Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Dr. Buza Péter: Hol volt Mátyás pesti vadaskertje?

tér a város legközelebbi kapujához — a Hatvani kapuhoz — viszonyítva észak-északkeleti irányban helyezkedik el s nem keletre. Bonfini egy mérföldje — megbízhatóság ide, megbízhatatlanság oda — valószínűleg elfogadható hitelességű adat. Garády Sándor a budanyéki vadászkastélyt — amelyet a derék humanista mesélő három mérföldre mond a várostól az ide legközelebbi Bécsi kaputól —, pontosan 4500 méternyi távolságot kimérve ásta ki a földből. Bizonyosra vehetjük a keleti irányt is. Ezt az égtájat a mai Baross utca mutatja. Annak a magaslatnak, dombhátnak pedig, amelyet egyik oldalról a Baross utca határol, az Üllői út a másik természetes határvonala. (Ez kelet-délkelet irányú.) 1500 métert kimérve a legközelebbi, a Kecskeméti kaputól a Kun Béla térre, a klinikák, az egykori Ludovika Akadémia térségéhez jutunk, s ha most már ennek a feltételezésnek a nyomába eredve érveket és adatokat keresünk, bizonyítékok egész sorára bukkanunk. Fejedelmi szénapajta A mai Kun Béla tér magasan fekvő terület, soha, még a szabályozatlan Duna korszakában sem fenyegette árvíz. 1838-ban például a pestiek tekintélyes hányada ide menekült, a Ludoviceum már álló épületében hált napokig, amíg a nagy víz levonult a város utcáiról. Cserjés, itt-ott vízfoltokkal tarkított, gazdag vegetációjú vidék veszi körül, ez a Rákos apróvadakban gazdag völgye, s emlékezzünk, Taurinus királyi nyulasokat emleget. A középkorban, amikor még tartott a királyi vadaskertek divatja, nevükben is megkülönböztették egymástól a fenséges szórakozóhelyeket. A nyulas jellemző vadja a nyúl, a vadkanosé a vaddisznó, a madarasé a vadmadár. A kellemetes dombhát ivóvizet is kínált. Itt fakadt Pest gyakorlatilag egyetlen forrása, amelyet jóval később a pesti rácok kedvenc prófétájukról Illés kútjának kereszteltek. Hűs és kristálytiszta vizét nem csak Mátyás, más királyok is itták. Szokás volt, hogy innen vitette a várba a kiváló üdítőt az udvar ellátásáról gondoskodó hivatal, ha fejedelmi vendégek érkeztek. Illés kútja közvetlen bizonyítékot is szolgáltat a királyi vadaskert dolgában. Nagy Lajos történész írja a Rácok Pesten és Budán című tanulmányában, hogy 1696-ban a kettős fővárosba menekült a rácok feje, Csernovics Arzén, az ipeki pátriárka itt, az Illyna Voda közelében kívánt magának házat építeni. Azért nem kapta meg végül is az engedélyt, mert e helyért Pest városa is folyamodott. A kérelmeket elbírá-Márványtöredék Mátyás budanyéki kastélyából ló adminisztráció összegző jelentéséből kiderül, hogy egy Heuszler Donát nevű gazdálkodó már korábban bérbe vette volna ezt a vízzel bőven megáldott mezőt. Kérvényében kitér arra a körülményre is, hogy itt valamikor királyi kéjlak vagy vadászház állott, amelynek romjai még láthatók, sőt, falainak épsége itt-ott az alkalmi szénatárolást is lehetővé teszi. A 17. — 18. század irományai egy másik adatot is megőriztek erről a vidékről, amely szintén összefüggésbe hozható a vadaskert ittlétével. Pest város magisztrátusa a majorok telekkönyvezését 1718-ban ezen a fertályon kezdte el, az úgynevezett „kórházmajorral". A Rókus birtoka a telefonkönyv szerint ott feküdt: „allwo die alten Schüess hütten gestanden bey dem so genannten Razischen Eliae brunn am Köröser weeg..." Vagyis ott, ahol a régi vadászlesek álltak, az úgynevezett rác Illés-kút mellett, a Körösi (ma Üllői) út mentén. Tehát minden bizonnyal ott rejtőznek valahol a mélyben Mátyás egykori pompás vadászkastélyának romjai a Kálvin tértől ezerötszáz méternyire és keletre. Ez a feltételezés az egyetlen, amely összeegyeztethető a kortárs, vagy majdnem kortárs történetírók adataival, megfelel a természetföldrajzi kívánalmaknak, és megtámogatható levéltári utalásokkal. Viszont az is kétségtelen: egyelőre semmiféle tárgyi bizonyíték nem került itt elő, noha ezen a vidéken elég nagyszabású építkezések sora zajlott le az elmúlt száz esztendőben. Felépült Festetics Antal vadászkastélya — ma a Füvészkert igazgatósági épülete —, aztán maga a Katonai Akadémia, nem sokkal utóbb a Josephinum — a város első árvaháza —, később a klinikák és a legújabb időkben a metró. Ugyanakkor az is tény: sosem folyt ezen a területen a kastély feltárását célzó régészeti kutatómunka — olyan programmal, mint amilyennek keretében a harmincas években a másikat, a budanyékit megtalálták. S ha már újra szóba hoztam a nyéki vadászkastélyt, megkockáztatok egy feltevést: lehet, hogy a Festetics-féle, 1802-ben épült villa az egykori Mátyás-kastély alapjaira épült. Nyéken ugyanígy jártak el a telek újkori tulajdonosai. (Magának a Festetics-nyaralónak az építéséről egyébként semmiféle írásos jelentés, terv vagy más dokumentum nem maradt fönn. Az is csak megalapozott feltételezés, hogy Pollack munkája.) „A legdíszesebb régiséget is megközelíti" Hogy milyen volt ez a pesti vadászkastély? Fogalmat alkothatunk magunknak róla, ha elolvassuk Bonfini leírását a harmadikról, az eddig nem említett budaváriról, amely a Várhegy keleti lejtőjén díszlett. „Előcsarnokát kockás és csatornásán vésett oszlopok veszik körül, amelyek bronzgyertyatartókat hordoznak. A villa kapukeretei diadalívszerűek, és ebédlője és hálószobája a kockás mennyezetekkel és az ablakokkal annyira látványos, hogy még a legdíszesebb régiséget is megközelíti. Kertre néző oldalán tornác van. A kertben ültetett fákból készült útvesztő, továbbá madárházak hazai és külföldi madarakkal, amelyeket vasrácsok korlátoznak. A madarasban ültetvények, gyümölcsfák és ligetek. Ugyancsak pályák, rendben elosztva és különféle fákkal körülvéve. Odább hűtőző, rétek, köves utak, halastavak. Tornyok, megrakva étkezőkkel és erkélyekkel, amelyekben az üvegablakos étkezőszobák annyira kedvesek, hogy semmi sem lehet kellemesebb. Ezüstszínű mázas cseréppel fedték." (Rapaics: Magyar kertek.) Némi kiegészítés a fentiekhez. A szövegben említett pályák a lovagi „sportjátékok" színterei lehettek, a rét ültetett gyeptábla. A hűtőző speciális középkori kerttartozék. Crytoporticusnak nevezik a latin szövegek, ezt olykor a rejtélyes „titkos folyosó" névre fordítják. Pinceszerű, földbe ásott, felülről gyéren megvilágított búvóhelyek voltak ezek, kényelmesen berendezve, ahová a nap heve elől behúzódhatott a kert tulajdonosa és vendége. A Várban — Rapaics feltételezése szerint — a korábbi borospincéket alakították át erre a célra. Le is zárhatnánk az eddigieket azzal, hogy megvan Mátyás pesti vadaskertje és vadászkastélya, csak éppen ki kellene ásni. Az újabb keletű várostörténeti munkák is eldöntöttnek tekintik a kérdést, be is jelölik a feltételezett objektumot a köteteket kísérő vagy illusztráló térképeken. Lezárhatnánk az évszázados vitát a majdnem bizonyosság jegyében, ha nem tolakodna bele a képbe egy legújabb kori kérdőjel. A rejtélyes palota Az ötödik kerületi Károlyi Mihály utca 14. szám alatti OTP-öröklakás alapozásakor, 1960-ban, alig száz méterre az Egyetemi Könyvtártól megtalálták a princeps-postes kő kiegészítő darabját. Ezen a vörös márvány fríztöredéken újabb betűk olvashatók, s némi epigráfiai leleménnyel egységes feliratba foglalható a teljes szöveg, így szól: MATH/IAS HUNGAROR/UM HOS M/ANDAVIT ERIG/ERE POSTES. Azaz: Mátyás, a magyarok királya állíttatta ezt az ajtót. Erről a legújabban előkerült töredékről tudjuk, hogy valaha a telken egykor állott épület, a Franklin-székház, másként Jeszenovszky-kúria (1945-ben pusztult el, gyújtóbombatalálat érte) alapfalában rejtőzött, a háború után pedig úgy került újra a föld alá, hogy egy szennyvízelvezető csatornát fedtek be vele. Hogy itt került elő és éppen ez a kő, azt a feltevést erősíti, hogy a korábban említett töredékek sem máshonnan kerültek erre a vidékre, nem díszként hozták, szállították ide a márványdarabokat a hajdani ferencesek. Hiszen igencsak nyakatekert magyarázkodással lehetne megindokolni: miért csak az egyik felét építették bele a kert falába, s hogyan veszítették el ezt a másikat... Mert egyszerűen a földön nem felejthették: a telek itt, a Károlyi palota tőszomszédságában sohasem volt a „franciskanusoké". Mindebből az következik, hogy itt is állhatott Mátyásnak egy palotája. Címere díszítette, nevének betűit vésték a bejárat kövébe. Tudjuk már, hogy ez az épület nem lehetett a király pesti vadaskertjéhez tartozó kastély. De ha nem az volt — és én is ezt vallom bizonyosnak —, akkor mi volt ez az épület? És hogyan lehetséges — túl azon a furcsaságon, hogy egyetlen forrás sem említi —, hogy ezt a kérdést eddig még senki sem tette föl...? DR. BUZA PÉTER 16