Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - Ferkai András: Elszámolás az üzletportálokról

A nagyszombati egyetem téglái politikai célú alkalmazhatóságra hajlítani. Az egyetem, a magyar tudósság szocialista szellemének és erkölcsének dicséretére mondhatjuk, hogy ez években is alkotott számottevőt, s felnevelt nemcsak számában, de minőségében is jelentős értelmiséget, s teremtett ez években is folytatni érdemes és folytatni szükséges eredményeket, tradíciókat. De hagyott súlyos, a lelkekben rögzült örökséget is. Többek között az immobilitás fenyegetését, a kontraszelekció veszélyét, a klikkszellem eluralkodását, a folytonos önkorrekcióra való kritikai-gondolati beállítottságot helyettesítő jelszóretorikát. A világ, s ezen belül a szocialista világ, olyan fokú átalakulások előtt áll, mely az ember boldogulásának soha nem sejtett emelkedéséhez vezethet, de soha nem látott önpusztításához is. Ahhoz, hogy az előbbi elérésének oldalán állhassunk, nem elég a marxista világnézet ismereti birtoklása. Aktív, továbbfejlesztő, kritikai alkalmazásának képességével és készségével is rendelkeznünk kell. Ennek jegyében a mi jövő társadalmunk nemcsak természettudományos vagy műszaki jelentésben kívánja meg, hogy a lakosság túlnyomó többsége értelmiségi szinten álljon, hanem az egyetemes és nemzeti történet- és társadalomismeret tekintetében is. Mert egyedül ez biztosíthatja, hogy az emberek többsége, lehetőleg mindannyija dönteni képes erkölcsi ítélőerő és önálló cselekvési készség birtokába jusson. NÉMETH G. BÉLA 26 ELSZÁMOLÁS AZ ÜZLETPORTÁLOKRÓL A portálok a bezárható moziknál, a lecsupasztható homlokzatú épületeknél is esendőbb, védtelenebb elemei a városképnek. Átépítésükhöz, lebontásukhoz elegendő a tulajdonos vagy akár csak a divat változása. Ez így természetes, hiszen gyorsan változnak a kereskedelem igényei és a reklámmal kapcsolatos divatok. A portál általában nem az örökkévalóságnak készülő műalkotás, mégis fontos szerepe van a városképben. A főútvonalak jellegét sokkal inkább az üzletek, mint az épületek határozzák meg. A járókelők számára gyakorlatilag csak az üzletszint létezik, fölfelé bámészkodni csak turistaként szokott az ember. Ugyanakkor a portál hű tükre a kereskedelem színvonalának. Elterjedése a múlt század kereskedelmi föllendüléséhez kapcsolódik. A szabadversenyes kapitalizmus konkurenciaharcában egyre fontosabb az üzlet helye és megjelenése. A céget nemcsak a kirakatba kitett áru, hanem a portál is jellemzi. A tartós anyagokból készített, ízléses és tisztán tartott portál növeli a kereskedő hitelét a vásárló szemében. Ezért a tulajdonosok egyre nagyobb súlyt fektetnek arra, hogy üzletüket hozzáértő szakemberrel, építésszel vagy iparművésszel terveztessék meg. így vált a portál pusztán asztalos- vagy lakatosipari gyártmányból egyedi tervezésű alkotássá. A századfordulótól sok tehetséges művész és számos kiváló iparos tervezett portált. A fénykor az 1920-as évek végétől a 30-as évek végéig tartott. E másfél évtized alatt születtek a legnemesebb kivitelű, legváltozatosabb megjelenésű portálok. Sajnos, éppen ebből a korszakból maradt ránk a legkevesebb. A háború után a megsérült márvány- és egyéb nemes kőburkolatokat, a portálszekrények bronz vagy rozsdamentes fémszerkezetét nem volt mivel kijavítani, ezért nagyrészt leszedték őket. A későbbi években azért bontottak le sok portált, mert vagy az árkádosítás útjában álltak, vagy pedig akadályozták az épület eredeti, földszinti nyílásainak helyreállítását. Ez az önmagában helyesnek ítélhető elv veszélyezteti még ma is az 1930-as évekből megmaradt portálokat. Le kell szögezni, a 30-as évek legjobb tervezői tudatosan nem igazodtak az általuk elítélt stílusokhoz, az eklektikus vagy szecessziós épületekhez. Szerintük az épületek földszintje az üzleti élet színtere, melyet az épülettől függetlenül, a legkorszerűbb elvek szerint kell megtervezni. Jelentős fordulatot hozott a portálépítés történetében a magánkereskedelem államosítása. Az ország háború utáni gazdasági helyzete és gazdaságpolitikája nem kedvezett az egyedi portálok építésének. A monopolhelyzetbe került állami kereskedelmi vállalatokat semmi sem ösztönözte minőségi portál készíttetésére, örültek, ha a meglévő üzletek és portálok rendbehozására futotta a pénzükből. A hatvanas évek nekilendülése hozta az első megbízásokat új portálok tervezésére. Ezeket már szakosított állami intézetek tervezték és sorozatgyártásban érdekelt kivitelezővállalatok építették meg. E korszakra az egységes sor- és típusportálok jellemzők. A legutóbbi évtized utcaképét egyrészt az elhanyagolt s ennek következtében leromlott régi portálok, másrészt az egyre szaporodó fantáziátlan tucattermékek jellemzik. Sajnos, az új portálok nagy része nemcsak hogy nem szép, de nem is praktikus. Főútvonalainkon is gyorsan romló és piszkolódó anyagú egyenportálok züllesztik a városképet. Az igényes, egyedi tervezésű portál ritka, mint a fehér holló. Az utóbbi egy-két évben tapasztalható némi pozitív változás. Akad példa régi portál felújítására, sőt újraépítésére (Majakovszkij utca 41.; Ráday utca 8.). Készült néhány ízléses új portál is (S-modell hálózat boltjai; Csalogány utcai vásárlóbár; Gerbeaud; Ádám-Éva üzlet a Rákóczi úton; néhány butik). A megmaradt régi portálok számbavétele sürgős feladat, hiszen olyan nyilvántartás nélkül, amely tartalmazza a megőrzendő portálok helyét, nem vethetünk gátat a további pusztításnak. Ezt a kerületenkénti katalógust kívánja összeállítani a Budapesti Városszépítő Egyesületben 1984 decemberében alakult munkacsoport. A csoport célja felkutatni és jegyzékbe venni minden régi, az eredetire emlékeztető portált. Ennek alapján választják majd ki azokat az üzletportálokat, melyeket megóvásra és helyreállításra javasolnak. Reméljük, időközben a Budapesti Műemléki Felügyelőség, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és az Iparművészeti Múzeum is eldönti, melyikük feladata a portálok védetté nyilvánítása. Az alábbi elszámolás nem teljes lajstrom, de V., Vörösmarty tér 7. VIII., Baross utca 74.