Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - PESTI TÜKÖR

• • • •• • •• pesti tűkor Események, hírek, képek a főváros életéből Farkasinszky Lajos kitüntetése Az Elnöki Tanács Farkasinszky Lajost, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, Budapest Főváros Tanácsának általános elnökhelyettesét, folyóiratunk szerkesztő bizottságának elnökét, több évtizedes munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A Budapest Galéria kiállításai A Budapest Galéria kiállítótermeinek szeptember havi programjából kedves olvasóink figyelmébe ajánljuk: a Budapest Kiállítóteremben (V., Szabadsajtó út 5.) A régi Budapest korabeli levelezőlapokon című kiállítás szeptember 15-ig; A XX. század képzőművészete magyar magángyűjteményekben II., Vörösváry Ákos gyűjteménye szeptember 25 — november 24. között; az Óbuda Galériában (III., Fő tér 1., Zichykastély) Hortobágyi Endre festőművész képei szeptember 29-ig; a Józsefvárosi Kiállítóteremben (VIII. József körút 70.) a Mai lengyel festészet című tárlat szeptember 19-ig; Jovánovics György szobrászművész alkotásai szeptember 24 — november 3. között; a Pataky Galériában (X., Pataky István tér 7-14.) Szabó Kinga keramikusművész munkái szeptember 24 — november 3. között tekinthető meg. Művészkém Vetélkedőt rendeztek a Budai Nagy Antal Gimnázium KISZ-esei. Az immár harmadikos Weisz Kati azt a feladatot kapta, hogy keressen egy, a kerületben lakó híres embert, hívja meg az iskolába, s vele együtt térjen vissza, mégpedig egy órán belül. Nem tudom, a fekete hajú diáklány fejében megfordult-e, hogy kit is lehet híres embernek nevezni, s hogy melyek a híresség kritériumai. Aligha. Ismert valakit, akiről tudta, hogy még sokan ismerik — tehát akkor híres ember. Az idő sürgette, felkapaszkodott hát a Hegyre (így nevezik az őslakók a budafoki dombot), s szerencséje volt, a kora esti órákban otthon találta Munkácsy Károlyt. Sebtiben elmondta, hogy életbevágóan fontos, hogy Karcsi bácsi vele menjen, mert akkor száz pontot kap a csapata. Elsorolta, hogy keresniük kell olyan pedagógust, aki hajdanán a gimnáziumban érettségizett, s most a kerület valamelyik iskolájában tanít, továbbá a lejelentkezés erejéig „szerezniük" kell rendőrt, katonatisztet, teherautót (ahány tonnás, annyi pont jár érte). Egyszóval ügyességet, leleményességet kívánó „komolytalan" feladatok is szerepeltek a komoly kvízkérdések mellett. Karcsi bácsi félbehagyta a kerítés mázolását, mert tudta, hogy Kati és a többi gyerek nagyon számít rá, s nem okozhat csalódást nekik. Összekapta magát, s elindultak a gimnázium felé... így lépett be a híres emberek sorába Karcsi bácsi hatvanhárom éves korában. De vegyük komolyan a játékot. Híres ember-e Munkácsy Károly a XXII. kerületben, s annak is szűkebb körzetében, Budafokon? És ami a legfontosabb: miért híres ma egy híres ember? Aki ötven esztendeje lakik falusias kerületben, azt sokan ismerik. Aki majd negyven évet tanított, s abból harminc évig egy helyen, az Árpád úti általános iskolában, azt még többen ismerik. Nagyszülők, szülők, unokák emlékeznek rá, ismerik a katedráról, azaz a tornateremből. Karcsi bácsi ugyanis testnevelő tanár. Nyugdíjazása előtti évtizedben a kerület másik végében, a Bartók Béla úti iskola igazgatóhelyetteseként „szerzett" újabb ismerősöket. Hogy milyen tanár volt? Volt? Tanított — és tanít ma is. Munkáját mindig megbecsülték. Az elismerés első dokumentuma 1953-ból datálódik: az oktatásügy kiváló dolgozója. 1974-ben a főváros legjobb pedagógusainak járó Földes Ferenc-díjjal jutalmazták. Nyugdíjba vonulásakor, 1983-ban Munkaérdemrendet kapott. Van Ifjúságért érdemérme, a testnevelés és a sport kiváló dolgozója. Az idén április 4-én a Fővárosi Tanács Budapestért kitüntető jelvényét kapta meg. Tizen-valahány kitüntetés gazdája. Szépen van dekorálva — pedagógusszinten... 1963-ban a tagozatos iskolák atletikus tantervének kidolgozásában vett részt — most a nagy múltú BMTE atlétikai szakosztályának társadalmi vezetője. Nem maradhatott ki az idei „választási harcokból" sem: a kerületi szavazatszámláló bizottság titkára volt. Ismerik az emberek a hagyományos Tétény-Promontor kulturális napok rendezvényeiről. Az utóbbi évtizedben egyik fő szervezője volt a tömegsportversenyeknek. Ha a városrész tömegsportját kellett demonstrálni, a kerületi vezetők mindig megkeresték. Az idén elfeledkeztek erről — nem is volt jelentős sportünnep... Karcsi bácsinak volt mivel kárpótolnia magát. Húsz éve a kerületben elsőként szervezte meg a lányokasszonyok részére a kondicionáló tornát, s mind a mai napig harmincnegyven régi és új tanítvánnyal dolgozik. Szép számmal vannak köztük óvónők, tanítónők is, akik továbbadják a tanultakat a rájuk bízott gyermekeknek. Jó néhányan tíz-húsz éve állandó résztvevői „tornaóráinak". Hogy két évtized alatt hány hölgyet nevelt az egészséges életmód, a sport szeretetére? Több százat vagy ezret? És honnan ismer(het)ik még a XXII. kerületiek? Tíz éve tagja a budafoki Mészáros László Képzőművészeti Körnek (vezetője Janzer Frigyes szobrászművész), az utóbbi években több — zsűrizett! — kisplasztikával szerepelt a csoport kiállításain. Amatőr szobrászkodását a család szerető egyetértéssel szemléli. Művészkém! Művészkém! — kiabálnak le unokái, Emőke és Eszter a pincében berendezett „műterembe" —, gyere már ebédelni... így szólítja olykor a felesége (szintén testnevelő tanár, s szeptember óta nyugdíjas), a lánya, a veje, de a „Művészkém"-nek nincs mellékzöngéje; a szeretet, a megbecsülés adja tónusát, s vegyül bele egy kis büszkeség is. Ez a „családi kitüntetés" azonban egész „életművéért" jár, a pedagógusnak szól. Korábban utolsó — második! — munkahelyének, a Bartók Béla úti iskolának Korvin Ottó, a Nagytétényi úti iskola úttörőcsapatának pedig nemrég a névadó II. Rákóczi Ferenc domborművét készítette el ajándékként. Tornatanfolyamának nyár eleji záróünnepélyére kétféle plakettet is tervezett leghűségesebb tanítványainak... Folytathatnám a sort, ám kezdek elbizonytalanodni. Ezek lennének a híresség kritériumai? Vagy a meghatározás pontatlan? Bizonyára. Weisz Kati mindenesetre jól választott (csapata megkapta a száz pontot), de nem is tévedhetett a kislány, hiszen az általános iskolában Munkácsy Károly tanítványa volt... Oszlay István A nápolyi festészet aranykora Didier Barra 1647-ben festett képe arról beszél, hogy Nápoly már igazi világváros volt abban az időben. Carlo Coppola munkája a ma is meglévő Vicaria teret ábrázolja ugyancsak a XVII. század derekán. Á két festmény a nápolyi festészet aranykora XVII—XVIII. század című tárlaton szerepelt a Szépművészeti Múzeumban — s a kiállítás tanúsága szerint, a hétköznapok színes forgataga mellett a szellemi pezsgés, kitűnő művészek sorának tevékenysége jellemzi ezt az időszakot. Dolgozott itt Caravaggio, Jusepe de Ribera, megfordult a városban Velazquez, a kiállítás azonban természetesen nem néhány nagy nevet mutat be, hanem egy olyan folyamatot, amelyet különböző iskolák, stílusok, életművek bonyolult kölcsönhatása jellemez, ezzel együtt azonban egy olyan szellemiség is, amely a nápolyi festészetet mindvégig megkülönböztette más területek művészetétől. A XVII. század elején Caravaggio művészete gyakorolt jelentős hatást jó néhány itteni alkotóra, emellett azonban tovább élt egyfajta, klasszicista megoldásokra hajló iskola is. A XVIII. század közepétől a Bourbon-uralkodóház képviselői számos új megrendeléssel irányították új célokra a város művészeti figyelmét, új művészek is érkeztek — például Mengs és Batoni Rómából, Tischbein és Füger Németországból, dolgozott itt a francia Fragonard —, s az ő működésük is sajátos értékekkel gazdagította a nápolyi művészet egészét. A több mint száz képet felvonultató kiállítás meggyőzően bizonyítja, hogy valóban „aranykorról" van szó. (Külön öröm a látogató számára, hogy olyan művet is felfedezhet a tárlaton, amely a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában van.) Mivel sokféle igénynek kellett megfelelniük a nápolyi festőknek, tematikailag, műfajilag is igen változatos az anyag, a vallásos tárgyú művek mellett számos kitűnő életképpel, csendélettel, elsőrangú portrékkal ismerkedhetett a látogató. Az élmények megőrzését, felfrissítését pedig olyan tartalmas katalógus segíti, amelyet a magyarországi kiállítások esetében ritkán vehetünk kézbe (Roberto Middione és Fausta Navarro szerkesztette, az Electa Napoli adta ki). A kiállítást a Nápolyi Művészeti és Kulturális Javak Főigazgatósága rendezte. (A képen Luca Giordano Önarckép című festménye) P. Szabó Ernő 6