Budapest, 1985. (23. évfolyam)

11. szám október - Oszlay István: Duna — egy vödör vízben

már nem biztos, hogy a természetes eredet függvénye, jóllehet, szintén befolyásolja küllemét, fizikai tulajdonságait. És tartalmazza azokat a nemkívánatos anyagokat, amelyekkel a Duna-menti országok — így mi is — „terhelik" meg a folyam vizét. A minőség szempontjából ez utóbbiak a leglényegesebbek. A víztisztítási módok arra irányulnak, hogy kiszűrjék a „kellemetlenkedő" vízminőségi összetevőket. Csodálatos kék Dunáról — aligha mondunk újat — nem beszélhetünk. A Duna vize inkáb barna, szürke vagy zöld és a szín jobbára a természetes változás jele, nem a szennyeződésé. Áradáskor a folyam vize elszürkül a hordaléktól, a besűrűsödött lebegő anyagok a korábbinál kevesebb fényt engednek át, és a színt adó algák elpusztulnak. Az áradás levonulása után lassan tisztul a víz, a tápanyag, a fényviszonyok, a hőmérséklet-változás hatására ismét visszaáll a biológiai kép, ami nyáron és ősszel barnás tónusú víztükör, valójában egy algacsoport tömeges megjelenését jelzi. A hőmérséklet fokozatos csökkenése után ezek az algák elpusztulnak, a téli Duna jellegtelen szürke lesz. Persze, tavasszal is előfordulhat hasonló jelenség. Természetes és mesterséges szennyeződés Maradjunk továbbra is a vödör Duna-víznél. Tudjuk, mi van benne, beszéljünk arról, aminek nem kellene benne lennie, sőt, egyenesen nem kívánatos hogy benne legyen. Kezdjük mindjárt azzal, hogy jó volna, ha a természetes anyagokból, például a különböző hordalékokból is kimaradna néhány. Jelenlétüknek nem örülnek a víz minőségét vizsgáló szakemberek, de kénytelenek tudomásul venni, mert ez a folyóhoz tartozó tulajdonság. Azok az anyagok viszont, amelyek mesterséges hatások révén kerültek bele — szennyeződések. A viz minőségét ez a két fajta, nemkívánatos anyag különkülön és együttesen is befolyásolja. Sajátos ellentmondás tapasztalható a vízfelhasználás területén. A lakosság mind nagyobb mennyiségben igényli a vizet, viszont keveset teszünk azért, hogy a használt víz visszavezetésével kevésbé szenynyezzük magát a vizet adó bázist. Pedig a növekvő vízfogyasztással párhuzamosan azonnal felmerül a használt víz — a szennyvíz — elvezetésének problémája is. A főváros a Dunából nyeri a szükséges vízmennyiség túlnyomó részét, nyilvánvaló, hogy használat után a háztartásokból, az iparból stb. oda kell visszavezetni. Persze, nem mindegy, milyen formában, milyen módon. Ettől függ ugyanis az a hatás, amit mesterséges 14