Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Müller Tibor: Merre tart a Váci utca?

területen összezsúfolva, nehezen szervezhetően dolgoztak, többségük szakértelemmel, felelősen. Ennek ellenére a részletekben — okkal vagy hanyagságból, nemtörődömségből — lehet hiányosságokat, silányabb minőséget is felfedezni. Vallom, több odaadással, gonddal — és hozzáteszem: szeretettel — a részletek is még szebbek, jobbak lehetnének. — Ön a szeretetet is említette, és ez egyáltalán nem hangzik idegenül, noha épületekről, kövekről van szó. Ez a szeretet egyébként kihallható minden mondatából, ahogy a Váci utcáról, a kerületről beszél. Pedig tudom, mindössze öt éve dolgozik itt. A bennszülött is megirigyelhetné ismereteit. És ez nemcsak a hivatali kötelességeiből természetesen következő adatokra, számokra, napi politikai összefüggésekre, társadalmi kérdésekre vonatkozik. Ismeri ennek a negyednek a történelmét, hagyományait, múltját. Honnan? Idevalósi? — Budapesttől csak ötven kilométernyi távolságból, mégis nagyon messziről indultam. Egy tanyán nőttem föl. Petróleumlámpa mellett tanultam, már amennyi tudást a részben osztott tanyai iskolában türelemmel a fejünkbe töltögettek. Kútról hordtam a vizet, s mert középfokú tanulmányokra vágytam, szüleim a falusi iskolába Írattak, hogy az oroszhoz is konyítsak valamit, mire elvégzem az általános iskolát. Tőlem nem a Belváros, a Váci utca, de Budapest határa is messzire esett. Aztán a sorsom úgy hozta, hogy a munkám 19 éve ehhez a kerülethez köt, hiszen, amikor a KISZ Központi Bizottságában kaptam feladatot, még a kerületben volt a testület. Nem volt tehát idegen, ismeretlen a környék, amikor öt éve mostani beosztásomba kerültem. És nagyon hamar hozzám nőttek — először, persze — az emberek. Tisztességgel és jószívvel fogadtak, amikor a pártbizottság élére kerültem. Bevallom, volt bennem némi szorongás. Egy-két évet Szegeden dolgoztam, s aztán másfél évtizedig az ifjúsági mozgalomban. Hirtelen túl „felnőtt", túl nehéz lett a megbízatásom, amelyet segítség nélkül sokkal nehezebbnek találtam volna. De beavattak, eligazítottak, és soha nem éreztették velem, hogy idegen volnék. És miután nagyon érdekelt a feladat, „hozzáolvastam". Ma pedig, bár nem itt lakom, igazi belvárosinak vallom magam. Meggyőződhettem arról, hogy a Belvárosban rengeteg olyan ember él, aki szívből kötődik ehhez a kerülethez, félti, őrzi, aggodalommal és örömmel figyeli gyarapodását, és ha kell, dolgozik érte. Ez az igazi segítség. — Erre a legbüszkébb? Nem is kell válaszolnia. Csak bólintson. Bólintott. MÜLLER TIBOR SZOBORLELTÁR '85 — Meglehetősen nehéz feladat éves mérleget készíteni köztéri szobrainkról, hiszen egy adott esztendő,, termése" gyakran két-három év folyamatos képzőművészeti alkotómunkáját tükrözi. Az elkészült művek jelentősége, fontossága nem jellemezhető azokkal a rideg, statisztikai adatokkal, amelyek föltüntetik: hány szobrot állítottak fel az idén Budapest közterületein. — Soha nem kedveltem a különböző évek szoborszám alapján történő összehasonlítását — mondja Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója. — Ezek az adatok az égvilágon semmit sem fejeznek ki. Az idén viszonylag kevés díszítőplasztika készült, ugyanakkor a főváros több jelentős nagyemlékművel gazdagodott. Olyan emlékművekkel, amelyek meghatározó szerepet játszhatnak a város életében, amelyek tér- és közösségszervező erővé válhatnak. Az év elején avattuk föl Somogyi József Emlékezésül a fasizmus elleni harc hőseire és a fasizmus áldozataira című alkotását. A Kongresszusi Központ mellett, a Gesztenyéskertben álló monumentális emlékmű architektúráját Finta József építész tervezte. Április óta a Szent István parkban, a nagy medence egyik sarkán látható Varga Imre a korlátnak támaszkodó, egész alakos szobra, a kiváló marxista tudós, Lukács György születésének századik évfordulójára készült. Kora ősszel avattuk föl Csikszentmihályi Róbert szobrászművész alkotását, amely a hős tűzrendésznek állít emléket. A Logodi utca és a Tábor utca találkozásánál, a Vár oldalában lévő Tűzszerészemlékmű építésze Bitó János volt. — E három jelentős emlékművön kívül milyen alkotásokkal gazdagodott Budapest szabadtéri szoborkiállítása? — Paizs László néhány évvel ezelőtt készített, Kettős gömb műanyag plasztikáját a Kongresszusi Központ előtt, a Gesztenyéskertben helyeztük el. Rétfalvi Sándor mészkőből készült díszkútját a gesztenyefasor végén, a MOM művelődési háza felőli oldalon állítottuk föl. Búza Barna Táncoló kígyók című, kis méretű díszítőplasztikája a Fővárosi Állat- és Növénykert hüllőházánál látható. Várhatóan a csillaghegyi lakótelepre kerül majd az a férfialakot ábrázoló, archaizáló öntöttvas Vulcanus-szobor, amelyet nemrég restauráltattunk. Felújítottuk és a Múzeum körút egyik lakóházán helyeztük el Czuczor Gergely bronz domborművét, amelyet sokáig az Akadémia pincéjében őriztek. Az emléktábla és a kompozíció Csontos László munkája. A Péter Ágnes és Ócsay Károly által restaurált Kegyoszlopot a pesthidegkúti műemlék jellegű templom előtt állítottuk föl, ahol jobban lehet védeni a rongálóktól. Még az idén felavatjuk Szabó Gábor Nádasdy Kálmánt ábrázoló mellszobrát a XXII. kerületi Pentz Károly utca 15. szám alatt. Ugyancsak ebben a kerületben, a Rózsakert lakótelepen állítjuk föl Lakner László és Melocco Miklós hatalmas bronzrózsáját. Éppen most folyik az évekkel ezelőtt készült alkotás rekonstrukciója, kiegészítése. Pátzay Pál Hunyadi-lovasszobra a Vajdahunyad vára mellé kerül. Kiöntettük Somogyi József Rudnay-emlék című alkotását, s még az idén a Döbrentei térre helyezzük Zala György Erzsébet királynét ábrázoló szobrát. Emlékkő kerül az első nemzeti kőszínház helyére, az Astoriánál lévő tenyérnyi zöldterületre. Sajnos, nem nevezhető ideálisnak Horváth János alkotásának környezete, az itt található autómosó és a mind tolakodóbb bódésor miatt. Az idei tervek között szerepel még Hűvös László Germanus Gyulát, Herczeg Klára Hollós Korvin Lajost, Barshold Denzen Gárdos Mariskát és Mészáros Mihály dr. Papp Ferencet ábrázoló mellszobrának a fölállítása. — Melyek azok a jelentősebb alkotások, amelyek jövőre kerülnek végleges helyükre? — Makrisz Agamemnon díszkútját az idén szerettük volna köztérre helyezni, de egyetértettünk Tokár György építésszel, aki javasolta, hogy a kút átadását kapcsoljuk össze a Józsefvárosi Színház felújítási munkálataival és különböző tereprendezési feladatokkal. Ezáltal a díszkút sokkal harmonikusabban illeszkedhet a színház környezetébe. Varga Imre Kun Béla-szobra a Vérmezőn áll majd. A monumentális emlékmű architektúrája még az idén elkészül. Ugyancsak 1986-ban avatjuk föl Eskulits Tamás Bajcsy-Zsilinszky-szobrát. Az egyalakos kompozíció a róla elnevezett úttal szemben, a Deák téren, az evangélikus templom és a metró előtti zöldterületen áll majd. A harmadik jelentős emlékmegőrző alkotás az a Marton László által készített Liszt-szobor lesz, amelyet a Kongresszusi Központ közelében helyezünk el. Megkezdődött a IV. kerületi, István téri szovjet hősi emlékmű minőségi cseréje. Az 1946-ban készült műkő emlékmű katonafigurája bronzba öntve megmarad, az architektúrát azonban át kellett tervezni. Kiss István emlékműve, az 1919-es ellenforradalmi lázadás során elesett ifjú mártírok tiszteletére, a Kun Béla téren áll, s már javában folynak az előkészületek Makrisz Agamemnon mártíremlékművének Vizafogó lakótelepi felállítására. HOLLÓS LÁSZLÓ