Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - POSTA

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 Telefon Az elmúlt hetekben, hónapokban sokan keresték meg írásban és szóban szerkesztőségünket telefonügyben. Az új Krisztina távbeszélő-központ — a postások Városmajor néven emlegetik — zaklatta föl a kedélyeket. A kérdések többsége a telefonszámok megváltoztatására irányult, s az alábbiakban igyekszünk összefoglalni lényegüket. Miért nem változott meg minden telefonszám a Krisztina-központ területén? Mi volt a feltétele annak, hogy valakinek a száma változatlan maradjon, mikor pedig a szomszédaié vagy a számsorban közvetlenül előtte és utána állóké megváltozott? Ehhez kapcsolódik: miért nem adtak mindenkinek új telefonszámot. Akik előzőleg más előfizető által használt számot kaptak, hónapokig vehetik fel a korábbi előfizetőnek szóló hívásokat, és adhatják meg a felvilágosítást a számváltozásokról. Van olyan eset, hogy 1984-ben — minden indoklás nélkül, csak a tényt jelentette be a posta — valakinek kicserélték számát a szomszédja telefonszámával, s most újra mindkettőjük száma megváltozott. Ugyanakkor a megszüntetett számok tárcsázásakor nem jelentkezik a központi hang, nem mondja az újságban beharangozott „kellemes hangú Kelemen Juli: A hívott állomás száma megváltozott, kérjük, nézze meg a számváltozási jegyzéket." (Mi is többször próbálkoztunk — sikertelenül.) Miért nem vezettek be mindjárt hétjegyű számokat, ha már három éven belül úgyis át fognak térni egész Budapesten a hétjegyű számokra? Más európai nagyvárosokban meg tudják oldani a hat- és hétjegyű számok párhuzamos használatát. Miért nem közölték az átkapcsolás pontos időpontját legalább néhány nappal korábban? A miérteket még lehetne folytatni. Ahogy az okok is megmagyarázhatók a távbeszélőhálózat általános leromlott állapotával, a pénzhiánnyal, azzal hogy az „itt működő telefonállomány egy része hat-hét telefonközpontba van bekapcsolva", tehát ez indokolja a számváltoztatást stb. Persze, nem a mi feladatunk az indoklás. Ki is kértük a posta illetékeseinek a véleményét — nem telefonon —, de levelünkre válasz még nem érkezett, pedig karácsony óta várjuk. Az viszont igaz — megérdeklődtük, magunk is tapasztaltuk —, az adott területen megszűnt a kriminális telefonhelyzet, jól működik az új központ. Pillanatnyilag az a legfontosabb. Egyébként tervezzük, hogy egy későbbi időpontban elemző módon bemutatjuk a posta helyzetét, munkáját. A kezelési díj nem büntetés Lapunk 85/10. számában megjelent „A 15-ös csapdája" című íráshoz érkezett levél a Budapesti Közlekedési Vállalattól, ebből idézünk: „...vizsgálatot folytattunk. Megállapítottuk, hogy az ügyben eljáró dolgozóink szabályosan jártak el. A cikk írója bérletét otthon felejtette, ennek ellenére a viteldíjat nem dobta be a metrónál, így kívánt utazni. Jegyellenőrünk bérletbemutatásos pótdíjfolyamatot kezdeményezett ellene, és a befizetési csekkre — szabályosan — 100 Ft-ot írt. Mivel az Utas érvényes bérletét 2 napon belül bemutatta, és a 15 Ft-os kezelési költséget befizette, így vele szemben követelésünk nincs. Díjszabásunk értelmében: — Ha az Utas a jegyellenőrzés alkalmával érvényes bérletét nem tudja felmutatni, de azt 2 napon belül a vállalat által megjelölt helyen utólag bemutatja, a vállalat a pótdíj helyett legfeljebb 15 Ft kezelési díjat számolhat fel. — Bejelentőnk szíves megértését kérjük." Köszönjük a felvilágosítást. A jövőben még inkább igyekszünk eleget tenni az előírásoknak, nehogy az ellenőrök „bérletbemutatásos pótdíjfolyamatot kezdeményezzenek" ellenünk. S ha mégis kárát valljuk feledékenységünknek, ismerjük az előírást, melynek szövegét addigra tán érthető magyar nyelven is megfogalmazzák. Levelezés Igen ritkán, csak olyankor szoktunk címeket közölni, ha úgy látjuk, a levelezni óhajtók szűkebb érdeklődési körükön kívül hazánk történelmét, kultúráját is szívesen megismernék. Továbbá valljuk: a népek közti barátság alapjait még inkább erősíti a személyes ismeretség, kapcsolat. Igor Goljamin (Szovjetunió, Kosztroma 156023, Szovjetszkaja ul. 136) csere útján gyűjt bélyeget, képeslapokat, naptárakat, autómodelleket. Gyűjteménye kiegészítéséhez kér segítséget. Natasa Romasova (Szovjetunió, Moszkva 129642, Projezd Sokalszkogo 18-1-27.) tizenhat éves középiskolai tanuló. Édesanyja már járt Magyarországon, nagyon megragadta az ország szépsége, a főváros forgalma, a lüktető élet, az emberek udvariassága. Minderről sokat mesélt otthon, s most kislánya, Natasa is szeretne levelezés útján megismerkedni magyar fiatalokkal. Beszélő város Ez a címe annak a közkedveltté vált vetélkedőnek a rádióban, melyről már hírt adtunk lapunkban, és amelyben munkatársaink is közreműködnek. A díjak között mindig ott van a Budapest, azaz folyóiratunk egyéves előfizetése is. Nem mi, a nyertesek mondják, hogy ennek örülnek legjobban. Különös örömünkre szolgál, hogy ehhez a honismereti vetélkedőhöz szól hozzá a vidéken élő műszaki ügyintéző: Metis Judit (5540 Szarvas, Lenin u. 2.) Bár megjegyzi, hogy „Pesten tanultam és dolgoztam néhány évig, ezért kissé ismerem Budapestet" —, ez azonban önmagában még nem magyarázza érdeklődését. Sokkal inkább jelen van — erre utalnak sorai is — a látókör szélesítésének az igénye, a tudásszomj, a múlt és a jelen kapcsolatainak a felderítése, az értékek mélyebb megismerése, illetve új értékek fölfedezése. Mindez nem passzív formában jelentkezik, hiszen maga is olvassa a Szarvasi Tájoló helytörténeti cikkeit, részt vett — és nyert — a rádió vetélkedőjén, könyvek után kutat, melyekből bővíthetné ismereteit. Külön megköszöni a Beszélő város szerkesztőjének: Ómolnár Miklósnak és szakértőjének: Rajna Györgynek a munkáját. (A nevek bizonyára olvasóink előtt sem ismeretlenek.) Még csak annyit: örülnénk, ha a Budapest írásai, képei is hozzásegítenék érdeklődése kielégítéséhez, ismeretei gyarapításához. S ha már van alkalmunk rá, újra megemlítjük a tévé regionális adásában, a második csatornán sugárzott, a fővárossal foglalkozó sorozatot, melyet Varga László szerkeszt. Gyorsan és rugalmasan illeszkedik az adás Budapest városának és a városban élő embereknek a legkülönbözőbb problémáihoz, figyelemmel kíséri a közélet eseményeit is. Külön öröm számunkra, hogy a tévé nem is akármilyen részt vállal a honismereti munkából, a vetélkedőkkel érdeklődést kelt, ugyanakkor jó irányba mozgatja meg az ifjúságot. Talán nem szerénytelenség megjegyezni, hogy az ilyen jellegű első lépéseket a Lapkiadó Vállalat segítségével a Budapest szerkesztősége tette meg honismereti pályázatokkal, vetélkedőkkel. A munkát tovább folytatjuk, együttműködve, megerősödve két olyan, a közvéleményre a legjobban hatni tudó társsal, baráttal, mint a Magyar Rádió és a Televízió. Pénz „A pénz uralja a világot, és fénye homályba burkolja a valót, magát az életet" — írja Takács Etelka (1123 Budapest, Alkotás u. 7/a) lírai hangvételű levél-esszéjében, „...csábító az arany csillogása. Az érte való nagy hajszában nem sok idő jut az elmélyült gondolkodásra." (A barátságra, a szerelemre, a családra, az önképzésre, a pihenésre, a testi-szellemi kikapcsolódásra, erőgyűjtésre stb.) Mindez nem új, nem is túlságosan eredeti megállapítás. Közgazdászok, filozófusok — köztük éppen Marx —, politikusok és költők mindig is figyelemmel kísérték az „elidegenedés" mozzanatait, a társadalmi hatásokat. A pénz szerepe — különösen napjainkban, mikor ismét kiéleződött a szegénység és a gazdagság ellentéte — még mindig meghatározó, és belátható ideig az is marad, ahogy az állam se „hal el" egyhamar. Nem átokkal, tömjénfüsttel kell küzdeni ellene, hanem olyan társadalom- és gazdaságirányítással, amely ösztönöz az igazi értékek megbecsülésére, az egyéni és a társadalmi jólét összehangolt, vagyis igazságos megteremtésére. Ehhez pedig még szocialista keretek között sem nélkülözhetjük vagy mellőzhetjük a pénzgazdálkodást. 48