Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Oszlay István: Iskolák a jövőnek

Iskolák a jövőnek hangúságát tetszetősen oldják fel a lép­csőházak timpanonos elemei és a hom­lokzati panelokon megjelenő téglaarchi­tektúra; a ház ezáltal is illeszkedik a kö­zelben lévő téglaépületekhez. (A piros téglás iskola nem idegen a hazai iskolaé­pítészetben — A szerk.) A program szerint az épület 16 tanu­lócsoportos gimnázium, az iskola azon­ban ennél „nagyobb": az adott négyzet­méterekből 14 azonos méretű (50 négy­zetméteres) alaptantermet, ezen felül több kiscsoportos tantermet alakított ki a tervező, s mint később látni fogjuk, nem hiányoznak a hagyományos érte­lemben vett szaktantermek sem. Belépve a főbejáraton, az előtérből (jobbra a porta és a stúdiószoba találha­tó) a ferde tetővel fedett kétszintes utca­zsibongóba jutunk, aminek a folytatása szemben az aula. Ebben az épületben az építész mintegy megszüntette a hagyo­mányos, egyhangú iskolafolyosókat. Helyettük sikerült nagyobb tereket kia­lakítania, anélkül, hogy ezzel lényege­sen növelte volna az alapterületet. Az aula méreteinél fogva (460 négyzetmé­ter) kisebb színházi előadás megtartásá­ra is alkalmas, s a benne zajló esemé­nyeknek megfelelően bútorozható (két­oldalt egy-egy ruhatár és egy-egy szék­raktár van). A négyzetes tér fölött sátor­tetős, faszerkezetű kupola. Az aula — két üvegfalán a kertet látni — belül két­oldalt harmonikaajtóval határolható el a kerengőtől és a közlekedőrészektől. A tanítási szünetekben kellemes társalgó­hely, de a harmonikák behúzásával akár zártkörű megbeszélés színhelyévé is ala­kítható pillanatok alatt. A zsibongók­nak sajátos rendszere épült ki. A tanter­mekből kiáramló gyerekek nem „es­nek" bele közvetlenül a közlekedők fő folyamába. A földszinten a közlekedő háromlépcsőnyi szintemeléssel meg van osztva, így a tantermek előtt egy kevés­bé „mozgalmas", bútorozható térség alakult ki, ahol az asztalok mellett, helyi megvilágítással intim, beszélgetésre, tanulásra, tízóraizásra alkalmas térsé­gek vannak. Mivel az épület belső olda­lán csak a földszinten vannak tanter­mek, a zsibongók a ferde tető alatt azo­nos légtérben vannak az emelettel, tehát a fenti zsibongó egyben galéria, ahon­nan letekintve mozgalmas térélményt ad a gyerekeknek. Az előtérből balra indulva — az L be­tű rövidebb szárán —, van a tanári és az igazgatói szoba, majd az iskolavezetés irodái sorakoznak. Ezek előtt is megta­lálható a kiemelt, mellvéddel határolt zsibongó. Szemben, a másik oldalon ta­lálni a száz négyzetméteres rajztermet, belső kertre néző ablakaival. Ezt az egy­séget kétoldalról egy-egy lépcsőház zár­ja le, ami egyben tűzszakaszhatár is. In­nen ki lehet jutni a kertbe, illetve lépcső vezet az emeletre. Továbbhaladva a bü­fé, az étterem és a tálaló következik. Ez utóbbi 600 adagos melegítőkonyha, az ételt thermopack edényekben szállítják ide. (Az első ütem mind a 11 iskolájá­ban hasonló rendszerben oldják meg a közétkeztetést.) Az étterem csaknem azonos alapterületű az aulával, vagyis a gimnázium bővelkedik nagy terekben. Ebben az épületszárnyban az emeleten társadalomtudományi szaktantermek vannak. A gimnázium valamennyi szak­tanterme kabinetrendszerben működik, nincs szükség központi szertárra. Az egyes tantermekből nyíló, fél tanterem­nyi szertár-előkészítő egyúttal tanári munkahely, és alkalmas kiscsoportos foglalkozásokra is. A portát elhagyva, az épület bal szár­nyának földszintjén a könyvtár (előtte a zsibongó olvasótérré van alakítva), a nyelvi labor és az AV-terem önálló blokkot képez. Oktatástechnikailag jól szervezett egység, központi elhelyezése a főbejárat mellett, sejteti, hogy nemcsak „iskolai célra" tervezték használatát. Átellenben, a csendesebb, belső kertre néznek a zeneterem ablakai. A rajzte­remhez hasonlóan, területe meghaladja a száz négyzetmétert. Speciális kialakí­tásánál, megvilágítási módjánál fogva mindkettő alkalmas nagyobb közönség befogadására. Lépcsőház következik, majd a természettudományok szentélyei (fizikai, kémiai, biológiai szaktanterem szertárakkal, laborok, fakultációs te­rem). Az északi szárny utolsó traktusá­ból nyílik a testnevelés birodalma. A száz négyzetméteres tornatermi szertár szinte várja, hogy kondicionálóteremmé alakítsák. Két oldalon két-két öltöző­mosdó-zuhanyzó egység (párhuzamo­san öltözhet, illetve vetkőzhet egy-egy osztály), majd a 36 x 18 méteres tornate­rem. Kicsit nagyobbra „sikerült" az e­lőírtnál, így aztán alkalmanként elfér benne egy mobil tribün a nézők számá­ra. A tornaterem kialakításában lénye­ges szempont volt a sportpályák megkö­zelíthetősége. Nyilvánvaló, hogy a szomszédos sportcsarnokkal, a meglévő és megépítésre kerülő sportpályákkal együtt idővel itt alakul ki a kerület sportcentruma. Mindez arra predeszti­nálja a gimnáziumot, hogy — mint hír­lik is — testnevelés tagozatos középis­kola legyen. S nehogy „féloldalas" legyen a be­mutatás, szaladjunk végig az északi szárny emeletén, ahol sorrendben há­rom anyanyelvi, illetve három matema­tikai szaktantermet találunk két-két szertárral, illetve egy-egy csoportszobá­val. Az építész azokat a tantermeket he­lyezte az emeletre, amelyek nem igényel­nek speciális kialakítást vagy berende­zést, gépészeti egységeket. Az oktatási egységek — tantermek — kialakításában kedvező változást hozott a 7,2 x 7,2 méteres raszter alkalmazása, (valamennyi új középiskola építésénél ezt a térméretet követelte meg a beruhá­zó a kivitelezőktől), lehetőség van négy­zetes tér tervezésére, ami nagyobb flexi­bilitást, jobb bútorozhatóságot biztosít. A tantermeknek mobil válaszfalai van­nak, tehát meg lehet felezni, vagy akár a többszörösére lehet növelni a termek alapterületét. Á holnap középiskoláitól alighanem jogosan várjuk el, hogy a tanítás után, a hét végén, a nyári szünetben ne legyenek mindig zárva. Testhez álló szerepet kell vállalniuk a közművelődési feladatok­ból, a szó szoros értelmében teret kell biztosítaniuk a lakosság szervezett vagy spontán törekvéseinek, kezdeményezé­seinek. Az „iskolán kívüli" funkció el­látásának alapvető feltétele, hogy az épület bizonyos tereit, termeit az okta-22

Next

/
Thumbnails
Contents