Budapest, 1985. (23. évfolyam)

11. szám október - Szilágyi Ferenc: Kazinczy Ferenc kiadatlan útinaplójából

1803. május 4. Az anyám parancsol, hogy menjek Pestre, s sürgessem az executionálist. Sárosyné (Ilosvay Krisztina, Kazinczy akkori választottja) nincs Debrecenben, és így időmet barátim közt töltöm... 8. — korán reggel Pest. — Az Orczy kert előtt kiszállék. Még nem láttam ezt soha. Bernhard Petri rajzolta s építette. Nem leltem benne annyit, mint vártam. Bokrai sok helyt magasra növő fákból vannak ültetve, s így aki köztük sétál, nem zöld árnyat lát, hanem holt ágakat. Az influenzában oly rosszul valék, hogy egész nap kelle feküdnöm. Már égtek az utcalámpák, midőn felköltem, s megmásztam az 1795 olta nem látott budai helyet. Végigkocsiztam a Vár utcájit, borzadással mentem el a franciskánus klastrom és a Gárda Kazárna előtt; végigkocsiztam Pestnek is néhány utcájin, s vissza a Fejér Farkashoz, hol mindég szállani szoktam volt. 9. — Első kimenetelem Virág Benedekhez, ki akkor a szerviták klastromában, a báró Orczy háza és az Invalidusok közt tarta szállást. Tizenegyedik esztendeje, hogy őtet nem láttam. Egy kövérke, barna hajú s szemű ember, ritkuló homlokhajjal. Beszéde cabinettónusú, alig érthető hang. A legmonosyllabúbb (legszűkszavúbb) ember, akit ismerek, de a rövid beszédből ki-kicsap a lírikus tűz. Még szeretetre méltóbb ember, mint amilyen poéta s író, noha az íróban s poétában kiismerni az embert. Kininger által festett képe, melyet én mentében metszetém Neidl által rézben, alkalmasint eltalálta őket. A rezet Virágnak ajándékozám, s ő merő modestiából alig nyomtattata többet húsz darabnál, akkorára tartván a rezet, mikor verseit újabban adandja ki; azonban nekijöve 1810-ben a szeptemberi gyulladás Budán, s azt elolvasztotta, úgyhogy a lenyomott réz most már a legnagyobb ritkasága a kollektoroknak. Kocsira ültem vele, s bejáránk ismét Budát, a Bécsi kapun kimenénk a rétre, a Városmajorba (ez egy mulató), a Hajnóczy sírjához, melynek nyoma sem vala már, s azon kertekbe, melyeket hírek után valamiknek véltem, és éppen semmiknek találtam. Hirgeistnél nem lelem Ninyt; ez már akkor Prónayné vala titkon, s Bécsben lakott, hogy Simonnak atyja, báró Prónay László excellenciája el ne keseríttessék. A fija, Ferenc, Csehországban vala gróf, Deymnél. Erről más helyt. — Betérvén Liedemannak boltjába, báró Podmaniczky László, férje Radvánszky Karolinának, a Teréz és Polyxén nénjeknek, megszólít s hív Aszódra. Szegény ember, azalatt míg júniusban Bécsből visszatértem, megholt. — Meglátogatám Stunden, a festőt, ki most az Ürményi Palais felső során tarta szállást. — Meglátogatám professzor Révai Miklóst is, régi barátomat... 10. — Úza barátom Pestre jő. Elvezettem Stunderhez, s festettetém. Annyira el van találva, hogy midőn 1805. márciusban Váradról kijöttem s kocsim üvegét leeresztettem, a szobaleány felkiált: — Itt megy az az úr, aki nálunk le van festve. — Midőn Stundertől tizenkét óra tájban eljövénk, betértünk az öreg Hirgeisthoz, ki bennünket mint fijának testvéreit nagy örömmel fogada. Kikísért, s elváltunk. Már öt-hat lépésnyire valánk tőle, midőn haliám, hogy egy hangos hah szaladt ki szájából. — Az úr, mondám, bizonyosan azt képzeli, hogy ha Ferenc most itt volna, nem ketten, hanem hárman sétálnánk? — „Éppen azt!" — No, ez megérdemli, hogy visszatérjünk, és az urat megcsókoljuk mindketten. — Meglett. — Úza Filep Ferenc barátjához viszen el. Ebéd a Hét Electornál... 11. — Meglátogatám Dr. Kovácsot, s ez engem elvitt a Botanikus kertbe. Szuperintendens Őry úrnak a fija nála vala szálláson. — Onnan prédikátor Bátoryhoz. Ebéd gróf Festetics Lászlónál, Györgynek fijánál, ki egész ottléte alatt nem engedte tudnom, ha nem néma-e. Csak a szolgáló cselédekhez szólott. Virág, Révai, fiskális Schlachta (igen szép ember) ott ebédelnek. Kultsár István vala az ifjú gróf gondviselője. Virág nem szólott egyet is. De a szegény Révai mindég perlett a jelen nem voltakkal, kivált Batsányi ellen fakadozott ki, noha egymás felé közelíteni akartak volna... 13. Báró Orczy László excellenciájánál. Ott lelem Kecskést, az obristleutenantot (alezredest). Kecskés oly barátsággal fogad, mintha ő volna a ház gazdája. Orczy a maga szép lelke szerént. Kabinetmahler (kabinetképfestő) Fischer Orczynak két gyönyörű paysage-t feste; mind a kettő az Orczy kertből vette a maga tárgyát; az egyik ennek szcénája, a másik a kilátás onnan a meleg párában álló Pestre s budai várra. Orczy kérdé, ha láttam-e a Beck téglási anglus ízletű lakát. Azt érdeme szerint magasztaltam, és úgy festettem, hogy Az alsó rakpart 25