Budapest, 1986. (24. évfolyam)
4. szám április - PESTI TÜKÖR
A zenebohóc búcsúja A VII. kerületi Damjanich utcában — ahol az emléktábla szerint Karinthy Frigyes született — lakik Eötvös Gábor érdemes művész, a világhírű zenebohóc és felesége, a Fővárosi Nagycirkusz nyugdíjas igazgatónője. 35 esztendeje ez az otthonuk, de csak az utóbbi egy-két évben töltöttek itt egyfolytában több hónapot. Addig a nagyvilágot járták Ausztráliától Japánig, Amerikától Brazíliáig, s utaztak idehaza sátorcirkuszokkal Nyíregyházától Zalaegerszegig. A zenebohóc otthon — magánemberként — megfontolt, tiszteletet ébresztő, ősz hajú úr. Aki nem ismeri, álmában sem képzelné róla, hogy öt kontinensen százezreket nevettetett meg. Igaz, a porondon sem visel csónaknyi cipőt, arcát sem festi jajvörösre, s az öltözéke sem nagyobb öt-hat számmal a kelleténél. A mozdulatai, a hanghordozása, egy-egy frappáns ötlete fakaszt mosolyt, nevetést, tapsvihart. Hogyan lesz valakiből zenebohóc? — Szülőről gyerekre száll ez a hivatás. Én is artistadinasztiából származom, 300 évre visszamenően csaknem minden ősöm a manézsban dolgozott. Hétéves korom óta az artistaművészet minden lépcsőfokát végigjártam, voltam kígyóember, dolgoztam trapézon, ott botladoztam gyerekként a bohócok körül, s már akkor az volt a vágyam, hogy én is megnevettessem a publikumot. 14 éves koromban léphettem először bohócként a nagyérdemű elé. Apám, akinek remek zenei érzéke volt, engem is megtanított a hangszerek kezelésére, s hamarosan tízféle instrumentumon játszottam. 19 éves koromban nősültem (az elmúlt hetekben ünnepeltük 45 éves házassági évfordulónkat), a feleségem is artista volt. Csináltunk egy közös levegőszámot, de én nem tudtam humor, nevetés nélkül élni, rávettem a „pályamódosításra". Kialakítottunk ketten egy zenebohócszámot, amelyet — amikor felcseperedett a lányunk — hárman folytattunk. Aztán megszületett a fiunk is, ő is belekerült a produkcióba, akárcsak a másik fiunk. Egyre több és jobb hangszereket vásároltunk, s már külföldi szerződést is kaptunk: első utunk Csehszlovákiába vezetett. Az évek során 25 országban jártunk. Porondra léptünk világvárosok gigantikus méretű cirkuszaiban, s előfordult, hogy Szatmárból, a sátorcirkuszból Párizsba repültünk, hogy egy televíziós gálaműsorban szerepeljünk. Felléptünk Windsorban, a királyi család előtt, látta a produkciónkat Charlie Chaplin Lausenne-ban; virágot nyújtott át, elbeszélgetett velem, gratulált. Kézszorítását, szavait legbecsesebb emlékeim között őrzöm. Jó néhány évvel ezelőtt Athénban játszottunk, ott kezeltette magát Szaud király. A gyerekei rábeszélésére — akik láttak bennünket a cirkuszban — meghívott, hogy a szálloda halljában (egy egész emeletet foglaltatott le számos feleségének, gyermekeinek, unokáinak) mutassuk be produkciónkat. Ahogy végeztünk, azonnal az öltözőnek kijelölt szobába siettem, és szokás szerint törölközőt terítettem a fejemre, hogy meg ne hűljek, majd indultam vissza a hangszereimért a hallba. Az ajtóban összetalálkoztam a királlyal, akinek a fején épp olyan törölköző díszlett, mint az enyémen. Nagyon megijedtem, hogy esetleg gúnyolódásnak véli a dolgot, de Szaud elmosolyodott, s továbbindult népes kíséretével. Ennél sokkal nagyobb izgalmat jelentett első fellépésem az USA-ban, a Ringling Cirkuszban 18 ezer ember előtt. Úgy reszkettem, mikor a porondra léptem, hogy a hangszereim összecsörrentek. Azt hittem, ennél nagyobb drukk már nem jön a pályámon, de tévedtem. Most, amikor Van másik című műsorban elbúcsúztam a számomra legkedvesebb budapesti közönségtől, talán még nagyobb lámpalázam volt. Pedig már nincs miért izgulnom: nyugdíjas vagyok, mögöttem a pálya: ötven év a porondon. Van egy lányom, két fiam, vannak unokáim, ők lépnek a helyembe, a helyünkbe. Enyhíti a búcsú szomorúságát, hogy „van másik". Kárpáti György Kitüntetések Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága április 4., hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a főváros társadalmi életében kimagasló szakmai, hivatásbeli érdemek elismerésére az alábbi kitüntetéseket adományozta: A Főváros Kiváló Szolgálatáért Jeszenszky Ferenc ezredes, az építőműszaki magasabb egység parancsnoka; Lantos István, a Közúti Gépellátó Vállalat művezetője; dr. Mészáros Imre, a Fővárosi Kertészeti Vállalat osztályvezető jogtanácsosa; Pusztai János, a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat igazgatója; Szanyi József, a Kommunális Beruházó Vállalat igazgatója; Parragi Lajosné dr., nyugdíjas vállalati igazgató. Madzsar József-díj Hranitzky Tiborné, a Magyar Vöröskereszt Budapesti Vezetőségének titkárhelyettese; dr. Konrády András, a Balassa János Kórház osztályvezető főorvosa; dr. Kuthy Ákos, a Magyar Hajó- és Darugyár nyugdíjas üzemi főorvosa; Pete lstvanne, az Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézet vezető védőnője; dr. Varga Árpád, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató főorvosa; Zeher Piroska, a János Kórház ápolónője. Művészeti díj Fodor András, a Széchenyi Könyvtár főmunkatársa; Hegedűs D. Géza, a Vígszínház színművésze; Kalló Viktor, szobrászművész; Vásárhelyi László, az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének művészeti igazgatója. Reitter Ferenc-díj Issekutz György, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat irodavezető-helyettese; dr. Preisich Gábor, a Budapesti Városépítési Vállalat nyugdíjasa, címzetes egyetemi tanár; Szabó Béla, a XVIII-XIX. és a XX. kerületi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója; Szabó László, a Fővárosi Gázművek gépészmérnöke. Nemcsak Pécsett Az országos programmal összhangban Budapesten, a XXII. kerületben is megerősítik, illetve ahol szükséges, betömik az omlásveszélyes üregeket, pincéket. A fővárosnak ezen a részén csaknem ugyanolyan gondot okoznak a régi árkok, lyukak, föld alatti folyosórendszerek, mint például Pécsett. A közútak alatt lévő üregeket, alagutakat, ahol lehet, felboltozzák, megerősítik. Nagy részükkel már végeztek, s a hátralévő járatok betömését is befejezik ebben az esztendőben.