Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - POSTA

SZOLGÁLTATÁS + KERESKEDELEM sára is, vagyis a garanciális javítá­sok költségeinek szabályozására. Az eltelt idő alatt a RAMOVILL az egész országra kiterjedően fő­vállalkozója lett szervizeknek, alkatrész- és anyagellátó bázisa a szolgáltatóiparnak. A gyárakkal és kereskedelmi vállalatokkal kötött szerződések alapján garanciajegyet ad a termékhez, vállalva a jótállás­sal járó kockázatot is. E szerződé­sek révén a vállalat „hatásköre" kiterjed csaknem valamennyi tar­tós fogyasztási cikkre, úgy is fogal­mazhatunk, hogy a RAMOVILL-hálózatban mindent javítanak, ami kapható egy áruházban, kivéve a bútort és az autót. A fővállalkozói szerződésekért, természetesen, meg kellett küzdeni, éveken át kifogás­talan munkával bizonyítani a fel­készültséget, a képességet. 1968-ban egy fővállalkozói szerződéssel kezdtek, tavaly már 76 vállalatnév szerepelt a listán. Különösen az utóbbi öt-hat évben értek el jelen­tős sikereket e téren. 1981-ben pél­dául sikerült „meghódítaniuk" az Oriont, 1984-ben pedig a Ravill­termékek javítására nyertek kizá­rólagos jogot. Legfontosabb part­nerei közül hadd említsük még a Vídiát, a Titánt, a Centrum Áruhá­zakat, a Skálái, a Keravill-t, gyártó cégek közül a Videotont, a Hajdú­sági Iparműveket, a Lehel Hűtő­gépgyárat, a vecsési és a szarvasi vasipari szövetkezetet. A RAMO­VILL valamennyi magyar és kül­földi készülék garanciális javítását elvállalja. A hazai kereskedelmi válllalatok zömmel a RAMO­VILL-t választották szerződéses partnerül, így a külföldről beho­zott termékek — például Philips, Grundig, Akai, National stb. ké­szülékek — mintegy 95 százaléká­nak javításáról, alkatrészellátásá­ról a RAMOVILL-nak kell gon­doskodnia. E nagy és felelősségtel­jes feladatot részben a szűkös valu­takeretéből próbáljak megoldani, részben árucserével igyekeznek e­lektroakusztikai és más berendezé­seket, alkatrészeket külföldről be­szerezni. A „hagyományos" cikkek köret — rádió, televízió, hűtőgép, erősá­ramú háztartási gépek stb. — az utóbbi években kibővítették, fel­vették a listára a motorkerékpá­rok, kerékpárok, csónakmotorok javítását, majd ahogy a háztájiban és a hobbikertekben mindjobban elterjedtek a mezőgazdasági kisgé­pek, a permetező-, a fejő-, daráló­gépek stb. javítása is a vállalat pro­filjába tartozik, függetlenül attól, Hódít a RAMOVILL Amikor 1968. január 1-én megalakult a RAMOVILL — teljes nevén RAMOVILL Szolgáltató Szövetkezeti Vállalat —, az alapító gárdát képező tizenkét ember lá­tott neki a vállalat megszervezésének Karlovits János igazgató vezetésével. Az OKISZ-tól kapott 2,5 milliós alaptőkével kezdték 120 négyzetméternyi gazdálkodási alapterületen. Sokan — kiváltképp a konkurrensek — úgy vélték, nem lesz hosszú életű vállalkozás, s aligha töltheti be az alapító okmányban kitűzött feladatát. Az indulás évében 24 millió forint volt a forgalmuk. Ma a vállalat dolgozóinak létszáma 560,1984. évi forgalmuk meghaladta a 3 milliárdot, ami pedig ,,felségterületü­ket" illeti, országos üzlethálózatról, saját áruházról, raktártelepekről beszélhetünk, budaörsi „RAMOVILL-városról", ahol csupán a világítástechnikai osztály raktárának alapterülete 1200 négyzetméter, vagyis a tízszerese az ,,ősi földnek" Tizenhét évvel ezelőtt azzal a céllal hozták létre a RAMO­VILL-t, hogy legyen egy összefogó háttérvállalata az országban szana­szét, többnyire elszigetelten, oly­kor alapvető gondokkal küszködő szövetekezeti szervizeknek, amely tárgyal, szerződést köt gyártókkal és kereskedelmi vállalatokkal. A másik feladata az volt, hogy a javí­táshoz szükséges alkatrészeket, anyagokat a nagybani beszerzés e­lőnyével megvásárolja, központi raktárakban tárolja s megrendelés szerint kiszállítsa, mentesítve a kis szervizeket a beszerzés, a raktáro­zás, a készletnyilvántartás gondjai­tól, egyúttal zökkenőmentesebb, gazdaságosabb alkatrészellátást biztosítva számukra. Az alapító okmányban fogalmazták meg azt a feladatot is, hogy gondoskodjék a több száz szervizben dolgozó, mintegy két és fél ezer műszerész folyamatos továbbképzéséről, fel­készítve őket a mind bonyolultabb készülékek javítására. Azokat a műszerészeket, akik korábban csak mechanikai elven működő gé­peket, készülékeket javítottak, meg kellett ismertetni a mikroe­lektronikával is. Létre kellett hozni egy műszaki oktató-továbbképző szervezetet. S a fentiekben elmon­dottakhoz kapcsolódva, ám kike­rülhetetlenül, szükség volt egységes ármegállapító rendszer kidolgozá-

Next

/
Thumbnails
Contents