Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - Seregi László: Napirenden a víz

Napirenden a víz Ha végigsétál az utcán, senki nem ismeri fel. Olyan, mint te vagy én; egy a hétköznapi emberek közül. Ámde, ha estefelé bekapcsolod a tévét, s ott megpillantod őt, amint éppen a soros csőtörés feltételezett okait magyarázza, rögtön tudod, hogy kit látsz. Igen, Frommer Miklóst, a Fővárosi Vízművek műszaki igazgatóhelyettesét, akinek a nevét múlt századi híres elődjéével, Wesselényi Miklóséval együtt is emlegethetnénk, persze, csak akkor, ha megint égig érő vízoszlop zárja le a Nagymező utcát, avagy a változatosság kedvéért, a November 7. teret. D .M. ^^ égóta figyelem a nyilatkozatait. Talán amiatt, mert mindig tisztán és egyértelműen fogalmaz, mint aki tudja, nem elég, ha csupán ő érti, mi zajlik körülötte. Csak azon csodálkozom, miért nem szóltak még rá valahonnan, hogy kerülje az első szám első személyt; ha egy mód van rá, lesz szíves visszaaraszolni az általános alany zászlaját lobogtatok népes táborába. Nem kell terjeszteni a követendő példát. Mondom, tanácstalan vagyok. Alighanem az egyik alapvető különbség kettőnk között: neki, ha rácsöngetnek, legyen akár hajnali két óra, s ő javában ismerkedik az igazak álmának minősített jelenség titkaival, akkor sem szabad ingadoznia. Mindig tudnia kell, mondjuk azt, hol bontható meg az úttest azon a területen nagyobb felfordulás nélkül. Az ilyen emberre szokás azt mondani, hogy nélkülözhetetlen. És, igen, az ilyen embereket szokták lefelejteni az ilyen-olyan kitüntetési felterjesztésekről. Úgy tűnik, Frommer Miklós ebbe a kategóriába sem gyömöszölhető bele. Hiszen alig pár hónapja, Budapest felszabadulásának 40. évfordulóján vehette át Pro Urbe-díját. 5