Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - Vigh Károly: „Én a magyar lelkiismeretet szólaltattam meg”

Tauszig Magda az ötödiken. Egy pillanatra megáll. Lenéz az udvarra, elmosolyodik. Ettől a mosolytól felragyog a ház. Fenyő Gyuri a harmadikon. A szemüveges, tanáros külsejű Fenyő Gyuri. Ki hinné, hogy így tud rohanni? Hát persze, jegyet vesz a vasárnapi mérkőzésre. Osztrák-magyar. A magyarok meggypiros dresszben futnak ki a pályára, az osztrákok fehérben. Vasárnap délután magyar-osztrák... Levasicsné az udvaron. A kendőkbe burkolt, kövér Levasicsné. Szigorúan néz fölfelé. Levasicsné félelme­tes házmesterné. És akkor megnyílt az ajtó. Az az ajtó a sarokban, a harmadikon. Megjelent apa derűsen szivarozva. Mögötte Béla keménykalapban és Andor kalap nélkül. Gyula, Béla és Andor. A Mándyak. A Mándy fiúk. Levonulnak egy kávéházba. Az Abbáziában kezdik. Ott összea­kadnak Csorba Gézával és Kun Zsigával és Nagy La­jossal, a novellistával. (Egyáltalán mindig összeakad­nak valakivel.) Kezdődik egy beszélgetés. Tervek go­molyognak a szivarfüstben. Lapot alapítani! Ez a legfontosabb. Egy irodalmi és politikai szemle. És a színház? Meg kell teremteni a modern magyar színházat! Orfeum, kabaré... De mindenekelőtt meg­indítjuk a lapot. Lap nélkül mozdulni se tudunk! Lé­legezni se tudunk! De ezt már a New-York kávéházban döntik el. A Barossban pedig apa kijelenti: — Itt az ideje, hogy felnőjön végre ez a város! Ebben megegyeznek. Aztán tovább, tovább, egyik kávéházból a másikba. Hajnal felé vissza a Gyár utcába. Felcsapódik a fény a harmadik emeleti ablakban. — Ilonka, csináljon kávét! — Vezényel apa. — Tudja, hogy a Huszárnak ilyenkor mindig fáj a feje. Ilonka kávét csinál, mert a Huszárnak ilyenkor mindig fáj a feje. Apa odafordul a többiekhez: — És a színház? Mi lesz a színházi rovattal? Füst szállt a Gyár utcai udvar felett. Valamilyen ké­kesszürke, délelőtti füst. Egy pillanatra elborította az emeleteket. Ahogy a füst eloszlott, az ácsorgó felszólt. — Apa! Mi lett a színházi rovattal? Nem jött válasz az emeletről. Ő meg odalent a mélyben. Körülötte ajtók, abla­kok. A hátsó lépcsőház megfeketedett lépcsője. Rá­csok ketrecek. Bedugtak oda valakit? Egy lakót, akit már sehol se lehetett megtűrni. Talán az Emmi báty­ját, aki verte az Emmit. Mindenesetre egy régi lakót még Levasicsné idejéből. Maga Levasicsné ment fel érte. Maga Levasicsné zárta be a hátsó lépcsőház ket­recébe. Az ácsorgó megfogta a ketrec rácsát. Belekapasz­kodott a rácsba. Talán, hogy elkezdjen egy beszélge­tést azzal a lakóval. Mögötte megint felhangzott a hangok hullámzása. — Keres valakit? Keres valakit? p» 1886—1986 Bajcsy-Zsilinszky Endre: „Én a magyar lelkiismeretet szólaltattam meg" Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai pá­lyáján meghatározó szerep jutott a fővá­rosnak. E rendkívüli életút első állomása ugyan Szeged volt, ahol az akkor 33 éves Zsilinszky — Bécsből Zágrábon át érkez­ve — csatlakozott Horthyhoz. A Gömbös-csoport alkotta politikai baráta­inak a körét, közülük Ulain Ferenc je­gyezte mint felelős szerkesztő a Szózat cí­mű jobboldali, fajvédő napilapot. Csak 1922. szeptember 10-től olvasható a lap fejlécén, hogy főszerkesztő: Zsilinszky Endre. Zsilinszky — a román megszállók távo­zása után — a kormányhatóságokkal e­gyütt Szegedről felköltözött Budapestre, és — átmenetileg — 1921-ben a miniszter­elnökség sajtóosztályának lett a munka­társa. Bethlen írja alá kinevezési okmá­nyát. Dátum: 1921. augusztus 13. Első cikke a Szózat hasábjain 1919. október 21-én jelenik meg az őszirózsás forrada­lomról. De már néhány hét múlva buda­pesti témáról olvashatunk lapjában vezér­cikket, amelynek címe: „Budapest sorsa: Magyarország jövője?" (Szózat, 1919. november 5.) És amikor Horthy fővezér bevonul Budapestre, ő ír vezércikket az eseményről a lap november 18-i számá-32

Next

/
Thumbnails
Contents