Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Dávid Géza: „...Sem az várast nem veték zsákmánra, sem senkit nem bántának...”

nem teljesen precíz metszetén mintegy 200 házat tüntetett fel a Víziváros Duna felé eső részén, az 1696-os felmérés pedig 284 házat és telket rögzített. Más metszeteken ép házak sorjáznak a Tabán környékén, méghozzá több utcában. (Legjobban egy 1638-as ábrázoláson látszanak.) Számuk elérhette a 150-200-at. A város pusztulását hosszasan taglaló múlt századi történész, Salamon Ferenc is idéz olyan adatokat, miszerint 1625-ben ezer ház égett volna meg, 1660-ban pedig egy villám néhány száz házat tudott volna elemészteni. Mindenesetre a források legalább 750-800 ház meglétét tanúsítják Buda különböző negyedeiben a 17. században, s ha házanként 10 főt számítunk, akkor 7500-8000 állandó lakosról beszélhetünk a visszafoglalást megelőző években. Időnként ennél jóval magasabbra szökhetett a Budán tartózkodók száma. így a 15 éves háború során, illetve a visszafoglalás körüli években, akár 10 ezer főre is felduzzaszthatták a Budán állomásozó katonaságot, ám ez az érték semmiképpen sem lehet alkalmas a város átlagos népességének jellemzésére. Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy Buda lakossága a 17. században sem csökkent, talán még gyarapodott is valamelyest. Ha az itt jelzett számértékek magasabbak is a korábbi feltételezéseknél, európai és birodalmon belüli összehasonlítások fényében Buda stagnáló népessége nem tekinthető kedvezőnek. A 16-17. század során például Amszterdam, London és Párizs lakossága megtöbbszöröződött, csakúgy, mint Rómáé és Nápolyé; a nagyjából egy helyben topogók, mint Velence és Firenze pedig korábban futottak fel a lehetőségek adta határokon belüli maximumra. Isztambul a korszak harmadik legnagyobb európai városa, de több tízezer főt számlált Bursza és Edirne is. A népességrobbanás eredményeként a 16. században általában is 80 százalékkal gyarapodtak az Oszmán Birodalom városlakói. Még az egyébként jelentéktelenebb balkáni városok némelyike is megközelítette vagy elhagyta Budát, így Vidin, Várna vagy Rusze. A 17. századból nincsenek ugyan e vidékekről adataink, de nagyobb visszafejlődés nem valószínű. Buda különleges helyzete azonban sok mindent megmagyaráz: állandósult végvidéki szerepe miatt nem válhatott igazi mohamedán településsé, s ugyanez a pozíciója okozta a keresztények számának alakulását is. 37 Georg Hoefnaget (1542—1600): Buda és Pest (rézkarc)