Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - PESTI TÜKÖR

Félre Beszélgetünk. Éppen az Operaházról, amelytől minőséget várunk, pedig egyelőre még az üzemelése is gond. De művészi eredmény csak a türelmetlen akarásból származhat, tehát nem adjuk alább. Akkor sem, ha olykor kétórás késéssel kezdődnek előadások, mert az a fránya díszlet nem akar megállni, s akadozik a színpadi gépezet. A minőségről beszélgetünk. Megjegyzem hogy, sajna, a neves vendégművész díszlete, enyhén szólva nem funkcionál. Hiába, itt nem a maga megszokott rendezőjével dolgozik — sóhajtok föl —, persze, hogy kietlen a színpadkép. Beszélgetőtársam tiltakozik: nem tehet arról a rendező. Itt vannak azok a tervek évek óta, L. úr többször is megpróbálta elsütni. Most sikerült neki. Szegény magyar rendező! Megvásárolták a terveket, egyszer csak föl kellett használni! Beszélgetünk. Éppen arról, hogy a nyári produkciókban milyen jól kipróbálhatók egymás mellett olyan színészek is, akik a kőszínházi évadban szinte véletlenül sem találkozhatnának. Akiket a színházukhoz köt szerződésük, legfeljebb a rádióban vagy a szinkronban kerülnek együtt mikrofon elé. (A televízióban ritkábban^ ott most az a divat, különösen külsős rendezőknél, hogy viszik magukkal a jól vagy rosszul bevált csapatot.) Ha meg vidéki színház tagjáról van szó, annak évközben szinte bizonyosan nincs alkalma más színházbeli kollégákkal együtt játszani. Az együttjátszás izgalmáról, a kipróbálás lehetőségeiről beszélgetünk. Lelkendezek, milyen jó ötlet volt a kispesti bonviván, a dunántúli szubrett, a szabadúszó színészkirály és a többiek egy színpadra hozása. Hiába — sóhajtok föl —, vannak még, akik az új, a kipróbálatlan lehetőségekhez vonzódnak! — Beszélgető társam enyhe malíciával pillant rám: nézd, kérlek, a szubrettet most éppen gyengéd szálak kötik a rendezőhöz, a bonviván falból van itt, a friss párocskát leplezendő; a színészkirály pedig beugró csupán — hírneves külhoni magyar kollégája ugyanis a legutolsó pillanatban lemondta a részvételt. Beszélgetünk. Éppen arról, milyen jó, hogy K. színház bemutatta, kísérleti vállalkozásként színpadra vitte F. (fiatal) író darabját, melynek hangja merész és eredeti, politikailag érdes, bár a dramaturgjával igen sok baj van. És milyen jókor hozták ki! Meglátszik, ha egy színháznak koncepciója van. Egy évad nemcsak a bemutatott darabok, a jól vagy rosszabbul sikerült előadások egymásutánja, hanem olyan, mint egy épület: szerkezete van. Lehet, hogy egy-egy téglája nem olyan, amilyennek elképzeltük, hogy a homlokzat szebb is lehetne, hogy néhol majd újra kell falazni — de azért az ilyen évad mégiscsak szilárd alapokon áll. A színházi profilról beszélgetünk. Örülök, hogy F. darabját éppen ebben az évadban vállalta föl ez a színház. Hiába — sóhajtok föl —, aki hajlandó egy utat következetesen bejárni, az minden lépését képes logikusan és előre megtervezni. Beszélgető társam okítólag csendesíti lelkesedésemet: F. már több darabot beadott különböző színházakba. Hol a színháznak nem kellett, hol a felettes hatóságoknak. F. ambíciói nem törtek meg, évenként új darabot adott be. Idén F. kollégájának sokkal jobb darabját tervezték. Akkor inkább legyen F. darabja, kapták a tanácsot. És elővették F. öt évvel ezelőtti drámáját. Beszélgetünk. És lassan elgondolkodom, hogy amit gyarló nézők, kritikusok, ítészek oly sokszor koncepciónak, eleve elhatározott, hol dicsért, hol kárhoztatott szándéknak látnak-látunk, amögött az esetek túlnyomó többségében gyakorlati, üzemeltetési problémák rejlenek. Szereposztási bravúrról, meghökkentő választásról beszélünk: pedig csak arról van szó, hogy X. már rég kapott szerepet, valamivel le kellett csillapítani az elégedetlenségét. Megdicsérjük Y-t, mert bátran színházat változtatott, hogy új stílusban próbálhassa ki magát: pedig csak arról van szó, hogy meg volt sértve, vagy ott többet ígértek, vagy ott garantált az érdemes kitüntetés. Lelkesedünk a jelmeztervező parádés anyagválasztásán, amivel emberré tette a történelmi figurákat: pedig csak képtelen volt a nevetséges költségvetésből akárcsak egyetlen stílszerű-korhű ruhát csináltatni. Megtervezett mozgásról, gyönyörűen felépítettmegkomponált képekről beszélünk: pedig csak az volt a lényeg, ne tűnjék föl, hogy a vendégénekes száznegyven centis, a vendégkarmester megalomán, a sztár lusta és kikéri magának, a díszletköltség kicsi volt. És így tovább. Beszélgetünk. Színházról, művészetről. Melyet cikkekben szokás csak csupa nagybetűvel írni. A szent művészet és a templomi színház a hétköznapjain esendő Nemecsek csupán. Ezért szeretem! Bányai Gábor VAROSHÁZI TUDÓSÍTÁSOK „Új" Pest-budai cégérek (Zöldség-gyümölcs) TETTAMANTI BELA rajza Újpalota 2000-ben Miközben a következő esztendőkben gyorsul a régi pesti kerületek rekonstrukciója, hozzá kell fogni Újpalotán és másutt a lakónegyedek felújításához. Ha más nem, ez jelzi, milyen nagy munka vár a fővárosra, és miért kell összefogni az erőket. A legutóbbi tíz évben sok vitát keltett a tízemeletes házakból álló negyedek tervezése. Gyakran bírálták egyhangúságukért, s temérdek elmarasztaló megjegyzés hangzott el a lakásokról is — bár mindenki elismeri: nagyipari építés nélkül aligha kaphatott volna egymillió budapesti új otthont. A felújítási tervek bizonyítják', hogy Újpalota és a többi negyed 2000 után is áll majd. Ez viszont csak úgy képzelhető el, ha a felújítás mindenütt egyúttal fejlesztés lesz, ha növelik a lakások használati és eszmei értékét. Előkelő negyedek Vannak-e ma Budapesten előkelő negyedek? Tagadhatatlan, hogy a legvonzóbb hely a Széchenyihegy, a Rózsadomb, a Sas-hegy és a legutóbbi évek óta az óbudai hegyvidék. Itt a legértékesebb a telek, a ház, és gyorsan emelkednek az ingatlanárak. Meg lehet-e állítani az új elkülönülési folyamatot? A városházi építészek szerint csak úgy, ha mind több lesz az „előkelő" negyed, ha mind több helyen lesz értékesebb lakás, családi ház. A jövedelmi különbségek elmélyülnek, a gazdagabb családok nagyobb, jobban felszerelt lakásokat keresnek. Ha ilyet csak Budán találnak, ott telepednek le. Ezért változatosabb tervezésre van szükség az épülő új negyedekben, az építkezések közelében — Káposztásmegyeren, Lőrincen, Erzsébeten és másutt — pedig segíteni kell az új családi házak, sőt, villanegyedek keletkezését. Külvárosi nagyáruház A kereskedelem legfontosabb nyári eseménye a kispesti áruház megnyitása volt. Óriási a siker, de ez csak annak meglepetés, aki nem ismeri a dél-pesti változásokat. Tény, a múltban Kispesten nem volt nagyobb üzlet, s még tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna áruházat nyitni itt. De az építkezések hatására kibontakozott a délpesti belváros. A közlekedés fejlesztése javította a kapcsolatot a környező negyedekkel és helységekkel, ezért tekintélyes vevőkörre számít a külvárosi nagyáruház. Szigeti csodák Nyáron kereste fel a legtöbb vendég a Margitsziget ősparkját — állapították meg a Városházán. Egyegy meleg vasárnapon a látogatók valósággal elözönlötték a gyepet. Amikor kitiltották a gépkocsikat a szigetről, többen aggodalmaskodtak: elnéptelenedik majd a főváros legszebb parkja. S megtörtént a csoda: most, hogy többet kell gyalogolni — mert a buszra elég nehéz felférni —, megtöbbszöröződött az itt pihenők száma. S amióta nyugodtan lehet napozni a szigeten, még a fű is szebben zöldell. A strandon engedélyezett monokini nem keltett nagyobb feltűnést. Hiszen a parkban már korábban megjelent a „felül semmi", sőt, ittott a „mindenütt semmi". Meghökkentő elképzelések Sok furcsa javaslat érkezik a Fővárosi Tanácshoz. Legtöbbjük csak meghökkenti a tervezőket, de egykettő el is gondolkodtatja a városatyákat. Az egyik új ötlet a tómúzeum. „Újítsák meg a Városligeti-tavat, hogy ott elhelyezhessék az országban honos különféle halakat. A parton telepítsenek vízi növényeket, a tavon pedig járassanak üvegfalú csónakokat." Idegenforgalmi érdekesség lenne az ötlettevő szerint, ha a budai hegyekben újra felépítenék a nyéki középkori várkastélyt. A falak között pedig felelevenítnék a régi Buda s általában a régi magyar várak életét. Ezzel rokon javaslat: hozzák el a pesti határba a pusztát. Emelkedjenek toronyházak Zugló szívében, tetején forgó étteremmel, hogy a vendégek megismerhessék az új pesti tájat — hangzik egy másik javaslat. Ki tudja, talán egyszer meg is valósul? Kertészeti újdonságok Sokan úgy vélik: a legjobban úgy lehet megóvni a parkokat, ha gazdagítják növényzetüket. A szebb, változatosabb kerteket inkább megkímélik. Az egyhangú negyedek elsősorban dúsabb növényzettel szépíthetők. Az építkezések új színei a tetőkertek és a hely hangulatát sajátosan erősítő történeti kertek lesznek. Ha a lakókra vár a kertek építése, gondozása, akkor keríthessék is el a megművelt földet, az ápolt gyepet — kérik. Vitatkoznak azon is, ültessenek-e gyümölcsfákat az új negyedek parkjaiba? Szerintünk: ültessenek! ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 5