Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - Sebők Magda: Egy legenda nyomában

Egy legenda nyomában ,,Gül Baba az, aki imádkozik, virágokat nemesít és szelíd mosollyal járja budai rózsakertjeit..." A magyar köztudatba ez a hamis kép gyökerezett bele, melyet Fekete Lajos, a török kor tudós kutatója egyenesen hazugságnak minősít (Fekete Lajos: Budapest a törökkorban). A legendagyártás már Gül baba halála után néhány évvel elkezdődött, s hogy máig él, annak elsősorban számos, valóban létező, kibogozhatatlan történeti talány az oka. Az biztos, hogy az a Gül baba, akinek hamvai a Rózsadomb oldalában ma is álló türbében nyugodtak, dervis, szerzetes volt, mégpedig a bektási rendből. A bektásiak csak békeidőben éltek jámor munkáséletet családjuk körében, háború idejében hadba mentek. Gül baba e katonai szervezetű dervisrend tagjaként, társaihoz hasonlóan, több hadjáratban karddal „terjesztette a Korán igéit". Mikor 1541-ben részt vesz Buda megszállásában, már öregember. Ott van a bevonuló Szülejmán szultán kíséretében, és ott van a Nagyboldogasszony-templomban tartott hálaadó szertartáson. Evlia Cselebi leírja, hogy éppen ezen az ünnepségen a templomban éri utol a halál. Halálának körülményei, vagyis hogy éppen a fényes győzelem nagyszabású szertartási ünnepségén, ájtatosság közben költözött át „a jobbik világba", valószínűleg fokozták emléke iránt a tiszteletet. Evlia Cselebi azt is leírja, hogy Gül baba temetési szertartásán maga Szülejmán szultán is részt vett. Gül baba földi maradványai fölé hamarosan díszes sírkápolnát emeltetett a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehemed. Az épület a források bizonysága szerint 1543—48 között már állt, s nemcsak az egyetlen fennmaradt török egyházi építmény Pest-Budán, hanem a legrégebbi is. „Maga Gül baba is ez ólomtetejű kupola alatt virágok közt van eltemetve. Koporsóját zöld posztó borítja, boldog fején a bektási fénylő korona van. Körös körül különféle arab Korán versekkel van díszítve" — írja Evlia Cselebi 120 évvel később, amikor maga is elzarándokolt a szent sírjához. Ugyanis a mauzóleum elkészülte után nevezetes mohamedán zarándokhellyé vált. „A harcterekről szerencsésen hazatért gázik, messze földről Budára érkező mohamedánok mind szorgalmasan látogatták a türbét. Egyesek hódoló és köszönő szavakat is véstek a türbe falára, Evlia Cselebi egymaga három verssel fejezte ki mélységes tiszteletét a szentéletű ember irányában" — írja Fekete Lajos. A nevezetes Gül baba dervisotthont valószínűleg a türbénél később, de még a 16. században építették a Rózsadombon, éppen azért, hogy a szent sírjához érkező zarándokoknak legyen hol megpihenniük. Csak félve merem megkockáztatni a feltevést, hogy a rózsadombi tekkének lehetett éppen egy „házfőnöke", egy valójában ájtatos, rózsaszerető, jámbor öregúr, akire a legendák leírása ráillik, ugyanis a Gül baba név később átment a tekke mindenkori jelölésére. Miért ne gyúrhatta volna össze két történelmi alakból a kollektív alkotói fantázia a legenda Rózsa apóját? Számos ilyen példa van. Minden lehetséges olyan körülmények között, amikor nagyon keveset tudunk egy-egy történelmi korszakról vagy személyről. Jószerivel még azt sem tudjuk, hogyan is olvassuk a szentéletű dervis nevét. A kedves és költői Gül babán, Rózsa apón kívül ugyanolyan joggal lehet a török írást Kel babának olvasni, s ez az egyáltalán nem romantikus Kopasz apó nevet fedi. Fekete Lajos számos más olvasati lehetőséget és névmagyarázatot felvet könyvében. Közülük még egyet idéznék: „...a Gül-baba név éppen úgy a dervisek világába tartozik, amint maga az állítólagos Gül baba is tartozott, s hogy azért kapta a Gül baba nevet, mert cikkelyekből összerakott sapkája búbján házfőnöki jelvényt, sapkarózsát: ,,gül"-t viselt." Légyen bármi az igazság, nem ez a török kori történelem legnagyobb, máig megoldatlan kérdése. Gül baba mindössze néhány napot töltött Budán, és emléke még sem halványult el. Áll türbéje is, és őrzi Buda török korszakának emlékét. Az mentette meg a lebontástól, hogy már 1690-ben keresztény kápolnává alakították át. Ekkor tűnhettek el eredeti belső berendezési tárgyai és Gül baba hamvai. Hogy hová lettek? Senki se tudja. Mint kápolnát a jezsuiták használták a türbét egészen a rend feloszlatásáig. A 19. század eleje óta ismét látogatják muszlin zarándokok. Gül baba emlékét tehát, ha másképpen is, de mindkét nép emlékezete őrzi. SEBŐK MAGDA 39