Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - TÉKA

ifjú is. Hát nincsenek jelen a regény második felében az oly színesen ábrázolható „negatív" fiatalok? Akik közt van tudatos bűnöző, de van odasodródott is, úri családból ezek közé vágyódó, meg az olyan sajnálatra méltó, puha gerincű Rudi is, aki anyját szégyelli, aki kitűnni vágyik, barátot akar, udvarolni is próbál nagy szeretetlenségében, és a végén elcsórja a mozi bevételét, s menthetetlenül rács mögé kerül. Inkább azt hiányolja az olvasó, hogy az író Pongrác esetében is pár oldalon felvázoltatja — a bűnügyi pszichológus összegezésében! — eddigi előéletét, de hasonlóan tesz a galeri többi tagjával is, és egyszeri színes pillanatkép módján felvillantja a kallódó ifjak rikító családi életét is, aztán „megoldja" gyors bekaszlizásukkal életük további alakulását. Érdekes sajátossága Cseres regényírói szokásának, hogy egy-egy hosszabb munkájának egyik fele remekmű, a nagy mű sugárzásával, izgalmával íródott meg. Csak utalunk az 56-os Here báró vagy a 80-as évekből való Foksányi szoros első felére. Mindenik olvasói gyönyörűség. Aztán következik a laposabb rész, a szürkeség. A Pesti háztetőkben ellenben éppen a mű második fele, Rudi hullásának a rajza rejt ilyen izgalmat. Van tehát miért kézbe venniük a kort átélt olvasóknak is. Az ifjak meg beleszippanthatnak az 56 utáni pesti légkörbe. Mert Cseres atmoszférateremtő ereje végig töretlen, mesterhez illő. (Szépirodalmi Könyvkiadó) VARGA IMRE Folyóiratszemle MÓRA LÁSZLÓ: A Technológiai Iparmúzeum negyvenéves története (1883—1923.) (Technikatörténeti Szemle XIV. 1983—1984. 9-33 l.) A hazai technika, műszaki kultúra patinás intézménye működésének első szakaszában a korszerű gépeket, eszközöket, gyártási folyamatokat bemutató gyűjteményeivel, előadásokkal, gyakorlati tanfolyamokkal az ipari szakemberek látókörét, tudását növelte. Technikatörténeti emlékei bemutatásával felkeltette és ébren tartotta a közönség érdeklődését a hazai műszaki fejlődés iránt. A századfordulót követően műszaki kísérletekkel, vizsgálatokkal, szaktanácsokkal, tanfolyamok százaival segítette az új technika megismertetését és használatát. József körúti székházában — melyet Hauszman Alajos alkotott — kapott helyet a korszak legjelentősebb műszaki könyvtára, a mai OMIKK egyik elődje, s többek között a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet otthona. GAJDOS GUSZTÁV: A magyar mérleggyártó ipar megszületése és kialakulása a XIX—XX. században (1850—1945.) (Technikatörténeti Szemle XIV. 1983—1984. 61-93. I.) A múlt századi gyors iparosodás, a mezőgazdaság fellendülése, a főváros gabonaforgalmi központtá válása, a gépipar, a közlekedés, a kereskedelem s a tudomány fejlődése megérlelték a modern hazai mérleggyártó ipar megteremtését. Ebben úttörő szerepe volt Schember Conrad és Fiai mérleggyárának, melynek fővárosi üzeme 1878-ban kezdte meg működését, s meghatározó szerepet töltött be 1948-ban történt államosításáig. Megismerhetjük a gyár és gazdag termékválasztéka történetét, a hazai mérleggyártó ipar később belépő cégeit, vállalatait és gyártmányaikat, a szakma technikatörténeti érdekességeit és emlékeit, kapcsolatát a mértéküggyel stb. A cikket a mérlegprofillal foglalkozó vállalatok, cégek, kisiparosok részletes, számos budapesti vonatkozást tartalmazó adattára egészíti ki az alapítás vagy működés időrendjében, 1850-1945-ig. DÓKA KLÁRA: A műszeripar történetéből. A pesti szerkovácsok. (Technikatörténeti Szemle XIV. 1983—1984. 95-110. I.) A szerszámokat, műszereket készítő, javító, néha ezekkel kereskedő szerkovácsok folyamatos betelepülése a 18. század közepén kezdődött meg Pesten. A szerző bemutatja a jelesebb iparosokat, gyártmányaikat, életkörülményeiket, céhbe tömörülésüket, a szakma fejlődését, majd az iparág konkurenciaharcát, válságát, pesti műhelyeinek a 19. sz. második felében történt eltűnéséig. OROSZ LÁSZLÓ: A budapesti agglomeráció gazdasági szerkezete a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepciójának tükrében. (Területi Statisztika 1985. 6. sz. 611-621.1.) A szerző vizsgálja: hogyan valósultak meg a budapesti agglomeráció — bár csökkenő tendenciájú, de még mindig jelentős — iparával kapcsolatos, az elmúlt 20-25 évben hozott határozatok, továbbá az iparfejlesztés hosszabb távú feladatai. Megismerteti az agglomeráció alapvető anyagi ágazatainak szerepét, arányát a népgazdaságban, az ipar, építőipar, mezőgazdaság és közlekedés strukturális jellemzőit, fejlődésük, fejlesztésük sajátos kérdéseit s a terület munkaerőellátási helyzetét, gondjait, távlatait. WITTRÉDI JÓZSEF—BARTHA LÁSZLÓ: Budapest és az öt nagyváros tömegközlekedésének helyzete. (Városi Közlekedés 1985. 6. sz. 299-304. I.) 1981-ben, majd 1985-ben a Közlekedési Minisztérium az érintett vállalatok és szakigazgatási szervek bevonásával áttekintette a főváros és az öt nagyváros tömegközlekedésének helyzetét. E városok eredményei és gondjai e témakörben közel hasonló jellegűek. A helyzetértékelés elemzi a teljesítmény, a járműállomány, a hálózathossz, az utazási sebesség stb. adatait,"jellemzőit. A színvonal megőrzésének feltételeit vizsgálva áttekinti a munkaerőhelyzetet, a járműellátottságot, a tarifa- és viteldíjrendszer korszerűsítését, a vállalatok szabályozási-irányítási rendszerét, a forgalomirányítás- és szervezés tökélesítését. MARCSA ILDIKÓ: Budapest és környéke vízi közlekedésének jövője. (Városi Közlekedés 1985. 6. sz. 304-307. 1.) Történeti visszapillantás után bemutatja a helyi személyhajózás három vállalatát, elemzi igénybevételük alakulását, a teljesítményüket, az állami támogatás mértékét, a járműállományt, a jelenlegi gazdasági gondokat, a fejlesztés problémáit. BOZSÓ LÁSZLÓ: A Budapesti Közlekedési Vállalat szervezeti felépítésének fejlődése. (Városi Közlekedés 1985. 6. sz. 316-318.1.) A BKV tevékenysége, ágazatai, teljesítménye, létszáma, szervezeti fejlődése a megalakulást követő (1968. január 1.) több mint másfél évtizedben. Az 1981-ben végrehajtott átszervezés, az 1984-ben megkezdett korszerűsítés, a VII. ötéves tervidőszakra tervezett intézkedések. VÁMOSSY FERENC: Fábián Gáspár 1885—1953. Rendhagyó gondolatok egy építész centenáriumán. (Magyar Építőművészet 1985. 6. sz. 54-46. I.) Kimagaslóan jelentős építésznemzedék tagja, a húszas-harmincas évek „hivatalos" építészetének képviselőjeként számos állami és egyházi megbízás megvalósítója, termékeny szakíró. A fővárosban pl. a Rómer Flóris utcai, régebbi Ferences művelődési ház (ma óvoda), a IX., Ecseri úti ferencvárosi plébániatemplom, a mai Kaffka Margit gimnázium (XI., Villányi út) épülete fűződik nevéhez. SZABÓ ERNŐ: A Gutenberg. (Népművelés 1985. 12. sz. 10-15.1.) A közel nyolc évtizedes múltra viszszatekintő Gutenberg Művelődési Központ, az öreg nyomdászok nyelvén „a Torony" története, sokrétű szakmai és közművelődési tevékenysége, ún. befogadószínházi élete, nagy hagyományú műkedvelő csoportjai. KOLLEGA TARSOLY ISTVÁN: Az 1885. évi általános kiállítás. (Honismeret 1985. 6. sz. 21-25. I.) A kiegyezés után rendezett első általános kiállítás története, rendezvényei, kiállítói építményei, fontosabb adatai. Fő célja az iparnak, főként a feldolgozóiparnak a mezőgazdaságban történő minél szélesebb körű elterjesztése, másrészt iparstatisztikai adatok szerzése, tájékozódás az akkori gazdasági helyzetről, adataival forrásul szolgálva a mai történeti kutatás számára is. PETŐ MÁRIA: Az első városi jellegű település Budán. (Honismeret 1985. 6. sz. 42-43. I.) Fővárosunk területén az i.e. I. században tűnnek fel az első, név szerint ismert lakosok, a kelták eraviszkusz törzse. A szerző összefoglalja: mit derítettek fel a régészeti kutatások elhelyezkedésükről, életükről, kultúrájukról. Ismerteti a fontosabb fővárosi lelőhelyeket (Gellérthegy-Tabán, Békásmegyer, Kamaraerdő stb.) s ezek jelentőségét. „A mezőgazdasággal, kézműiparral és kereskedelemmel foglalkozó eraviszkusz kelták hagyatékának szemlélésénél nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez a nép volt az, amely az első városias települést létrehozta Budapest területén, s oly sokban hozzájárult, ha eleinte kénytelenségből is, a római kultúra fenntartásához" — állapítja meg a szerző. CSOMOR TIBOR 47