Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február - PESTI TÜKÖR

Iskolapélda Mindenekelőtt: lakás, kórházi ágy, tanterem A Fővárosi Tanács megvitatta és elfogadta Budapest 1985. évi fejlesz­tési tervét és költségvetését. Az idei év a jelenlegi középtávú tervidőszak utolsó esztendeje, tehát a városfej­lesztési tervfeladatok kijelölésénél — összhangban a párt- és állami határo­zatokkal — a VI. ötéves terv legfon­tosabb társadalompolitikai célkitűzé­seit tartották szem előtt. Hangsúlyt kapott az a törekvés, hogy egyrészt a kiemelt társadalmi-gazdasági progra­mok (lakásépítés, kórháziágy­fejlesztés, iskolaépítés-tanteremfej­lesztés stb.) minél teljesebben megva­lósuljanak, másrészt, hogy biztosítva legyenek a következő, a VII. ötéves tervidőszakra áthúzódó beruházások zavartalan folytatásának feltételei. A főváros idei kötségvetése több mint 26 milliárd forint. A beruházási lehetőségek csekély mértékben — két százalékkal — csökkennek, emellett azonban kedvezőtlenül hat a gazdál­kodásra, hogy a beruházási költsé­geknek a tervezettnél nagyobb emel­kedése tovább csökkenti a megvaló­sítható fejlesztéseket. Az ágazati fejlesztési célkitűzések között változatlanul a lakásépítés szerepel az első helyen. A terv szerint az idén összesen 4200 állami és 11,5 ezer magánerős lakás épül. Mivel a tanácsi lakásépítés csökken, sokan kényszerülnek — főként családalapí­tó fiatal házasok — magánerős lakás­építkezésre. A magas árak miatt azonban úgy tűnik, nem lesz elegen­dő a megemelt összegű, összesen 150 millió forintra tervezett tanácsi szoci­ális támogatás, ezért még hitelfelvé­tellel is támogatni kívánják az építke­zőket. Az egyedi társas- és családi há­zak építőit közművesített telek tartós használatba adásával is segítik a ta­nácsok. Az idén 1200 telek kiosztásá­val számolnak, amely mintegy másfél ezer lakás felépítésére alkalmas. Lakóház-felújításra csaknem 6 milli­árd forintot terveztek a költségvetés­ben. Elsődlegesen karbantartásra, a bérlők panaszainak orvoslására, va­lamint a lakosság által kezdeménye­zett lakáskorszerűsítésre fordítják a pénzt. Kedvező tendencia, hogy a ter­vezett 11 500 lakáskorszerűsítés 80 százalékát maguk a bérlők kezdemé­nyezik. Az épületek és lakások állag­védelmét, a lakosságot legjobban bosszantó-zavaró problémák megol­dását szem előtt tartva, a korábban megkezdett program folytatásaként az idén — többek között — 7 ezer négyzetméter lakásterület, továbbá mintegy 25 ezer négyzetméter függő­folyosó aládúcolását szüntetik meg. Az 1985. évi tervben továbbra is kiemelt feladatként szerepel a fekvő­beteg-ellátás és az egészségügyi alap­ellátás javítása. Az idén 908 kórházi ággyal gyarapodnak a tanácsi egész­ségügyi intézmények. A jelentősebb beruházások közül befejeződik a Margit Kórház rekonstrukciója, s az év végén 735 ágyas, korszerű intéz­mény szolgálja a III. kerületiek és a környék lakóinak egészségvédelmét. Folytatódnak a VII. ötéves tervidő­szakra áthúzódó rekonstrukciók (Ró­bert Károly körúti Kórház, János­kórház). 85 millió forint jut az egész­ségügyi intézmények gép- és műszer­állományának fejlesztésére. A pénz­ügyi lehetőségeken túl szervezeti in­tézkedésekkel is enyhítik az ellátási feszültségeket. Még az idén átalakít­ják például a XVIII. kerületi régi szakorvosi rendelőt, amely ezt köve­tően a Jahn Ferenc Kórház krónikus osztályaként fog működni. A művelődési-kulturális ágazat legfontosabb célkitűzésének megva­lósítására — az általános iskolai tanterem-fejlesztésre és a középisko­la-építésre — fordítja a Főváros a rendelkezésre álló beruházási összeg 81 százalékát. Az óvodások száma az idén ötezerrel csökken (számukra csak új lakótelepen terveznek új épü­letet), az általános iskolás gyermekek korosztálya viszont további ötezerrel növekszik, ezért új iskola építésével, illetve bővítéssel 84 új tantermet kell létesíteni. Nőnap Minden év március nyolcadika a Nemzetközi Nőnap ünnepe. Csatla­kozva e szép hagyományhoz, a tavasz kezdetén köszöntjük az édesanyákat, a szépséget, szeretetet, szerelmet adó, a terheket átvállaló, a gondokat meg­osztó asszonyokat, lányokat — em­bertársainkat. A demográfiai hullám a 70-es évek végén tetőzött az általános iskolák­ban, a 80-as évek második felében pedig eléri a középiskolákat. Hatása már érezhető, mintegy három és fél ezerrel nőtt a tanulólétszám. A Fővá­rosi Tanács tehát a kellő időben lá­tott hozzá a középiskola-építési prog­ram előkészítéséhez, illetve megvaló­sításához. A VII. ötéves tervben — az előzetes számítások szerint — az arra alkalmas iskolák átszervezésén és átalakításán-bővítésén túlmenően 450—500 középiskolai tanterem épí­tését tervezik. Az első ütemben 11 középiskola épül, ami azt jelenti, hogy az 1986/87-es, illetve az 1987/ 88-as tanév kezdetére kell elkészülni­ük ezeknek az iskoláknak. Kemény feladat elé állította tehát a Főváros az iskolaépítésre vállalkozókat. A Fővárosi Tanács beruházási fő­osztálya kétfordulós versenytárgya­lást hirdetett. Húsz kivitelező jelent­kezett 82 pályázattal. Nagy volt a verseny, mert nagy volt a tét. A felé­pítendő 11 iskola közül ezúttal hét is­koláért folyt a küzdelem, amelyek beruházási összege közel másfél mil­liárd forint (a további négy munka „odaítéléséről" májusban döntenek). Az első forduló ajánlatai viszonylag drágák voltak. A beérkezett pályáza­tokat a Műszaki Egyetem, a Művelő­désügyi Beruházó Vállalat, a Lakó­terv és a művelődésügyi főosztály szakemberei bírálták el, mégpedig az árajánlat, a gazdaságosság, a funkció, a műszaki-szerkezeti megoldás szem­pontjából, és ennek alapján döntötte el a beruházó, hogy ki kerülhet a má­sodik fordulóba. A versenynek ebben a szakaszában került sor az ajánlatok kiegészítésére, mégpedig a zsűri ja­vaslatai alapján. Egységes követel­ményt támasztottak minden pályázó­val szemben. Mert részt vehetett a vállalat saját tervvel-javaslattal is, de ha az nem felelt meg például a mű­szaki vagy a funkcionális feladatok­nak, árajánlata viszont előnyös volt, lehetőséget kapott, hogy ajánlatát ki­egészíthesse, illetve hozzáigazíthassa a beruházó követelményeihez, termé­szetesen csak akkor, ha árajánlatával így is versenyben tudott maradni. Tudniillik a második fordulóban is vérre ment a játék. Akadt olyan vál­lalat, amelyik 20—30 millió forintot is engedett eredeti árajánlatából. Rá­menősen licitáltak — lefelé! Olyan verseny volt ez, ami kedvező irány­ba mozdította el az árakat. Köznapi nyelven úgy mondjuk, olcsóbban vál­lalták az építkezést. Hogy minél ol­csóbban? Az indokolatlanul, tehát a szervezetlen, rossz minőséget és elhú­zódó határidőket jelentő drága épít­kezésnél olcsóbban. Ez is azt mutat­ja, hogy a középiskola-építési prog­ram, a Fővárosnak ez a nagyszabású vállalkozása (hadd jegyezzük meg zá­rójelben, hogy az elmúlt húsz év alatt egyetlen középiskola sem épült Buda­pesten), mind a referencia, mind az elérhető tisztességes haszon szem­pontjából fontos az építővállalatok­nak. Az első ütemben épülő hét középis­kola közül 1986 őszére elkészül Bé­kásmegyer központjában a III., Cso­bánka téri gimnázium az Integral, a káposztásmegyeri lakótelepi gimnázi­um a 23. sz. Állami Építőipari Válla­lat, a Vizafogó lakótelepi gimnázium a Hajdú-Bihar megyei Állami Építői­pari Vállalat és a XVIII., Thököly úti gimnázium szintén a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. Az 1987/88-as tanév kezdetére elké­szülő XIX., Simonyi Zsigmond úti gimnáziumnak a Kulturinvest, a X., Gyakorló úti közgazdasági szakkö­zépiskolának a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat és a III., Bécsi úti egészségügyi szaközépisko­lának a 21. sz. Állami Építőipari Vál­lalat a kivitelezője. Csak elismeréssel lehet szólni ez utóbbi tanintézet tele­pítéséről. A Fővárosi Tanács beruhá­zási főosztálya a kerületi tanáccsal és a művelődésügyi főosztállyal közö­sen állapodott meg abban, hogy az 1985. végére teljesen újjáépített-bőví­tett, korszerű Margit Kórház mellett épül fel az egészségügyi szakközépis­kola, jelképesen és a gyakorlatban is szervesen kapcsolódva a kórházhoz, ahol a diákok gyakorlatukat végzik, ismerkednek az egészségügyi pályá­val. Az iskolákat úgy tervezték meg, hogy később lehetőség lesz a bővítésükre-fejlesztésükre továbbá alkalmasak lesznek több célú felhasz­nálásra, közművelődési feladatok el­látására is. A felsorolt építővállalatoknak van referenciájuk, szakmai gyakorlatuk és tapasztalatuk a kommunális épít­kezés területén, tehát ez is egyfajta garancia arra, hogy határidőre telje­sítik vállalásaikat. A beruházó egy kivitelezőnek sem „adott" két isko­lánál többet, és ezenfelül kikötötte, hogy amennyiben valamelyikük nem készül el határidőre, a törvényes köt­béren felül napi 100 ezer forint „bün­tetést" kell fizetnie. Hogy volt-e, van-e példa erre a honi gyakorlatban, nem tudjuk, tény, az építők nem pro­testáltak. Vállalták. Jól előkészített, jól megszervezett és jól lebonyolított versenytárgyalás volt — így vélekedtek a részvevő kivi­telező vállalatok, s kellő visszhangja van az eseménynek a főváros szak­berkeiben is. Úgy véljük, joggal állapíthatjuk meg, hogy egyfajta egészséges gazda­sági versenyszellem levegője élteti­táplálja e nagy vállalkozás részvevőit és közreműködőit, s így joggal bí­zunk abban, hogy az iskolák terv sze­rint és a vállalt határidőre megépül­nek. Egy bizonyos: a négy gimnázi­um építői nem felejt(het)ik el, hogy a tanévnyítás ideje 1986 szeptember e­leje.

Next

/
Thumbnails
Contents