Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február

A Városért Hiába kérésük az Új Magyar Lexikonban, még a közelmúltban megjelent kiegészítő kötet sem említi a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága által alapított Pro Urbe-díjat. Nincs két évtizede sem, hogy Budapest fölszabadulásának napját ünnepelve, minden esztendő február 13-án e díjjal jutalmazzák azokat, akik közhasznú tevékenységükkel kiemelkedő szolgálatokat tesznek a városnak. A patinásnak tetsző latin kifejezés különös hangulatot idéz, ám nem az antikvitást érezzük benne, s e varázsszóra nem tovaszállt ódon idők tűnnek elénk. A Pro Urbe cím mozgalmasabb, tehát korszerűbb jelentést hordoz; tömören megtestesül benne a várost teremtő Állandóság és Változás közdelme is. Nem lezárt folyamatot jelöl e kifejezés, hiszen jövendőre utaló tartalmával szinte biztatja is a több mint kétmilliónyi városlakót: munkálkodjatok Budapestért. Nem irigylem a városatyákat, amikor dönteniük kell, kinek is ítéljék oda a Borsos Miklós-tervezte aranyérmeket. Az eddig kitüntetettek foglakozási megoszlását mérlegelve, tüstént szembetűnik, milyen tágas adományozási köre van a Pro Urbe-díjnak. A cím viselői sok-sok foglalkozási ágat képviselnek, megannyi szakma és hivatás került közös nevezőre a kitüntetéssel azáltal, hogy akiknek odaítélték, tevékenységükkel a tágabb közösségért munkálkodtak. Mert valójában nemcsak a beosztásuk, hivataluk, munkakörük vagy választott hivatásuk szerint rájuk háruló tennivalókat végzik el példamutatóan, hanem abban is elöl járnak, hogy valahányan Budapest ügyeiben fáradoznak. A Pro Urbe-díj kitüntetettjei között van óvónő, régész, építész, útburkoló, orvos, autóbusz-vezető, pék, mérnök, kőműves, hírlapíró, villanyszerelő, pártmunkás, hídépítő, fodrász és tanár — dolgozzanak bárhol, bármilyen munkaterületen, különböző rendű-rangú beosztásban, abban hasonlóak, hogy a közösséget szolgálva, lehetőségeikhez képest mind többet tettek a Városért. A Városért, Budapestért, ahol kétmilliónyian élünk. Mindahányan budapestiek. Voltaképpen mit is jelent hát budapestinek lenni? A jelenlévő népesség, a városlakók születési helyét tekintve, eléggé vegyes képet mutat. A törzsökösnek tekinthető, tehát a főváros területén születettek mellett, a mai budapestiek jelentős része más tájakról származott ide. A gyermekek már itt születtek, de a szülők vagy nagyszülők valamelyike, vagy éppenséggel mindenike később lett budapesti illetőségű. A személyi adatokban szereplő közigazgatási fogalom, a város neve, de az ötven vagy száz esztendővel ezelőtt bejegyzett Budapest név is, noha egyetlen települést jelöl, roppant nagy különbségeket palástol. Az egy-egy városrészből való származás megannyi különbséget jelentett: más-más életformát abroncsolt az ott élőkre Óbuda és Ferencváros, mást a Terézváros vagy Angyalföld. S noha lakóik budapestiek voltak, fényévnyi távolságok választották el őket a Belváros, a Vár vagy a Lipótváros negyedeiben megtelepült halandóktól. A más-más városrészben, kerületben élő népesség eltérő társadalmi helyzetét mindenik lakónegyed magán viselte. Ma is látszik arculatukon a különbség, de a bennük lévő emberi hajlékok minősége jórészt még ma is elárulja, milyen eltérő életformát is jelentett egy józsefvárosi bérház vagy egy pasaréti villa lakójának lenni. Újabb s kiáltóbb ellentmondásokat teremtett a közigazgatás átszervezése 1950-ben, amikor nemcsak városokkal és elővárosokkal gyarapodott Budapest területe, hanem falvakat is hozzácsatoltak. Amíg Újpest és Pestlőrinc például ipari munkássággal növelte a megnagyobbodott főváros népességét, Békásmegyer vagy Nagytétény lakossága nagyrészt mezőgazdasági műveléssel foglalkozott. A fővároshoz csatolt részeken tehát akkoriban még jelentős lélekszámú paraszti réteg is élt. Az elmúlt évtizedekben nemcsak a háború okozta sebeket kellett eltüntetni, az eltérő életkörülmények igazságtalan különbségeit is igyekezett megváltoztatni a türelmes várospolitika. E következetes szándék eredményi léptennyomon láthatók: a közlekedés szervezői egységes nagyvárosban gondolkoztak; ennek szellemében terveztek új utakat, hogy a rajtuk dübörgő buszok és villamosok még közelebb hozzák egymáshoz a távoli városrészek lakóit. A közellátás és szolgáltatás rendszere iparkodott megfelelni a demokratikus alapelveknek, egy-egy városrész népességének azonos arányban kell részesülnie az azonos minőségű közös javakból. Cinkota vagy Csillaghegy lakóit éppen úgy megilleti a jó ivóvíz, az elektromos energia vagy a gázszolgáltatás, a korszerű csatornahálózat, mint az újonnan épült lakótelepeken élő állampolgárokat. Mit jelent budapestinek lenni? Nemcsak születési hely vagy lakóhely kérdése, inkább azon múlik, miként kötődnek a városhoz az emberi sorsok és érzelmek. Budapest százezernyi munkahelyet ad más tájak népességének: nemcsak a területét övező körzetekből járnak ide naponta, távolabbi vidékek lakosai is ide utaznak dolgozni. Mert nemcsak az ittlakóknak ád megélhetési lehetőségeket a főváros. Rájuk is gondolunk, amikor budapestiekről beszélünk, hiszen nem kevesen vannak, akik életük nagyobbik részét e város falai között töltik. Ők is Budapest népességéhez tartoznak. A tévedések és melléfogások árán és tanulságaival is épülő-szépülő főváros közvéleménye a város minden rezdülését és változását figyelmes törődéssel fogadja. A lapokban olvasható sok-sok hozzászólás és javaslat is élénken tanúsítja, hogy a beleszólás jogával és kötelezettségével a demokrácia szabályai is mind nagyobb mértékben érvényesülnek Budapesten. Hogy egy világvárosban milyen minőségű életük van a polgároknak, részben a városlakók közösségén múlik. A főváros mai élete is példázza, hogy a közvélemény milyen nagy mértékben alakítja, s ha kell, módosítja is a várospolitikai döntéseket. A dolgok jobbításáért végzett munkát minden esztendőben elismerésével jutalmazza a városvezetés, de a kiemelkedő egyéni tevékenységekért adományozott kitüntetésekkel a városatyák valójában Budapest közvéleményét is megtisztelik. KISS KÁROLY