Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: Reformkori városképek

NAGYÍTÓ ALATT REFORMKORI VÁROSKÉPEK Emetszet a reformkorban készült. Hofbauer János, alkotása, aki kerek kilenc hónapon át dolgozott művén. Úttörő vállalkozására jellemző, hogy nemigen használhatott mintákat a mester; innen, Kőbánya felől, ő előtte még sohasem rajzolták le a várost. S különösen nem ilyen aprólékos műgonddal, ügyelve a legkisebb részletekre is. Igényes munkájának értékét növeli, hogy egy igen rövig ideig működő műszaki alkotást, a kőbányai kőszállító lebegő vasutat is bemutatja, megint csak Hofbauerhez méltó hűséggel: e rajz alapján újra megépíthetnénk a különös mérnöki lelemény minden részletét. A kőbányai lebegővasút — amelyet a kortársak olykor próbavasútként is emlegettek — kísérleti céllal épült, azt remélték ugyanis, hogy általánosan is elterjeszthető lesz a szellemesnek tetsző műszaki megoldás. A Hasznos Mulatságok 1828. évi 39. száma ekképp adott hírt Hofbauer vállalkozásáról: a metszetről. „Öröm gerjedelmei fogják el szívünket, midőn tapasztaljuk, hogy némelly Hazánkfiai nem tsak a szép és hasznos mesterségekben előmenetelt tesznek, hanem a külföldi Mesterek felett is tündökleni vágynak, s így édes Hazánknak fényt, ditsőséget szerezni iparkodnak. Meg van példák által bizonyítva, hogy a Magyar föld szült, s ezután is bizonyosan képes lesz szülni olly láng-elméjű férjfiakat, kik a tudományokban, mesterségekben, találmányokban a külföldiekkel, kiknek sokkal nagyobb segedelem-kútfejei vannak, nem tsak versent futni, hanem talán a győzedelem koszorút is elnyerni meg nem ijednek." Eddig az invokáció, melyet a bejelentés követ, hogy két jeles hazánkfia példáján igazoljuk a fentieket. S közülük az egyik a győri születésű Hofbauer János: „Ezen ifjú Művész rajzolásbeli tehetségét tulajdon iparkodása által annyira kifejtette, hogy a minap tsudálva és öröm által elragadtatva szemléltük művészségének egy példáját, melly által Pestet, Budát, s ezen két fő városnak környékét terjeszti elő a Rákos mezei néző-pontról, az ott felállított vasútnak egy részével, és több arra alkalmazott kotsiknak, s azok alkotó részeinek helyes rajzolatjával. Ő ezen remek művet, melly neki 9 hónapi fáradságos munkájába került, olly pontossággal, olly ügyességgel, egy szóval olly tökéletesen készítette, a legkisebb részetskéknek is, p.o. a Budai hegyek bérczeinek, útjainak, ösvényeinek, sat. szembetüntetésével, hogy ezen helyeknek minden még addig megjelent rajzolatjait sokkal meghaladja." A tudósítás egy lakcímmel is szolgál, közlendőit ezzel rekeszti be: „Lakik — mármint a művész — Pesten, a Duna mellett, Nro 35, az 1-ső emeleten..." A bécsi Eduard Gurk sokszorosította a lapokat, s azokat a Müller-féle könyvkereskedésben kínálgatták a vevőknek. Nem is olcsón, nem is drágán: öt, illetve tíz ezüstért. De a kollekció java a kereskedő nyakán maradt. Ennek tulajdonítható, hogy az ifjú művész félretette nagyratörő terveit, holott egész sorozatot tervezett pest-budai látképekből. Az egyiket, 1829-ben, a Gemeinnütze Blatter híradása szerint el is kezdte megrajzolni. Ezen „mindkét város látható, a Kálváriahegy közelében a szőlőhegyről nézve — írja kései méltatója —, a nézőpontból adódóan különösen Buda szemlélhető részletesen, szép a Gellérthegy látványa és a hajóhíd, az előtérben élénk staffázs alakok, vidám szüreti jelenet. A rajz azonos méretű a kőbányai lappal." De ez is már félkészen maradt ránk, a Kiscelli Múzeum gyűjteményében fedezte fel Hofbauer életművének elemzője, Cifka Péterné. A „kőbányai lap" méreteire nézve is hatalmas — asztallapnyi munka. A huszonegynéhány éves fiatalember „a nemes magyar nemzetnek" ajánlotta munkáját. Nézzük meg közelebbről a sok szempontból elemezhető alkotást, különös figyelemmel a háttérre, ahol fölsejdülnek a kettős város jeles épületei. A veduták alkotói a valóság hűséges ábrázolására törekedtek. Hofbauer példáján is látható ez. Amiből az következne, hogy Pest és Buda itt látható képét úgy szemlélhetjük, akárha fotográfiát tanulmányoznánk. Csakhogy — s ez a Hasznos Mulatságok híradásából is kitetszik —, Hofbauer kilenc hónapon át dolgozott művén. Bizonyára részletes helyszíni vázlatok alapján, de mivel a munka zöme a téli hónapokra esett, aligha feltételezhető, hogy túl gyakran ellenőrizhette, miként igazodik a formálódó rajz a valósághoz. Nem is szólva a művészi szabadságról, amit a veduták alkotóitól sem tagadhattunk meg. Mindebből következhetne, hogy a látvány, amit a metszet elénk tár, föltehetően csak nagy vonalakban igazodik a valóságos városképhez. Ez a körülmény csak nehezíti dolgunkat, hiszen a nézőpont parányi változása jelentősen módosíthatja a látványt — márpedig ez elkerülhetetlen volt az alkotás hosszú folyamatában. Másik nehézségünk abból adódik, hogy a távoli objektumok mintegy sűrítve, összetolva mutatkoznak a horizonton. Bizonyos esetekben ez a körülmény növelné a téves értelmezés esélyeit, ennyit azonban érdemes kockáztatnunk. Érdemes, mert a gondosan kimunkált rajz részleteinek felnagyításával a rejtett városképek egész sorát fedezhetjük fel, olyan nézeteit egy-egy korabeli épületnek, amelyekkel eddig sehol sem találkozhattunk. S most lássuk a részleteket. DR. BUZA PÉTER 23