Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - Tóth Sándor: 108 napos küzdelem

108 napos küzdelem én fölújította a támadást. A csoportosítás Balassagyarmat irányába mért csapást az ellenség arcvonalára. A támadás gyors sikerrel járt. Plijev tábornok lendületesen előretörő csapatai december 9-én felszabadították Balassagyarmatot, Kravsenko tábornok 6. gárdaharckocsihadseregének és Sumilov tábornok 7. gárdahadseregének szomszédos szárnyai pedig Vácot. A csapatok ezt követően a Szob-Ipolyság-Szécsény szakaszon fölzárkóztak az Ipoly partjára. Ebben az időben már a 3. Ukrán Front erői is részt vettek a budapesti hadműveletben a Dunántúlon. Tolbuhin marsall Belgrád felszabadítása után a szovjet hadvezetés döntése alapján átcsoportosította csapatait, melyek november folyamán Apatin, Batina és Mohács körzetében, a baranyai háromszögben átkeltek a Dunán. A hónap végéig 100 kilométer széles és 80 kilométer mély hídfőt alakítottak ki a folyam nyugati partján, s december 1-én e hídfőből támadást indítottak északi és északnyugati irányban. Ennek során Zaharov tábornok 4. gárdahadserege december 9-én elérte a Velencei tó és a Balaton közötti szakaszon a budapesti irány lezárására kiépített Margit-vonalat. Ugyanerre az időre fölzárkóztak a Csepel-szigetről átkelt 46. hadsereg csapatai is e védelmi rendszer Ercsi és a Velenceitó között húzódó szakaszára. A 3. Ukrán Front 57. hadserege (parancsnoka: Sarohin tábornok) a december 9-ig tartó harcokban felszabadította a Dél-Dunántúl jelentős részét, és elérte a Balaton déli partja-Marcali-Nagybajom-Babocsa-Barcs terepszakaszt. Itt a frontparancsnok utasítására védelembe ment át a 2. német páncéloshadsereg Jugoszláviából átcsoportosuló erőivel szemben. A szovjet csapatok december első harmadáig elért sikerei megteremtették a feltételeit annak, hogy a gyűrű bezáruljon Budapest körül. A szovjet hadvezetés december 12-én kiadott direktívája szerint a 2. és 3. Ukrán Frontnak északról és délről, Esztergom, Neszmély irányába egyidejűleg mért csapással kellett a feladatot megoldania. A támadás kezdetét december 20-ra tűzték ki. December 20-án a 2. Ukrán Front csapásmérő csoportosítása Ipolyság körzetéből lendült rohamra az Ipoly és a Garam közén, s 26-án Esztergomnál elérte a Dunát. Ezután az év végéig tartó harcokban szétzúzta a bekerítés megakadályozása céljából ellencsapást mérő LVII. német páncéloshadtestet, és hídfőt foglalt a Garam nyugati partján. A 3. Ukrán Front az alárendeltségébe utalt 46. hadsereggel Ercsi és a Velencei-tó, a 4. gárdahadsereggel pedig a Velencei-tó és a Balaton között háromnapos nehéz harcban áttörte a Margit-vonalat. Az áttörés után ütközetbe vetett 2. gárda-gépesítetthadtest december 24-én a hegyeken át benyomult a budai városrészbe, élharckocsijai pedig délután eljutottak a János Kórházig. Ez idő alatt a 18. harckocsihadtest Bicskénél megtörte az ellenség ellenállását, majd folytatva előnyomulását, 26-án Esztergomnál elérte a Dunát. Ezzel befejeződött a Dél hadseregcsoport budapesti erőinek körülzárása. Sikeresen tevékenykedtek december folyamán a 2. Ukrán Front jobbszárnyának csapatai is. A 40. és a 27. hadsereg a Hernád, a Bódva és a Sajó völgyében nyomult előre, visszavonulásra kényszerítve az 1. magyar és a 8. német hadsereg csapatait. December 17—18-án az Aggtelekig húzódó szakaszon elérték a határt, s a 40. hadsereg másnap már Szlovákiában harcolt. A 27. hadsereg fő erőivel Salgótarján irányában mért csapást, és 26-án az 53. hadsereg részeivel együttműködve felszabadította a várost. Az 53. hadsereg december második felében a Sirok és Lőrinci közötti szakaszon támadott, hogy szétzúzza a Szécsény, Salgótarján és Losonc körzetében védekező erőket. Csapatai Salgótarján felszabadítása után, december 28-án Szécsény feladására kényszerítették az ellenséget, majd az év végéig tartó harcok során arcvonaluk teljes szélességében elérték az Ipolyt. Budapest körülzárásának híre december 24-én jutott el a német főhadiszállásra. Hitler azonnal elrendelte, hogy a IV. SS páncéloshadtest csoportosuljon át Varsó alól Komárom és Győr körzetébe, s készüljön fel a körülzártak fölmentésére. A Konrád-vállalkozás fedőnevű támadás 1945. január 1-én éjszaka kezdődött Komárom délkeleti körzetéből, két SS páncélhadosztály, egy páncélos harccsoport és két gyaloghadosztály erőivel. A fő csapás Bicskére irányult. A nagy túlerővel támadó csoportosítást január 6-án Esztergom, Mány, Észak-Bicske, Bánhida vonalában állította meg a 4. gárdahadsereg 31. lövészhadteste. Az áttörés további erőltetését a 2. Ukrán Front időközben Komárom irányában mért ellencsapása tette kilátástalanná, mivel az a támadók hátát fenyegette. Ezért január 7-én a németek két páncélos hadosztállyal és egy lovasdandárral megkíséreltek áttörni Zámoly térségéből Budapestre. Ötnapos erőfeszítés eredményeként azonban csupán 6—8 kilométer mélyen sikerült beékelődniük a 20. gárda-lövészhadtest védelmébe. A kudarc után a IV. SS páncéloshadtest a III. páncéloshadtesttel együtt január 18-án a Sárkeresztes-Balaton arcvonalszakaszról indított újabb támadást Dunapentele irányában. A hatalmas páncélostúlerő áttörte a szovjet védelmet, s 20-án Dunapentelénél elérte a Dunát, s ezzel kettévágta a 3. Ukrán Front arcvonalát. Ezután a páncélosok északnak fordulva nyomultak előre. A szovjet csapatok önfeláldozó hősiességgel védekeztek a kritikussá vált helyzetben, és 25-én estére Adony előtt lefullasztották a támadást. Másnap a 3. és 2. Ukrán Front erőinek egy részével ellencsapást mért délről és északról, Sárosd irányába az ellenséges csoportosításra, s február 11-ig lényegében visszaállította az arcvonal eredeti helyzetét. A Konrád-vállalkozás meghiúsításának időszakában a 2. Ukrán Front elkülönített csapatai a körülzárt 95 ezer fős védősereg ellen harcoltak az erőddé változtatott Budapesten. Az ostromra azután került sor, hogy december 29-én, küldetésének teljesítése során mártírhalált halt két szovjet parlamenter, Steinmetz Miklós és Ilja Osztapenko kapitány. A fölmentési kísérlet miatt az ostromot a pesti oldalon indították meg az Attila-vonalra fölzárkózott s abba több helyütt beékelődött csapatok. Jobb szárnyon Lazko tábornok 30. lövészhadtestére Rákospalota, Újpest, Pestújhely, Rákosszentmihály, Zugló körzetének felszabadítása hárult, majd a Parlamentnél kellett elérnie a Dunát. Középen Sova tábornok 7. román hadtestének feladata a védelem áttörése volt Cinkota, Rákosliget és Rákoscsaba között, majd a támadás kifejlesztése nyugati irányban, súllyal a Kerepesi út mentén. A bal szárnyon támadó 18. lövészhadtest (parancsnoka: Afonyin tábornok) feladatát Kőbánya, Kispest, Pesterzsébet, Soroksár és Pest egész délkeleti területének felszabadításában határozta meg a frontparancsnok. A hadtestnek az Erzsébet-hídnál kellett elérnie a Dunát. A 66 900 fős szovjet-román csoportosítás 1945. január 1-én indította meg az általános támadást a pesti hídfő ellen. A fölmentési kísérlet sikerében bizakodó német csapatok szívósan védekeztek, minden egyes épületet külön-külön kellett megostromolni és pincétől padlásig elfoglalni. Más volt a helyzet a magyar csapatoknál, melyeknek katonái fölismerve a háború kilátástalanságát és értelmetlenségét, igyekeztek magukat kivonni a harcból. Tömegesen hagyták ott alakulatukat, és bujkáltak, illetve átálltak a szovjet csapatokhoz, néhány százan csatlakoztak a partizánokhoz. Az ostromló erők házról házra küzdöttek magukat előre, és január 10-én befejezték a külső területek felszabadítását. Ezután a két szovjet hadtest ötnapos kemény küzdelemben megtisztította Pest belterületét a Nagykörút vonaláig, a román hadtest pedig a Keleti pályaudvarig. Másnap Malinovszkij marsall, a román vezérkar kérésére, átirányította Sova tábornok csapatait a szlovákiai arcvonalra. Január 17-én, amikor már a Kiskörúton folyt a harc, Pfeffer-Wildenbruch SS tábornok, a körülzárt csapatok parancsnoka, Hitler engedélyével megkezdte maradék erőinek és eszközeinek átcsoportosítását Budára. Másnap befejeződtek a harcok a főváros keleti oldalán. Pest felszabadult. Budán helyi jelentőségű harci cselekmények után, január 26-át — a Konrád-vállalkozás kudarcát — követően indult meg az általános támadás. A 18., 37. és 75. lövészhadtest csapatai a védelem földarabolására, az ellenállási csomópontok és támpontok körülzárására és részenkénti megsemmisítésére törekedtek. így tisztították meg a 75. lövészhadtest csapatai január 31-én a Margitszigetet, s a 37. lövészhadtest ezen a napon érte el a Margit körút — Kékgolyó utca — Istenhegyi út vonalát, míg a 18. lövészhadtest a Fehérvári út — Budaörsi út vonalában nyomult előre. Február 6-án befejeződött a Sashegyen körülzárt ellenséges erők szétzúzása is. 9-én pedig a Farkasréti temető és a Déli pályaudvar körzetét védő csoportosítás ellenállását törték meg a szovjet csapatok. Ezekben a harcokban már a felszabadítók oldalán vettek részt az átállt magyar katonákból szervezett önkéntes századok, melyekből február 12-én Variházy Oszkár alezredes parancsnoksága alatt megalakult a Budai Önkéntes Ezred. Pfeffer-Wildenbruch SS tábornok február 11-én este csapatainak a Vár körzetében összevont 32 ezer főnyi maradékával megkísérelte, hogy a budai hegyeken át kitörjön a gyűrűből. Kísérletét a szovjet csapatok meghiúsították, és február 13-án befejezték Buda felszabadítását. 108 napig tartó nehéz küzdelem után a szovjet csapatok teljes győzelmével véget ért a budapesti hadművelet, melynek eredményeként felszabadult hazánk területének jelentős része és fővárosunk. TÓTH SÁNDOR alezredes 20