Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Kérdésünk: Mit vár a VII. ötéves tervtől?

KÉRDÉSÜNK: Kőbányai Centrum, befejeztük a Bambi átépítését. Elmondhatjuk, hogy minden nagyobb főútvonalon van egy-egy Centrum áruház. Szeretnénk egy olyan áruházat építeni, amely egész Békásmegyert el tudná látni áruval. Ehhez, persze, állami támogatás szükséges. — Hányan és kik vásárolnak a Centrumban? — Mindig igyekeztünk szolid árpolitikát folytatni, és tömegigényeket kielégíteni. Mintegy harmincmillió vevő tisztel meg bennünket évente. Vannak természetesen butikjaink, például a Clara vagy a Mini Centrumok, ezeket az igényes vásárlóknak ajánljuk. — Mit terveznek a következő öt évre? — Nem tervezünk látványos, nagy dolgokat. Szolid árpolitikánkat követve, a beszerzésekben rejlő lehetőségeket próbáljuk kiaknázni. Szeretnénk jövedelemérdekeltségű üzleteink számát növelni. Most csak a Luxust tudom felhozni. Az is a tervfeladatok közé tartozik, hogy a kereskedelmi dolgozók eladási kultúráján változtassunk. Az új szabályozórendszer megengedi, hogy közös vállalkozásba kezdjünk. Termeltetői tevékenységbe fogunk, például a Gardénia Csipkefüggönygyárral, illetve a Fékonnal. Szeretnénk vámkezelt műszaki és számítástechnikai árukat átvenni és forgalmazni. — Mostanában jelentek meg a Centrum áruházakban a szolgálaté egységek. — Igen, a kulcsmásoló és az órás mellett Újpesten például a postának adunk egy bérleményt, a Corvinban pedig olasz fagylaltozónak szorítottunk helyet. Olcsó és korszerű büfék létesítése elől sem zárkózunk el. — Finanszíroznak-e új ötleteket? — Az utóbbi években egyre több lehetőség van az ilyesmire. Nemsokára piacra dobunk néhány praktikus háztartási eszközt, és nagy üzletnek ígérkezik a női betegségeket gyógyító Sárvári Só mint a Centrum monopolcikke. — Van-e valami távoli tervük, amit elárulhat nekünk? — Felújítanánk a Kálvin téri áruházat, és bazárjelleggel negyven kisiparosnak adnánk ki, teljes szépségükben felelevenítve a kismesterségeket. Mindig akad új ötlet A Csemege Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, dr. Kun István közgazdász 52 éves. Végigjárta a tanoncéveket, a kereskedés legalsó grádicsától lépegetett felfelé a szakmában. 1973-ban került a vállalathoz, 1980-ban nevezték ki vezérigazgatónak. — Amikor fellapoztam a Budapest Lexikont, a Közért-vállalatról legalább húsz sort találtam benne, a Csemegét azonban meg sem említi. Mi ennek az oka? — A dolog nyitja egyszerű. A Csemege Kereskedelmi Vállalat, ha szabad ezt a kifejezést használnom: fiatal. 1952-ben alakult. Akkor úgy gondolták, legyen egy élenjáró vállalat, ami „húzza" a szakmát. Mintának szánták, árukínálat, munka és üzemszervezés tekintetében. Itt vezették be az új technikai eszközöket, szóval ebben az időben roppant korszerű volt a vállalatunk. Bevallottan kedvezményezett, áruválasztéka széles volt. Például a Csemege kezdte el a hidegkonyhai és cukrásztermékek önálló árusítását. — Ez volt az őskor és a hőskor. Hová fejlődtek azóta? — Százötven élelmiszerüzletünk, száz Intertourist boltunk és külön balatoni üzlethálózatunk van. Ebben az évben előreláthatóan 10 milliárd forint lesz a forgalmunk. Valamikor a hatvanas években lendült fel igazán az idegenforgalom Magyarországon. Akkor kérte a vállalat, hogy alapíthasson dolláros üzlethálózatot. Ez lett az Intertourist, minden nagyobb városban és szállodában üzemel ilyen boltunk. A dollárkitermelésünk kedvező, minden évben nyereséget tudunk felmutatni. A hetvenes években úgy döntött a vállalat vezetősége, megérett a helyzet arra, hogy nagy alapterületű, teljes árukészletet kínáló üzleteket nyissunk, így született meg a Flórián csemegerészlege, a Sugár élelmiszerosztálya. Most fel fogja tenni a kérdést, hogy a Felszabadulás téri Csemege miért volt olyan hosszú ideig zárva? Mi is fájlaljuk, hogy ezt a forgalmas üzletünket Budapest szívében hosszú évekig zárva kellett tartanunk, de nem a mi hibánkból húzódott el az építkezés. Ebben az ötéves tervben átadtuk, és most megnézheti, mekkora forgalmat bonyolít le, akár egyetlen napon is. — Volt az elmúlt évnek kellemes meglepetése is? — Igen. Évek óta szerettünk volna együttműködési lehetőséget találni az osztrák Meinl céggel. Sokáig érlelődött az ötlet, beszéltünk olyan alkalmazottakkal is, akik a háború előt itthon a Meinl cég alkalmazásában álltak. Négyévi tapogatózás és tárgyalás után, 1985-ben két Meinlsarkot nyitottunk a fővárosban. Továbbra is szeretnénk együttműködni ezzel a céggel, szándékunkban áll például közös tőkebefektetéssel közös üzletet nyitni, sőt, közös termelőtevékenységet is folytatni. Ha már az 1985-ös év kellemes meglepetéseinél tartunk, azt is elmondom, hogy a vásárlókhoz jobban igazodva, két budapesti üzletünkbe bevezettük az este 21 órai zárást, és két Csemege élelmiszerüzletünk vasárnap is nyitva tart. — Úgy érzi, hogy ezt az ötéves tervidőszakot nyugodt szívvel zárják le? — Ebben a szigorú gazdasági helyzetben senki nem mondhatja, hogy hű, de jól megy neki. Mi a gazdálkodási tervünket eddig minden évben teljesítettük, bérszínvonalunk átlagosan 72 ezer forint volt, és minden évben tudtunk nyereséget osztani. Nálunk, hogy el ne kiabáljam, kisebb a létszámhiány. Még azokat az üzleteket is sikerült nyereségessé tenni, amelyek azelőtt nem mentek különösen jól. Speciális ajándékboltokat alakítottunk ki, előrecsomagolt édességekkel, hiánycikknek számító csemegékkel, külföldi cigarettával és italokkal. Természetesen az elkövetkező ötéves tervre is vannak elképzeléseink. — Említsen ezek közül néhányat, ami nem tartozik a szakmai titkok körébe. — A vállalat állandóan keresi sajátos területét. Szeretnénk nagykereskedelmi tevékenységet is folytatni. Ez is a jövő útja. Ezáltal lényegesen növelhetjük az áruválasztékot. Szeretnénk alapítani egy karbantartó leányvállalatot, hogy ne legyünk állandóan kiszolgáltatva a nagyvállalatoknak, ha felújításról vagy karbantartásról esik szó. Tovább növeljük nyereségérdekeltségű boltjaink számát, jelenleg a forgalomnak mintegy negyede ilyen üzletekben bonyolódik. — Győzik munkaerővel? — Külföldi példából rájöttünk, hogy a leghatásosabb utánpótlás-nevelés, ha külön, saját iskolát nyitunk. Szorgalmazzuk tehát szakmunkásképző intézet létesítését. Már ma sem mindegy, hogy ki áll a pult mögött, később az alapszintű nyelvtudást is megköveteljük bizonyos üzleteinkben. — Mit remél az elkövetkező öt évre? — Bízom a vállalat erejében és azokban az okos emberekben, akikkel az évek folyamán körülvettem magamat. Megelőzni és gyógyítani Dr. Varró János, a Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztályának vezetője így vázolja a VII. ötéves terv egészségügyi fejlesztési koncepcióját: — Ismeretes, hogy a korábbi ötéves tervekben hosszú ideig az ágyak számának bővítése volt a legfontosabb feladat. Ezzel azonban sem ütemben, sem arányaiban nem tartott lépést a diagnosztikai és a terápiás részlegek fejlesztése. Ebből következik, hogy a főváros ágyellátottsága viszonylag jó, de az egészségügyi intézmények teljesítőképessége korlátozott, a ke-14