Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - Kisléghy Péter — Meskó Csaba — Nagy Árpád: Ami nincs: szervezett gyógyturizmus

IDEGENFORGALOM JELEN ÉS JÖVŐ IDŐBEN bevezetésével próbáltak változtatni. A Széchenyi, a Gellért és a Lukács fürdőben szénsavas, továbbá e három helyen meg a Rácz, a Király, az Újpesti és a Dandár fürdőben tangentonkád-kezeléssel (víz alatti zuhanymasszázzsal) bővítették a szolgáltatások választékát. Kísérleteznek a különböző szolgáltatások komplex igénybevételével is. A Lukács fürdőben újonnan kialakított társas gőzosztályt és az uszodát a vendégek egy időben, kedvezményes jeggyel — tíz forinttal olcsóbb belépővel — haszálhatják. A Rácz fürdőben a kondicionálóterem és a gőzfürdő haszálható egy időben. Változások következtek be a strandfürdők forgalmának alakulásában is. A két legnagyobb strand, a Szabadság és a Palatínus látogatottsága némileg csökkent. Az ötvenes-hatvanas években még gyakoriak voltak a túlzsúfolt strandok, napi 25—30 ezres forgalommal. Ilyen ma ritkábban fordul elő, a forgalom megoszlik. A lakótelepek felépítésével ugyanis az addig külterületi fürdők forgalma emelkedett. Például a Kispesti és az Erzsébeti strand nyári forgalma négy-ötszörösére nőtt a 15 évvel ezelőttihez képest. A fővárosba látogató külföldi turisták mindenekelőtt a Gellért gyógyfürdőt és a Palatínus strandot látogatják nagy számban. Jelentős a Római és a Csillaghegyi strand külföldi vendégforgalma is, az előbbinél a strandfürdő mellett működő kemping, az utóbbinál a strand területén üzemelő strandszálló révén. Elsősorban azonban a főváros három legnagyobb fürdője — a Gellért, a Lukács és a Széchenyi — lenne hivatva a gyógyturizmus szolgálatára. Nem feledkezve meg, természetesen, a kisebb, de nem kevésbé jelentős múlttal és gyógyvízkészlettel rendelkező Rudas, Király és Rácz fürdőről sem. Szervezett gyógy-idegenforgalomról, sajnos, nem beszélhetünk; nincs gazdája, és nem megfelelőek a körülmények sem. Fürdőinket a századforduló táján vagy az azt követő években építették (a háború után a fővárosban egyetlen gyógyfürdő épült, az Újpesti, melynek azonban nincs saját vízbázisa, több kilométeres távvezetéken kapja a vizet a Széchenyi fürdőből), tehát nagymértékben elavultak gépészeti és fürdőtechnológiai szempontból. A fürdők építészeti értékeinek megtartása olykor műszakilag is bonyolultabb feladat, mint új fürdő építése. Több száz millió forintot kitevő, átfogó felújítási munkára tehát csak a Fővárosi Tanács és az Országos Vízügyi Hivatal anyagi támogatásával kerülhet sor. Ilyen nagy lehetőség volt a Gellért fürdőben a pezsgő- és hullámfürdő rekonstrukciója. A Gellért gyógyfürdőt 1918-ban nyitották meg; a hullámmedence 1927-ben, a pezsgőfürdő 1934-ben épült. Rekonstrukciója a hetvenes évekre halaszthatatlanná vált: vízellátása, vízfelhasználása nem felelt meg a mai technológiai előírásoknak; a bauxitbeton szerkezetek is tönkrementek, az épület életveszélyessé t vált. A rekonstrukció révén minden szempontból korszerű uszodát és strandfürdőt alakítottak ki. A Gellért kétségkívül Európa legszebb fürdője. Az elmült időben számos elemző cikk jelent meg fővárosunk gyógyvízkincséről és annak felhasználásáról (legutóbb dr. Beck Béla A gyógyító víz című írása jelent meg a Budapest 1985/6. számában). A cikkekből az is kitűnik, hogy a Gellért pezsgő- és hullámfürdő rekonstrukcióján kívül egyetlen gyógyfürdő teljes felújítására sem került sor a háború után. A fürdők műszaki állapota nagymértékben leromlott: az épületek tönkrementek, a vezetékrendszerek elhasználódtak, s egyre nagyobb gond a zavartalan üzemeltetés. Napjainkban nem odázható el a gyógyfürdők egy részénél a felújítás megkezdése, illetve folytatása, s ebben elsősorban a Fővárosi Tanács anyagi támogatása nélkülözhetetlen. Ez idő tájt, persze, csak szerényebb ütemű felújítási program megkezdése képzelhető el, amiben azonban szükség lenne ,,a vizek urának", az Országos Vízügyi Hivatalnak a segítségére. A tapasztalatok szerint sok külföldi keresi fel a gyógyfürdőket és a strandokat gyógykezelés, illetve pihenés céljából. Úgy véljük, az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak is érdeke az idegenforgalmi vonzerőt képviselő gyógyfürdők felújításának anyagi támogatása. Az előzetes elképzelések szerint a VII. ötéves tervben elkezdődhetne a legsürgősebb munka, a Széchenyi fürdő ún. Czigler-szárnyának a rendbehozatala. A Buváti már korábban elkészítette a kiviteli terveket (A Budapest 1985/4. számában tudósított erről — A szerk.) Mostanában készült el egy szakaszolási terv, amely szerint több ütemben kerülne sor a felújítási munkára. Feltétlenül napirendre kellene kerülnie a következő tervciklusban a Lukács gyógyfürdő felújításának. A fürdő műszakilag szoros kapcsolatban van az ORFI-val, s az Egészségügyi Minisztérium tervezi az ORFI régi szárnyának rekonstrukcióját. A két üzemeltető kezelésében lévő épületek egyidejű felújítása célszerű és gazdaságos. Ugyancsak a következő tervidőszak fontos feladata a fürdők gépészeti berendezéseinek korszerűsítése. E helyütt nincs mód felsorolni az összes tervezett rekonstrukciót, felújítást. Egy bizonyos, a vállalat a jövőben saját forrásból csak olyan fejlesztéseket tud megvalósítani, ami gazdaságos, s rövid távon megtérül. Míg tavaly vállalati forrásból 71 millió forintot fordíthattak felújításra, az idén ez az összeg 56 millióra zsugorodott, miközben növekedtek az építő- és szerelőipari árak. Az olykor nyomasztó, „filléres" gondok mellett úgyszólván eltörpülnek az olyan problémák, amelyek most, első olvasásra, talán bizarrnak tűnnek, pedig foglalkozni kell (és foglalkoznak is) velük. A Fürdőigazgatóságot megkereste a Magyar Naturisták Egyesülete, hogy biztosítson fürdési lehetőséget a tagság számára. A Gellért, a Palatínus és a Széchenyi strand nemenként elkülönített meztelennapozója hosszú évek óta a vendégek rendelkezésére áll. Ám ez nem ugyanaz, így a közelmúltban a Lukács fürdő társas gőzosztályán kapott lehetőséget az egyesület zártkörű fürdőzésre — üzemidőn kívül. Felvetődött egy budapesti nudista strand létesítésének kérdése, s ez elől nemigen lehet kitérni. Ugyancsak napirendre került a felsőrész nélküli fürdőruha, az ún. toples használata a nyilvános strandokon. íme, egy csokorravaló a fürdőgondokból, a legnagyobbaktól a legkisebbekig (?). A Fővárosi Fürdőigazgatóság bízik abban, hogy mielőbb sor kerülhet a felújításokra, rekonstrukciókra, s hogy a jövőben a fürdőszolgáltatások választéka, minősége eléri azt a színvonalat, amelyet joggal elvárhatunk egy gyógyvizekben olyan gazdag várostól, mint Budapest. KISLÉGHY PÉTER — MESKÓ CSABA — NAGY ÁRPÁD 10