Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Guba Zoltán — Kovács Zoltán: A távhőellátás történetéből

BARANGOLÁS A KÁLYHA KÖRÜL Hivatalos beszélgetésre indulok az energiaügyek illetékeseihez, azzal a szándékkal, hogy megkérdezzem: korszerű, 'vagy éppen ellenkezőleg, korszerűtlen Budapest fűtése? Hideg van még, de vidám gondolatok melegítenek. A minap hallottam egy bejelentést, mely szerint Budapest hőmérséklete fokozatosan foktizedekkel emelkedik. Ennek oka már korántsem derűs. Arról van szó ugyanis, hogy a főváros környékén csökken a zöldterület és az erdők száma, következésképpen nincs, mi lehűtse a levegőt. Ezt szakember nyilatkozta, én, a laikus csak azt mondom, az objektív és sajnálatos ok mellett, van a mi számlánkon is egy tétel: mi, budapestiek, az utcát is fűtjük. Ahogy a busz a kelenföldi lakótelep mellett rohan, látom, a legtöbb lakás ablaka nyitva, sőt ahol még nem építették be az erkélyt, ott az erkélyajtó is. No, nem valami sajátos fővárosi megátalkodottság, szellőztetési kényszer fertőzött meg bennünket, sokkal inkább a távfűtés szabályozhatatlanságáról van szó. Nem volt mindig ilyen ,,kedvező" a helyzet. Mint régi lakótelepi ember, emlékszem olyan lakógyűlésre, ahol a szárítóban nagykabátban toporogtunk, s a mindenkit érdeklő kérdésekről is gyors döntés született, mert fáztunk. Ma már a legtöbb lakótelepi ház lépcsőházában atlétatrikóban és klottnadrágban rendezhetnénk a gyűléseket. Energiaügyben jártas szakemberek ezt a tényt úgy magyarázzák, hogy a Budapesten használatos távfűtési rendszer nem ad módot az ésszerű takarékosságra. Azaz túlfűtjük az épületeket. A távhőellátás történetéből Időszámításunk előtt 13-ból maradt ránk Vitruvius Pollio római építész és hadmérnök munkája, a „De architectura", amely az úgynevezett hypocaustumot (meleglevegő-fűtést) ismerteti. Ennek lényege az volt, hogy kialakítottak egy faszénnel működő központi fűtésrendszert, amely azután a nagyobb középületeket melegítette. Pollio mester ránk maradt hagyatéka azonban nem volt minden előzmény nélkül, mert voltaképpen a Babilonban már jóval korábban ismeretes módszert vette át. A rómaiak használta padlófűtés emlékeivel az aquincumi múzeum romkertjében találkozhatunk. Csaknem két évezred múlva, 1899-ben helyezték üzembe az Országházat ellátó távfűtési rendszert. Ez volt az első tényleges magyarországi távfűtés, melynek kazánházát — elsősorban városépítészeti okokból — a mai Markó utca környékére, a fogyasztótól távolabb telepítették. Aztán ismét hosszú évtizedeken keresztül nem foglalkoztak Magyarországon a távhőellátás kérdéseivel. 1932-ben Knuth Károly készített egy tanulmányt: Budapest távfűtése műszaki és gazdasági nézőpontból címmel. Ez tekinthető az első átfogó, az egész fővárossal foglalkozó távlati koncepciónak. Már ebben a tanulmányban felvetődtek a mai gondok: levegőtisztaság, energiagazdálkodás, magasabb szintű lakáskomfort. Az akkori városatyák azon-12