Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Kérdésünk: Mit vár a VII. ötéves tervtől?

zelések — a diagnosztikus és terápiás le­hetőségek szűkössége miatt — elhúzód­nak. — A VII. ötéves tervben éppen ezért nem az extenzív fejlesztés, hanem a kor­szerűsítés,a működési feltételek javítása a legfontosabb cél. Vagyis javítani kell a gé­pi és a műszeres felszereltséget. Itt nem­csak orvosi berendezések beszerzésére gondolok, hanem olyan eszközökre is, amelyekkel az ápoló-, a konyhai, a moso­dai és takarítószemélyzet dolgozik. Nem kevésbé fontos a korszerű betegellátás igényeinek megfelelő gép- és műszerpark biztosítása sem. Olyan gép- és műszer­parkra van szükség, amely igazodik a fő­városban leggyakoribb betegségek gyó­gyító-megelőző programjához, vagyis: a szív- és érrendszeri betegek, a baleseti sé­rültek, a daganatos, illetve a vesebetegek ellátásának követelményeihez. — Itt kell elmondanom, hogy a VI. öté­ves tervben végrehajtott fejlesztés ellené­re, továbbra is fennállnak bizonyos aránytalanságok mind a gyermek és fel­nőtt körzeti, mind pedig a szakorvosi ellá­tásban. Felszámolásuk — vagy legalább csökkentésük — ugyancsak fontos fela­datunk a következő tervidőszakban. — Ezek tehát a fejlesztés irányelvei. Egy-egy sommásan vázolt cél azonban szerteágazó feladatokat takar. Vegyük például az intézményhálózat műszaki­gazdasági állapotát. Közismert, hogy a fővárosi egészségügyi intézmények több száz telephelyen, szétszórtan működnek. Az sem titok, hogy az épületek átlagos „életkora" mintegy 80 év, állapotuk nem felel meg a mai követelményeknek. Ráa­dásul a közműhálózat és a kiszolgálóléte­sítmények nagy része egyidős az épületek­kel: zökkenőmentes üzemeltetésük — fel­újítás nélkül — szinte lehetetlen. — A VII. ötéves tervben tehát nem elég befejezni az előző tervidőszakban meg­kezdett beruházásokat, feltétlenül szük­ség van néhány kiszolgálólétesítmény re­konstrukciójára is. — Nem esett még szó arról, hogy fela­datkörünkbe tartozik a szociális ellátás. Az idős emberekről való gondoskodás a gyó'gyításban, a szociális otthonokban és az öregek napközi otthonaiban. A VII. ötéves tervben a területi elv alapján olyan családgondozó központok kialakítását tervezzük, amelyeknek tevékenysége sok­rétű lesz, a családok egészére irányul. — Befejezésül hadd tegyek fel egy kér­dést: a meglévő ágyszám elegendő lesz az elkövetkező öt esztendőben? — Ha meg tudjuk őrizni a kórházi ágyak működőképességét, ha a lakosság egészségügyi állapotának megfelelően tudjuk átalakítani az ágyösszetételt, és vé-KÉRDÉSÜNK: gül, ha az ágyakat a leggyakoribb megbe­tegedések megelőző-gyógyító programjá­nak megfelelően tudjuk hasznosítani — akkor igen. Gyorsabban haladunk majd... Dr. Zahumenszky József, a Budapesti Közlekedési Vállalat vezérigazgatója tevé­kenységük politikai jelentőségének hang­súlyozásával kezdi nyilatkozatát: — A tömegközlekedés minősége jelen­tősen befolyásolja Budapest lakosságá­nak és a fővárosba utazó embereknek az életkörülményeit; megbízhatósága, szer­vezettsége, kulturáltsága pedig közvetle­nül hat hangulatukra és — közvetve — munkakedvükre. Ezért a főváros tömeg­közlekedésének mennyiségi és minőségi fejlesztését, színvonalas üzemeltetését fontos politikai feladatnak is tekintjük. Tapasztalataink szerint — a tervszerű fej­lesztő és fenntartó munka eredményeként — a főváros tömegközlekedése alapjában véve kielégítő. — Sok nyugati metropolis lakói irigyük is ezt tőlünk... — Igen. Kevés főváros van Európában, ahol a tömegközlekedési hálózat hossza — a közigazgatási határon túl húzódó vo­nalakkal együtt — eléri az 1200 kilomé­tert, s ahol a lakott terület 99 százalékán 500 méteren belül elérhető a legközelebbi megállóhely! A VI. ötéves tervben végre­hajtott metróhálózat-bővítéssel sikerült növelni az utazási sebességet, és általáno­san csökkenteni a zsúfoltságot. — Az igazsághoz azonban hozzátarto­zik, hogy a gazdasági szabályozórendszer változásai, s a fejlesztési források beszű­külése következtében elmaradásaink van­nak mindenekelőtt az infrastrukturális beruházások terén. — Ez a kiindulópontunk a VII. ötéves terv fejlesztési koncepciójának kidolgozá­sánál. Melyek ezek az irányelvek? Először is, hogy megtartsuk és — ahol lehetséges — emeljük a tömegközlekedés jelenlegi színvonalát. Aztán, hogy belső tartaléka­ink feltárásával javítsuk a menetrendsze­rűséget, az egyenletességet és a forgalom biztonságát. Harmadszor a közlekedés ágazatai közötti ésszerű, gazdaságos munkamegosztáson alapuló, a település-és a regionális fejlesztésnek megfelelő közlekedési hálózatot alakítsunk ki. Az utóbbin a gyorsközlekedési hálózat bőví­tését értjük, aminek — a városszerkezet szempontjából legfontosabb két eleme: az észak-déli metró és a Hungária körúti l-es villamos. — A közlekedés ágazatain a villamos-, az autóbusz-, a trolibusz-, a metró- és a HÉV-üzemet értjük. A villamos jármű­vek rekonstrukciója a VI. ötéves tervben befejeződött. Most a pályák állapotának javítása, az energiaellátás fejlesztése és a javító-karbantartó létesítmények bővítése van soron. Az autóbuszágazatban — a se­lejtpótláson kívül — mintegy 10 százalé­kos járműpark-bővítést tervezünk, az új lakótelepek igényeinek kielégítésére. A menetrendszerűség javítására — vagyis a kötött menetrend kiterjesztése céljából — pedig mintegy 60 darab új autóbusz be­szerzését tervezzük. A trolibusz-közleke­désben — elsősorban a Hungária körút építésével összefüggésben — kisebb mó­dosításokat fogunk végrehajtani. Selejt­pótlásra és a nagyobb befogadóképességű csuklós járművek arányának növelésére 83 korszerű, energiatakarékos Ikarus-Ganz kocsit kívánunk beszerezni. Az észak-déli metróvonal Árpád híd -Bajcsy-Zsilinszky út közötti szakaszának forga­lomba helyezéséhez új szerelvényeket kell vásárolnunk. Végül a kisföldalatti meg­növekedett utasforgalma két új jármű be­szerzését teszi szükségessé. És a mozi...? Hányan járnak manapság Budapesten moziba? Milyen filmszínházakban, mi­lyen technika segítségével kerül a néző elé a film? Egyáltalán: milyen filmeket lá­tunk, milyen műsorpolitika diktálja egy­egy úgynevezett sikerfilm vagy művészi alkotás forgalomba kerülését? Ellenté­tesek-e a filmeket vásárló intézmény és a forgalmazó vállalat érdekei? Néhány év­vel ezelőtt élénk vitának lehettünk tanúi, amelyeknek résztvevői a többi között a fenti kérdéseket boncolgatták. A vita kö­zéppontjában a Fővárosi Filmforgalma­zási és Moziüzemi Vállalat állt. Mi válto­zott az elmúlt években, s várhatóan mi változik az elkövetkezőkben? — kérdez­tük Port Ferenctől, aki 1985. március el­seje óta igazgatja a vállalatot. — A vállalat állami támogatásban ré­szesül, ennek reálértéke csökken, hiszen a költségek emelkednek. Ugyanakkor a helyárak megállapításánál szociálpolitikai meggondolások is érvényesültek. — Ráadásul a mozinak ismét új vetély­társakkal kell számolnia. — Az új filmhordozó eszközök megje­lenése megváltoztatja a mozi szerepét. A video, a kábeltelevízió, a satelite-program hatására, ahogyan más országokban, ná­lunk is valószínűleg csökkenni fog a mo­zik látogatottsága, a filmek iránti érdek­lődés. Fel kell készülnünk arra, hogy a si­kerfilmek nemcsak a premiermozikban, hanem a feketepiacon is megjelennek. Jó példa volt már erre Az elveszett frigyláda 16

Next

/
Thumbnails
Contents