Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Dr. Buza Péter: A Diana fürdő kövei

TITKOK NYOMÁBAN A Diana fürdő kövei Aktaiónt, a kíváncsi ifjút megbüntették az istenek. Éppen vadászott, kopói csaholva vetették magukat az eliramló vad után, amikor vidám asszonyi kacagást hallott, s legott megpillantotta a nimfák társaságában fürdőző Dianát. Vesztére az istennő is észrevette a leselkedőt, s roppant haragjában szarvassá varázsolta. Saját kutyafalkája tépte darabokra szegényt, beteljesítve a gyönyörű istennő hirtelen bosszúját. Ezt a jelenetet faragta kőbe domborművén Bauer Mihály, a pesti nagy Szent Kristóf-szobor jeles alkotója. Aki a munkát megrendelte: a Diana fürdő tulajdonosa, bizonyos Pfeffer Ignác, maga is ismerője, értője a mitológiának és a képzőművészetnek. Ugyanakkor nagy barátja a műkincseknek. Minél többet szeretne közülük megszerezni. Vonzó tulajdonsága, hogy a birtoklás örömét szívesen megosztja másokkal: a fürdő a nemes szórakozások központja a reformkori fővárosban, olykor köznyilvánosságot nyújtó múzeum, máskor koncertszála vagy éppen képzőművészeti kiállítóterem. S eközben — sőt: mindenekelőtt — pihentető mulatóhely. A legkorszerűbbek közül való. ,,A ház a Gyönyör lakja" A híres ház históriája 1821-ben kezdődik. Pfeffer Ignác és neje, Seeder Terézia, a március 12-én megtartott árverésen megvásárolja a közel négyszáz négyszögöles telket. Korábban a Sóház, a császári és királyi sóhivatal állt itt. A nagy, négyszegletű épületet a XVIII. század húszas éveiben adták át rendeltetésének. Több házhelyet mértek ki a Sóház parcelláján. A huszonnégyes számú a Fürdő (később Tisza István, napjainkban József Attila) utca és az akkori Acs (majd Ferenc József, egy időben Rakpiac, ma Rooseveltről elnevezett) tér sarkán szerénykedett. Ma a Belügyminisztérium eredetileg banknak épült palotája áll a helyén. Itt kalandozunk most több mint háromnegyed évszázadot, persze, csak képzeletben, amíg átlapozzuk az 1821-től 1905-ig terjedő időszak eseményeinek krónikáját. Pfeffer 1822-ben folyamodik a Szépítési Bizottmányhoz, hogy a telken kétemeletes lakóházat építhessen, földszintjén fürdővel. Még ebben az évben megkapja az engedélyt, és 1823 tavaszán elkészül a mű: Hild József rajzolta a terveket, ő volt az építőmester is. A palota remekbe sikerült. Kazinczy 1828-ban már mint nagyhírű intézményt mutatja be pesti útinaplójában: „...átellenben a kapuval a Dunával és Budával, két temérdek oszlop tart egy háromszegú frontot, mely alatt egy nyári szoba nyílik, előfal nélkül azok szolgálatjára, kik itt ferednek és együtt akar-20 nak mulatozni. A szűk udvar közepében egy teknő szökteti fel vizét, s a teknőt virágtáblák veszik körül. — A ház a Gyönyör lakja! — kiáltám, mert még akkor nem tudtam, hogy a Dicsőségé. — Széchenyi itt szállásol. Emlegesse azt a legkésőbb maradék." A széphalmi mester kívánsága teljesült. Az akkor Dunaferedőnek nevezett ház híres lakójának itt-tartózkodásáról egy múlt század közepi feketemárvány emléktábla tudósít a mai palota falán, megjelölve a pontos időhatárokat is: Itt lakott Széchenyi, az első emeleti sarokszobában 1827—1832 között. Minerva és Apolló Lent a fürdő, fent Pfefferék otthona. A fürdőház nyáron természetes hőfokon tárolt, télen külön e célra kialakított tartályban melegített Duna-vizet kínált a vendégeknek, azoknak, akik a tizennyolc szobácska valamelyikében kibérelték az itt felszerelt márvány-, illetve fakádat. A Dunából a vizet kétaknás és a maga korában korszerű szivattyúrendszer emelte ki, megbízhatóan alkalmazkodva a mindenkori igényekhez. A „két temérdek oszlop" tartotta „háromszegú front", a bejárati folyosóval szemben elhelyezkedő ovális pihenőterem bevezető dísze a leírással ellentétben nem két, de négy oszlopon nyugvó oromzatos antikum volt. A belső udvart árkádos folyosó keretezte, erről nyíltak a különszobák. A „teknő": medence. Egy szökőkút medencéje, melyet értékes virágokkal beültetett ágyás vett körül. A vendégek közös szórakozását szolgáló ovális terem dísze Bauer Mihály domborműve. Az 1820-as évek elején készült. Kunits 1824-ben kiadott, Topographische Beschreibung des Königreichs Ungarn című művében olvasható a leírása. De csak a következő évtized közepétől nevezik az addigi Dunaferedőt Diana fürdőnek. Igaz, olykor később is előfordul, hogy régi nevén emlegetik: az épület legelső ábrázolásaként ránk maradt rajz, Vasquez alkotása, amely 1837-ben készült, címében így szerepel: „Pfeffer dunafördőházának külső tekintete". Pest historikusai közül némelyek úgy gondolják: a szép dombormű adta az ötletet a névváltoztatáshoz. Magam is erre gyanakszom. Pfeffer Ignác, mikor megrendelte Aktaión és Diana tragikus találkozásának kőbefaragását, nem sejtette, hogy a Dunaferedő nevét majd módosítja a közvélemény. A Diana-dombormű annyira megtetszett a fürdőzőknek, hogy tiz-egynéhány év múltán a műintézet régi nevét elfeledték. Nem bécsi mintára tehát, ahol szintén volt divatos Diana fürdő. A helyi magyar névadás gyümölcse a pesti Diana. Hogy a kapubejárat két oldalát díszítő kőszobrok, Minerva és Apolló mióta ékesítették a Duna-parti szép házat, nem tudjuk pontosan. Kazinczy 1828-ban még nem említi őket, de Vasquez rajzán már láthatók. Vagyis valamikor 1828 és 1837 között kerültek őrhelyükre. Tárlat római kövekből Minerva és Apolló a fürdő újkori díszei. Ám voltak itt ennél jóval korosabb rekvizitumok is. A városban fellelt római kori kövek nem egyszerre, hanem egymást követően kerültek ide, pontosabban úgy, ahogy fölbukkanásukról Pfeffer tudomást szerzett, s módot talált megvásárlásukra. Meglehet, a mérföldjelző oszlop volt az első ideszállított római kori kő. Haufler 1846-ban itt szemlélhető látványosságként említi. Bizonyos, hogy ekkor már az oroszlán is itt állott: Alt Rudolf 1845-ben kelt rajzán mindkét kő faragvány jól látható. További három kő azonosítható e régiségek közül. Idekerülésük idejét nem tudjuk, ám a fürdő virágzásának második szakaszában, tehát a múlt század ötvenes éveiben bizonyára itt állhattak. Esetleg más kövek társaságában, amelyekről viszont nincsenek adataink. A római kori kövekből kialakított tárlat jelentőségét aligha szabad lebecsülni. Hol volt még akkor Aquincum, a szervezett látnivalók remek gyűjteménye? Majd századunk hajnalán kezdik emlegetni az útikönyvek az Óbuda határában található szabadtéri látványosságokat. A pesti közönség itt, a Dianában találkozhatott először a város múltjának emlékeivel, s hogy az élmény okulással párosuljon, a figyelmes tulajdonos márványtáblákkal is megjelölte a köveket, amelyeken az érdeklődő elolvashatta a leglényegesebb tudnivalókat. A forradalmat vérbe fojtván — Hentzi ágyúi komoly kárt tettek a Pfefferházban is — csak lassan rendeződtek a közállapotok, legalábbis, ami a mulatni vágyó közönség kedvét és igényeit illeti. A tulajdonos, ugyancsak Pfeffer Ignác — az alapító fia — a helyreállítással egy időben több fontos korszerűsítésre szánta el magát. Gőzkamrákat alakit ki — ez az új módi —, s más műszaki újdonságokkal is