Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - Szalay Péter: Ferencvárosi Torna Club

hírlapok útján értesítendők a ta­gok és a közönség, az első csapato­kéra viszont meghívók és progra­mok nyomandók, belépő jegyekül a training (Edzés — A szerk.) je­gyek használandók, mégpedig ta­gok részére 20 filléres, mások ré­szére 40 filléres áron. Érdekesebb, kiválóbb mérkőzéseknél a bizott­ságnak esetről esetre meghozandó határozatai alapján külön belépő jegyek használandók." A következő ülést — a Soroksári pálya klubházában — 1900. de­cember 11-én tartotta a szakosz­tály. Az elnök indítványozta, hogy a mérkőzésekről egy „match­könyv" vezettessék, melybe főleg statisztikai adatok lennének beve­zetendők, így például az, hogy hol, mikor és milyen eredménnyel folyt le a mérkőzés, kik játszottak és így tovább. Erre a célra Kárpáti Béla fel is ajánlott egy nagy bekötött könyvet. Ezután Horváth Ferenc, az „I. kapitány" indítványa követ­kezett. A csapat első embere felha­talmazást kért a bizottságtól, hogy Kárpáti Bélával „az összes bpesti football clubokat közös előérte­kezletre hívhassák össze, melyen a magyar football bajnokság eszmé­je lenne megvitatandó és az ennek megvalósítására szükséges további lépések megállapítása." Horváth Ferenc kapitány az ülés végén az FTC football osztályának 11 darab zöld-fehér csíkos football-inget ajánlott fel, amelyet „a bizottság éljenzéssel és öröm­mel fogadott el és a felajánlott in­gekért köszönetet szavazott meg a kapitánynak." Nos, így zajlott egy szakosztályi értekezlet anno dacumal, 1900 de­cemberében. Bronz, ezüst — aztán arany! 1901. március 24-ére már nem­zetközi mérkőzést is sikerült nyélbe ütniük az FTC vezetőinek, még­hozzá a bécsi Cricketer volt az el­lenfél, amelynél alig akadt akkori­ban jobb és népszerűbb csapat Ausztriában. A vendéglátók a be­vétel felét nagyvonalúan átenged­ték a Fradinak, talán azért, mert megsejtették, hogy könnyű zsák­mány érkezett Pestről. A Cricketer 9:0-ra győzött, a Rapos — Berán, Soóky — Horn, Békés G., Fekete — Pápai, Malaky M„ Pokorny, Kovács, Borbás összetételű tizen­egynek bizony még a becsületgólt sem sikerült megszereznie. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901. január 19-én az István Fő­herceg Szálloda különtermében 13 sprotegyesület képviselőinek rész­vételével tartotta meg alakuló ülé­sét. A tanácskozás előkészítésében és a szövetség alapszabály­tervezetének elkészítésében orosz­lánrészt vállaltak az FTC labdarúgó-szakosztályának veze­tői, akikről nagy tisztelettel és elis­meréssel emlékeztek meg a kor sportkrónikásai. Alig egy hónappal később pedig megkezdődött az első magyar baj­nokság is, az első osztályba sorolt BSC, BTC, FTC, MUE és MüFC részvételével. A zöld-fehérek 1901. április 21-én mutatkoztak be, s hogy miképpen, arról így tudósí­tott a Soroksári útról a Sport Vi­lág: „Magyar Úszó Egylet-FTC 5:3. Az érdekesnek ígérkező küzdelem a borús idő daczára szépszámú kö­zönséget vonzott a ferenczvárosi pályára. Az első csapatok mérkő­zése az I. osztályú bajnokságért folyt, és mindkét egylet lehető leg­jobb csapatát állította ki a küzdő­térre. Az első félidő elején inkább a fe­renczvárosiak támadnak, és rövid idővel a kezdet után a MUE hátvé­deinek tétovázó játéka alkalmat nyújt Borbásnak a vezető gól meg­szerzésére. Újabb felállás után megint az FTC támad és a Borbás által szépen centerezett (Középre adott — A szerk.) labdát Pokorny védhetetlenül lövi a MUE kapujá­ba. Ezután a MUE fokozott erővel támad, a ferenczvárosiak azonban résen állnak és nemcsak sikerrel vé­dekeznek, hanem több ízben veszé­lyesen támadnak is... A második félidőben a MUE gyors tempóban támad és Relle lő... Hamarosan Relle útján másodszor is berepül a labda a ferenczvárosi kapuba... A harmadik goalt (Gól angolosan — A szerk.) Friedmann szerezte... A MUE csapata alábbhagy a gyors tempóval, ami alkalmat nyújt a fe­renczvárosiaknak a támadásra. A kapuvéd kétszer gyönyörűen véd, az egyik védés azonban a kapuban történvén, a bíró megadja a goalt... Friedmann lövi a negyedik... Halmay az ötödik go­alt csapatának. Ami a csapatok já­tékát illeti, az minden tekintetben kielégítő volt. A ferenczvárosiak nagyot haladtak az utóbbi időben és legjobb csapataiknak nagyon komoly ellenfelévé válhatnak. Fő­ként ügyesek a passzolásban és a helyezkedésben." Az ügyesen adogató és helyezke­dő FTC az első bajnokságot a har­madik helyen zárta a BTC és a MUE mögött. A versenyfutás vé­gén a szaksajtó érdekes módon a Fradit „puhának" minősítette, el­lentétben a BTC együttesével, amely a „csak a fejét, hogy meg ne sántuljon" stílust képviselte. A következő évadban — 1902-ben — a Ferencváros a második helyen végzett: négy győzelemmel, egy döntetlennel vívta ki az ezüst­érmet. Nyolc meccséből három végződött vereséggel. A nemzetkö­zi porondon viszont még mindig csak a tapasztalatszerzés lehetett a zöld-fehérek célja. Ezt bizonyítot­ta az a szomorú emlékű margitszi­geti kirándulás, amikor az FTC fennállása óta legsúlyosabb veresé­gét szenvedte el az angol futball reprezentánsától, az Oxfordtól — 16:0-ra kikapott! Szegény Wágner kapusnak a könnye is potyogott, majdem olyan sűrűn, mint ahogy a gólok jöttek. Sovány vigaszuk azért akadt: az Oxford 72 óra le­forgása alatt három magyar csa­patnak összesen 43 gólt rúgott, mi­közben egyet sem kapott. (Az FTC után a Műegyetem FC-t és a MAC gárdáját is alaposan „kitömte".) 1903 ismét nevezetes esztendő a Ferencváros krónikájában. A bronzérem és az ezüstérem után megszületett a várva várt arany. Tíz győzelemmel és egy döntetlen­nel (három vereséget szenvedtek) szerezte meg az első bajnokságot a csapat. A sportsajtó kalapot emelt a zöld-fehérek előtt, szépen, szív­szólóan értékelt: „Őszinte öröm­mel üdvözöljük az FTC-t szép sike­re alkalmával. Egymást teljesen megértő játékosok, kik egyénileg mindnyájan kiváló erőt képvisel­nek, együttesen pedig a legöntuda­tosabban játszó magyar csapatot berek alkottak, mint Fritz, Rum­bold, Bródy, Gorszky, Weisz, Ko­ródy, Borbás és Schlosser. Ez a gárda mutatta meg először, hogy a futballjáték angol professzorai sem legyőzhetetlenek. 1910. március 27-én a Millenárison az FTC 3:0-ra verte a szigetországot képviselő neves Surrey Wanderers együtte­sét. A Soroksári út mint helyszín, szóba sem jöhetett, mert azt a pá­lyát bizony már az első bajnoki cí­mének kivívása után kinőtte a Fe­rencvárosi Torna Club. A csapat sikerei mágnesként vonzották a közönséget, szinte hét­ről hétre nőtt a szurkolótábor. Az egyesület vezetősége már évek óta alkotják. A sport eszméjéért és klubjukért lelkesedni tudó és minden áldozatra kész vezetők; a játékosok és a vezetők közötti tel­jes érzelem- és gondolatközösség, ezek voltak azok a tényezők, ame­lyek a csapatot az első helyre emel­ték." Megértés, öntudat, lelkesedés... Milyen szép lehetett az 1903-as baj­nokság, és micsoda remek gárda a bajnokcsapat! Vagy csak a túlbuz­gó tollforgató szépítette meg a va­lóságot? Az igazság valahol félú­ton lehetett. A lényegen azonban ez mit sem változtat: bajnok lett a Ferencváros, a Soroksári úti zöld­fehér csapat! Költözködés az Üllői útra A Ferencváros 1905-ben, aztán 1907-ben, 1909-ben és 1910-ben is elvitte a pálmát a magyar bajnok­ságban. A szép sorozat közben összekovácsolódott a Fradi első „aranycsapata", amelyet olyan ki­váló labdarúgók, vérbeli sportem-1947 májusában, a magyar-osztrák mérkőzésen leszakadt az állóhelyi lelátó egyik része foglalkozott egy új pálya, egy igazi stadion felépítésének gondolatá­val, de azokban az időkben csak saját erejére és a pártfogó tagságra számíthatott. A leendő létesítmény helyének megválasztásakor két szempontot kellett figyelembe ven­ni: a szűkös anyagi lehetőségeket, továbbá azt, hogy az FTC stadion­ja sehol máshol nem épülhetett fel, csak a Ferencvárosban. Springer Ferenc, az egyesület alapító elnöke kitűnő kapcsolatai­nak és szervező képességének kö­szönhető, hogy a lehető legjobb helyszín felkutatásában, miként az épitési munkálatokban is nagysze­rű segítőtársak sorakoztak fel a népszerű egyesület s annak is leg­népszerűbb csapata mellett. A tá­mogatók közé lépett Budapest fő­polgármestere is, így történhetett meg, hogy 1909. június 7-én a fő­város törvényhatósága az Üllői úton átengedte a kívánt területet az egyesületnek. A szerződést tíz esz­tendőre kötötték, s az okmány több olyan pontot is tartalmazott, amely az FTC érdekein túl az egye­temes magyar sport ügyét is szol­gálta. Kikötötték, hogy a főváros­tól kapott területet az FTC csakis 24

Next

/
Thumbnails
Contents