Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - A címlapon Tokaji András felvétele

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Egy pesti utca ördöngös névadója Kevesen mondják a Cházár András utcát helyesen Császár András utcának. Névadója 1745-1815 között élt. A Kossuth Könyvkiadó Utcák, terek, emberek (1973) című kötete szerint főjegyző, jogi író, a magyar gyógypedagógia úttörője volt. Kezdeményezésére létesítették Vácott a magyarországi siketnémák első intézetét, bécsi mintára. Cházár András a Jólész nevű felvidéki faluban született magyar nemesi családban. Iskoláit kitüntetéssel végezte, majd ügyvédi irodát nyitott Rozsnyón. Sikeres működése annyira feléje fordította a közfigyelmet, hogy hamarosan hat patvaristával (joggyakornok, ügyvédbojtár) dolgozott. Mivel a természettudományok is érdekelték, a Jólész falu melletti kopár, köves dombhátra olyan gyümölcsöst telepített, amely valóságos Paradicsomnak számított. Ő honosította meg Gömör megyében az addig soha nem látott „grulyát", burgonyát. Közéleti tevékenysége is szerfelett izgalmas. Lelkes híve és harcosa volt a felvilágosodásnak, II. József újításainak, kivéve a német nyelvi rendeletet, amelyben jogosan látott a magyar nép és nemzet megsemmisítésére irányuló törekvést. Jogi és közéleti sikereivel nemcsak barátokat, hanem ellenségeket is szerzett. Elsősorban a jezsuiták gyűlölték engesztelhetetlenül. Nem lehetetlen, hogy ők terjesztették róla azt a rágalmat, hogy Cházár azért nyeri meg pereit, mert eladta magát az ördögnek. A sátántól egy könyvet kapott — állították —, amelyben benne van, mit hogyan csináljon. Cházár András 1815. február 2-án halt meg. Temetése napján ítéletidő volt. Azt rebesgették azért, mert most viszi el Cházár András lelkét az ördög. A sírját őrző kegyelet hamarabb elfáradt, ellankadt, mint az alakjához fűzött babona és rágalom. Ezért csontjait összetörték, és hogy járványt ne hozzon a falura, elégették, hamvait pedig szélbe szórták. Jólészi szülőházán emléktábla hirdeti múlhatatlan érdemeit. A szöveg utolsó mondata joggal vágja piruló arcunkba: „Nagyobb és jobb barátja volt az embereknek, mint ő neki az emberek". Marjai Márton Társasjátékok anno... Mióta gyermekek szaladgálnak a földön, játék is létezik — mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a játék, játszás fogalmak nem köthetők életkorhoz, hogy a felnőtt vagy éppen az idős ember éppen úgy szeret játszani, mint a kamasz vagy a kisiskolás. Játszunk, mert játszani jó, s persze, meg is magyarázzuk, hogy miért jó: mert úgy tanít a játék, hogy közben szórakoztat, mert kapcsolatot teremt közöttünk és mások között, mert pihentet, feldob, ellazít... Játszunk — persze, ha van mivel. Napjaink egyik sokszor emlegetett gondja, hogy hiányoznak a jó játékok, s ami jó, az pillanatok alatt eltűnik az üzletekből. Karácsony előtt például gyermekkorom kedves társasjátékát akartam megvenni valakinek, a Gazdálkodj okosan-t — a tizedik üzletben sikerült, a pult alól. Az Óbudai Helytörténeti Gyűjtemény kiállítása gyermekkoroménál sokkal régebbi társasjátékokat mutatott be, olyanokat, amelyek 1850-1930 között készültek. Némely játék előzményei persze évszázadokkal régebben is léteztek: a táblás játékok vallási, mágikus eredetűek, mint „játékok" többnyire az ókortól jelennek meg. A mi közönséges pontozott dobókockánk például 5000 éves, parasztembereknél birkalábcsontot, asztragalloszt használtak helyette. A középkorban a sakkjáték már az egyik legelőkelőbb — a malomjáték viszont a legnépszerűbb, legelterjedtebb játéknak számított. Természetesen a felnőttek körében. A gyerekek számára ugyanis attól az időponttól kezdve készültek táblás játékok tömegméretekben, amikor a papír- és a nyomdaipar fejlettsége lehetővé tette — a XVIII. századtól. A régi játékok tehát kultúr-, nevelés- vagy éppen ipartörténeti adalékokat egyformán jelenthetnek a mai nézőnek. Legtöbbjük azonban jóval több mint adalék: esztétikai élmény forrása, formáik, színeik a kor „nagy művészetét", ízlésvilágát tükrözik, idézik, bájukkal ma is gyönyörködtetnek. Budapesti kis idegenvezető, Kis gazdaasszonyok, Harang, kalapács, képes kirakós kockajáték, nyomda, Merklin-játék, dominó — az óbudai kiállítás viszonylag kis mérete — egyetlen teremnyi anyagot mutatott be — ellenére is változatos képet adott a XIX. század második, a XX. század első fele játékkultúrájáról. A címben szereplő társasjátékokat ötletesen egészítették ki a rendezők babákkal, bababútorokkal, ólomkatonákkal, léghajókkal, autókkal — olyan játékokkal tehát, amelyek az egyedül játszó gyermek köré is társakat varázsolnak. P. Sz. E. Közlekedésfejlesztési tervek A közlekedési szakemberek megállapították, hogy bevált a tavaly bevezetett URH-rendszer a fővárosi tömegközlekedési járműveken. Idén folytatódik a kétoldalú rádiókapcsolat hálózatának kiépítése, amelynek révén pontosabb képet kaphatnak a forgalomszervezők a járműtelítettség vagy -hiány mindenkori alakulásáról, és a helyzetnek megfelelően gyorsabban intézkedhetnek. Jó szolgálatot tett az autóbuszokra tavaly felszerelt utasszámláló berendezés is, amely lehetővé tette, hogy a 41-es és a 11-es autóbuszok menetrend szerint közlekedjenek. Az idei fejlesztések elsősorban a fővárosi lakónegyedek és peremkerületek jobb közlekedését szolgálják. Új autóbuszjáratot indítanak a III. kerületi Pók utcai, valamint a budafoki Arany János utcai lakótelepre. Várható, hogy még az idén, talán az év első felében elkészül a Nagy Sándor utcai felüljáró, s így végleges útvonalukon közlekedhetnek az erre járó buszok. Az idén 12 kilométer villamos-, több mint négy kilométer HÉV- és mintegy 800 méter metrópályát korszerűsítenek a vállalat dolgozói. Emiatt az utasok a részleges üzemszünet kényelmetlenségeit kényszerülnek elviselni Cinkota és az Örs vezér tere között. A második félévben felújítják a kelet-nyugati metróvonal pályáját, májusban pedig megkezdődik a pomázi HÉV-állomás tatarozása. A tömegközlekedés színvonalának javítása érdekében 267 új autóbuszt helyeznek üzembe a fővárosban, ám ez a tavalyinál ötvennel több jármű is csak a kiselejtezettek pótlására lesz elegendő. Budapest legproblematikusabb tömegközlekedési eszköze a trolibusz. Talán valamit segít a helyzeten, hogy a VII. ötéves tervben 83 új vezetékes járművet vásárolnak. Nem jó hír viszont, hogy az anyagi források szűkössége miatt lelassul az észak-déli metróvonal továbbépítése a korábban tervezett ütemhez képest, és csak 1990-re éri el az újpesti városközpontot. Örülhetnek viszont a káposztásmegyeri lakótelepen élők: utazásuk megkönnyítésére villamos közlekedik majd a 12-es járat vonalának meghosszabbításával a lakónegyed és az Élmunkás tér között, a Szilágyi utca mentén megépülő metróvágányokon. Még egy nagyon jelentős közlekedési információ: eredményesen zárult a Moszkva tér rendezésére kiírt tervpályázat. Ennek az egyik legkínosabb, legbalesetveszélyesebb csomópontnak a teljes átépítése azonban csak a VIII. ötéves tervidőszakban kezdődhet meg. Végül pedig a főváros több metróállomásán vizsgálják annak lehetőségét, hogy miként lehetne a mozgólépcsők számát növelni. Heteken belül elkészül a budai Várba felvivő Sikló, és ezzel egy időben a Várnegyedben gépkocsiforgalom-korlátozást vezetnek be. M. T. 2