK ELEMZÉSE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TANÁCSI OBJEKTUMOKRA. (Budapesti Népművelő 1985. 3-4. sz. 6-12. I.) A részletes, statisztikai adatokkal gazdagon illusztrált elemzés tematikája: a főváros művelődési otthonokkal való ellátottsága, az intézmények tevénységének szerkezete, létszámellátottságának és gazdálkodásának alakulása s fő jellemzői. Előadóművészi, vizuális és más alkotó közösségek. A rendszeres művelődési formák, tanfolyamok, klubok. Ismeretterjesztő előadássorozatok, bérletsorozatok. Egyedi művelődési és szórakozási alkalmak, nyitott működési formák, szolgáltatások. FLUCK ISTVÁN—FRÖCHLICH LÓRÁNT: BUDAPEST FÜRDŐINEK MÚLTJA ÉS JELEN HELYZETE — GYÓGYÁSZATI SZEMPONTBÓL. + A FŐVÁROSI FÜRDŐK EGÉSZSÉGÜGYI KÉRDÉSEI. + A FŐVÁROSI FÜRDŐK GYÓGYÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK ALAPVETŐ MŰSZAKI SZEMPONTJAI. (Balneológia. Rehabilitáció. Gyógyfürdőügy 1985. 3. sz. 167-179. /., 4. sz. 247-252. /., 1986. 1. sz. 7-16. I.) Cikksorozat a fővárosi fürdők helyzetéről műszaki, gazdasági, egészségügyi szervezési és balneohigiénés szempontból. A mai élet, mint a fürdők fejlesztésének irányvonalát meghatározó tényező. A gyógyítórehabilitációs jellegű, valamint a kondicionáló jellegű fürdők korszerűsítésének, kialakításának alapvető műszaki és orvosi követelményei. CSOMOR TIBOR 47