Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Gál Éva: A százötven év emlékei

r • • Rákfarkas sisak, 17. század. Magyar Nemzeti Múzeum Magyar hegyes tőr Peter Munich püspökfejes csiszárjegyével, 17. század. Magyar Nemzeti Múzeum A SZÁZÖTVENEV EMLÉKEI Háromszáz évvel ezelőtt a legkülönbözőbb országokból összesereglett hadak megindultak, hogy — 145 évi megszállás után — visszafoglalják az oszmán töröktől Magyarország egykor fényes fővárosát, Budát. 77 napon át vívott vad, véres harcok után, megtörték a védők elkeseredett ellenállását, és szeptember 2-án elfoglalták a várat. Buda visszavívásának hírére már 1686 szeptemberében örömünnepeket rendeztek Európa-szerte. E sorsfordító esemény évfordulóit Budán a XVIII. században hosszú ideig évről évre megünnepelték. A 200. és a 250. évforduló tiszteletére számos fontos tudományos kiadvány jelent meg, emléktáblákat állítottak, és impozáns kiállításokat rendeztek. Most, a 300. évfordulón ismét kiállítás nyílik a nagy történelmi esemény tiszteletére. A Budapesti Történeti Múzeum rendezi más hazai közgyűjtemények segítségével az erre legalkalmasabb helyen, a budai várpalotában. A kiállítás első része Török világ Magyarországon és Budán címmel azt szemlélteti, milyen volt az élet az ország hódolt és nem hódolt vidékein ebben a viharos másfél évszázadban. Török és magyar fegyverek, öltözetek, használati tárgyak, a korszak fontos szereplőit, illetve eseményeit — csatákat, várvívásokat, követjárásokat, rabságba hurcolást és rabszabadítást — ábrázoló festmények, metszetek, érmek, térképek, iratok, könyvek, idézik fel a korszak szenvedéseit és mindennapi életét, érzékeltetve egyszersmind azt a megmaradandó hatást, amelyet a „török világ" gyakorolt a magyar életmódra, szokásokra, ipar- és népművészetre. A legfontosabb helyet a kiállításon természetesen az 1686-os ostrom bemutatása foglalja el. Szerepelnek Buda 1684-es és 1686-os ostromáról készült látképek, helyszínrajzok, valamint olajfestmények, metszetek, domborművek, érmek a hadjáratot szervező és a csapatokat vezénylő ismert és számunkra ma már kevésbé ismert személyekről: XI. Ince pápáról, I. Lipótról, Lotharingiai Károlyról, Miksa Emmanuel bajor választófejedelemről, Bádeni Lajosról, Esterházy Jánosról, Esterházy Pálról, Batthyány Ádámról és másokról. Az eseményeket leíró röplapok, könyvek és az ostrommal kapcsolatos különféle iratok mellett a kiállításnak ebben a részében is láthatók az ostromlók és a védők által használt fegyverek. Az ostromtérképek közül történeti szempontból különösen fontosak — és kiállítási tárgyként is érdekesek — azok, amelyeket a helyszínen készítettek az ostromban részt vevő hadmérnökök, s amelyek így a leghitelesebben illusztrálják az eseményeket. Ilyen egyebek közt a Budapesti Történeti Múzeum birtokában lévő két kéziratos, színezett ostromtérkép, amely az 1686. június 22. és július 5., illetve a július 17. és 27. között lezajlott hadműveleteket mutatja be. A budai ostromról töméntelen metszet készült. Közülük művészi értékénél fogva kiemelkedik Hooghe és Haffner műve, amely először röplap formájában jelent meg 1686-ban, továbbá Waldmann és Müller metszete. Az utóbbi egy olasz nyelvű könyv mellékleteként jelent meg Milánóban 1714-ben. Mindkét ábrázolás előterét mozgalmas csatajelenetek díszítik. A fegyverek közül különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a török puzdrák, nyilak, puskák, valamint a vagyont érő, nemesfémberakásokkal és drágakövekkel díszített XVII. századi magyar főúri fegyverek (köztük a Várad ostrománál elesett Rákóczi László pompás szablyája). Kiállítják még a magyar talpasok (gyalogosok) sajátos fegyvereit és fokosokat, baltákat, magyar puskákat, szablyákat, s nem utolsósorban a nyugati katonák modernebb fegyvereit, köztük kovás puskákat. Végül foglalkozik a kiállítás e nagy nemzetközi visszhangot kiváltó és hazánk további sorsának alakulása szempontjából döntő jelentőségű esemény hatásával is, mindenekelőtt Buda és Pest újjászületésével. A másfél évszázados hanyatlás és az ostromok pusztításai után Buda és Pest csak több évtizedes erőfeszítés és küzdelem után nyerhette vissza szabad királyi városi jogait, települt és épült újjá, míg azután a XVIII. század első felére eljuthatott odáig, hogy ténylegesen is betölthesse, főként gazdasági tekintetben, az ország fővárosának szerepét. Befejezésül áttekintést kapunk arról, miképpen őrizte meg a nemzet emlékezetében Buda visszavívását és Magyarország felszabadulását a másfél évszázados oszmán uralom alól. GÁL ÉVA 39