Budapest, 1985. (23. évfolyam)
1-2. szám január - Dr. Trautmann Rezső: Nincs Magyarország Budapest nélkül
Budapest ff FW • evgyurui DR. TRAUTMANN REZSŐ Nincs Magyarország Budapest nélkül Valamely korszak jellegét mindig az határozza meg, mit végeztek el, mit értek el alatta. Az a négy évtized, amelyről most megemlékezünk, az újkori magyar történelem ragyogó fejezete. Ez alatt az idő alatt egy új, minőségileg magasabb rendű élet- és társadalmi forma alakult ki hazánkban. A szocialista társadalom felszabadította népünk alkotó erőit, s ennek eredményeit jogos büszkeséggel vehetjük most számba. A nagy véráldozatot követelő, önfeláldozó harc Budapest felszabadításáért a szovjet hadsereg fasizmus elleni győzedelmes hadjáratának egyik kiemelkedő fegyverténye volt. Jelentősége csak a legnagyobb ütközetekéhez mérhető mind katonai, mind politikai és morális szempontból. A szovjet hadsereg és szövetségesei a küzdelmet bátran vállaló magyar ellenállókkal, a Budai Önkéntes Ezred katonáival együtt az ország szívét, a fővárost adták vissza 1945. február 13-án annak a népnek, amely mindig magáénak érezte, de a felszabadulás tényével immár magáénak is tudhatta ezt a várost. A lerombolt, kifosztott főváros újjáépítéséhez nagy lendülettel fogott hozzá Budapest lakossága, mert felismerte, hogy itt valami gyökeresen új, boldogabb élet kezdődik. A szabadság szele friss levegővel árasztotta el a törmelékektől, a roncsoktól, a holttestektől eltorlaszolt utcákat, hatására újjáéledt a város. Rombolás és építés, ez jellemezte Budapest életét, munkáját a negyven évvel ezelőtti kora tavaszon, amely az egész országnak, a sokat szenvedett népnek valódi tavasza lett. Le kellett bontani az életveszélyes, sérült falakat, de le kellett rombolni a társadalomellenes eszmék maradványait is. E kettős feladatot: a házak, a gyárak, a hidak újjáépítését és a gondolkodás, a tudat áthangolását kellett elkezdeni azokban az első hónapokban, években. Mind a két irányú feladatot sikerült megoldani. A háború pusztításai után gyorsan konszolidálódott a helyzet a fővárosban. Hogy a szinte reménytelennek tűnő körülmények között gyorsan talpra állt ez a város, annak több öszszetevője volt. Hálatelt szívvel kell mindenekelőtt megemlíteni a lakosság önfeláldozó munkáját, összefogását, városszeretetét; az állami, városi és pártszervezeteket, a kommunisták munkára mozgósító, azt koordináló aktivitását; nemkülönben a szovjet hadsereg élelmiszersegélyeit, melyek nélkül katasztrofális éhínség veszélyeztette volna a lakosságot. Még folytak a harcok Budán, amikor dr. Csonka János polgármester Munka címmel vezércikket írt a Szabadságban. Ott olvashattuk: „Azt szeretném, hogy a városunkra szakadt katasztrófa és az utána most meginduló közös munka ledöntene minden különbséget ember és ember között, és Budapest lakosságát lelkileg is egybeforrasztaná." Ezek a szavak jó fogadtatásra Éveken, sőt évtizedeken kérésziül élt az egész magyar nép sötétségre vettetve. Most végre kiléphet a világosságra, a szabad levegőre... találtak, hallatlan lendülettel indult meg az újjáépítés. Az ipari munkásság a gyárakat tisztította meg a törmelékektől, a gyártó berendezéseket, gépeket tette üzemképessé, hogy a termelés megindulhasson. Aki nem élte át, nem tudhatja, milyen nagy szerepe volt akkor a Fővárosi Vízműveknek, a Köztisztasági Hivatalnak, az igen nehéz körülmények között dolgozó kórházaknak a fenyegető járványok elleni küzdelemben. A lakosság majd minden rétege helytállt. Az udvarokon, tereken zöldséget termesztettek, az épületeken a tetőket javították, üvegeztek. A munka meghozta gyümölcsét, lassanként lakhatóvá vált a város. 1946. január 18-án átadták a forgalomnak a nyolc hónap alatt felépített Kossuth-hidat, majd folyamatosan a többi hidat is, melyek azóta erős karként kapcsolják össze ismét Pestet és Budát. Az ipari erőművek egy része is hamarosan üzembe állt. Az Óbudai Gázgyár már 1945. március 31-én működni kezdett, az E-lektromos Művek kelenföldi telepe pedig az áramellátáshoz, a közlekedés megindításához járult hozzá. Az iskolákban megkezdődött a tanítás, a színházak is kinyitották kapuikat: március 1-én a Nemzeti Színház Csokonai Özvegy Karnyónéját s az Újpesten megalakult József Attila Színház a Magyar Színházban Gogol Revi-25 20 10 NÉPESSÉGVÁLTOZÁS Budapesten (1960-1980) | ezrelék =születés » * = = === ^vándorlás u = népességváltozás \i V» 1* \% \ % \ % \ % >—, \ * / \ \ \ l.y \ \ % / / \ \ \ \ \ y / \\ v.. / / v V \\ / A ' I9606 1 625 3 646 5 666 7 686 9 707 1 727 3 7A 7 5 7 6 7 7 78 7 9 8 0 zorát mutatta be. A kulturális élet más területein, az irodalomban, a képzőművészetben, a zenében is megpezsdült az élet. Meghatározó programot fejeznek ki Kodály Zoltánnak ekkor mondott szavai: „Sem az Opera, sem pedig a koncertterem nem lehet a kiváltságosok... tulajdona. Lehetővé kell tenni, hogy a munkás is eljöhessen az operaelőadásra, hangversenyre. Ha pedig ez a mai közlekedési nehézségek miatt nem lehetséges, akkor nekünk kell művészekkel, zenekarral felkeresni a gyárakat, üzemeket. Célom a dolgozók minél szélesebb rétegeit bekapcsolni a muzsikába, akár mint műértő hallgatót, akár mint aktív zenészt." Más oldalról, az író ihletével ugyancsak a meginduló életbe vetett optimizmust sugallja, az új társadalom biztató távlatait villantja fel Darvas József 1945. január 25-én Számvetés címmel megjelent vezércikke: ,,... sötét pincéből való kibújás most az egész életünk. Éveken, sőt évtizedeken keresztül élt az egész magyar nép sötétségre vettetve. Most végre kiléphet a világosságra, a szabad levegőre... Az író... fájó örömmel köszönti a romok fölött felderengő szabadságot." S a felderengő szabadság fényében megindult az élet. A romos falakra joggal kerültek ilyen transzparensek: „A fasiszták romboltak — mi építünk!" Budapest sorsa, mint a történelem során annyiszor, az egész ország sorsával fonódott össze. Ezt hangsúlyozza a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 26-án elfogadott kiáltványa is, amely a Magyar Kommunista Párt programját magáévá téve, ezekkel a szavakkal fordult az ország népéhez: „Magyar hazafiak! Magyar dolgozók! Mentsétek meg Budapestet. Nincs Magyarország Budapest nélkül. Az ország szíve és agya ez a város. Itt szökkent virágba a magyar kultúra. Itt kovácsolják a fegyvert a német ellen és az ekét a földreformhoz. Ezernyi nincstelen munkaszerszámra vár, ezernyi újgazda arra, hogy feltörje az új rögöt. Ki ad ekét, boronát, ha éhség veri ki a szerszámot Budapest munkásainak a kezéből!? Nincs szabad, demokratikus Magyarország Budapest nélkül... Budapest egész népe őrt áll a demokrácia mellett, mert a legnagyobb áldozatot ő hozta érte." A munka megszervezése önmagában is nagy feladat volt. Még nehezebbé tette, hogy nem egyszerűen valaminek a folytatásáról, hanem egyfajta újrakezdésről volt szó. Teljesen megváltozott és megváltoztatott társadalmi alapról, a régitől merőben eltérő módszerekkel, célokkal kellett elkezdeni az újjáépítést az országban, a fővárosban. A meginduló élet és munka megszervezésében a munkáspártok, az MKP és az SZDP, továbbá a szakszervezet jártak az élen. 1945. május 16-án került sor Budapest törvényhatósági bizottságának alakuló ülésére. A közgyűlés Szakasits Árpádot válasz-2
