Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - POSTA

KIVITELEZŐ: A KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT A Várba költözött az Országos Széchényi Könyvtár Nemzeti könyvtárunkat, az Országos Széchényi Könyvtárat, egy hazafias érzésű, felvilágosult főúr, gróf Széchényi Ferenc alapította 1802-ben, fenntartását pedig hosszú időn keresztül csaknem kizárólag a haladó szellemű magyar társadalom áldozatkészsége tette lehetővé. Pollack Mihály tervei alapján 1848-ban készült el a Magyar Nemzeti Múzeum épülete, ahol helyet kapott az Országos Széchényi Könyvtár is, s itt működött 1984 közepéig, amikor is megkezdődött a költözködés a Budavári Palotába Az alapítás évében 13 ezer kötet nyomtatott könyvből állt a könyvtár állománya, s az 1848-as polgári forradalomig 100 ezer kötetre gyarapodott. A könyvtár feladata volt a mindenkori Magyarország területén megjelent írásos dokumentumok gyűjtése, ami kibővült a hungaricumok (külföldi magyar kiadványok és magyar vonatkozású írásművek) beszerzésével is. A könyvtár hazai állományának gyarapodását akárcsak a múltban, jelenleg is a kötelespéldányok biztosítják. E feladatok megvalósítása érdekében a nyomdák és sokszorosítók jogszabályban megállapított kötelessége, hogy az általuk előállított sajtótermékből — minden 80 ezer példányszámot meghaladó nyomtatás esetén — 16 példányt ún. tudományos célú kötelespéldányként megküldjenek a nemzeti könyvtárnak. Az Országos Széchényi Könyvtár több milliós kötetet kitevő állománya már régen kinőtte a helyét, s a könyvek raktározása igen nagy gondot jelentett az ország különböző pontjain. 1959-ben a Gazdasági Bizottság határozatban mondta ki, hogy a Budavári Palota krisztinavárosi szárnyában alakítják ki az OSZK új otthonát azon elv értelmében, mely szerint a Budavári Palotát kulturális központtá kívánják fejleszteni. A Dunára néző homlokzatú, Hauszmann Alajos által egységesített palotaszárnyhoz szervesen illeszkedik az Ybl Miklós által tervezett nyugati palotaszárny — a könyvtár új otthona —, melynek rekonstrukciós munkái 1963-ban kezdődtek meg. A 19. század második felében épült késő barokk-ekletikus épület a II. világháború során nagymértékben megsérült, így a rekonstrukciót a két belső udvar beépítésével, szerkezet-helyreállítási munkával kellett megkezdeni. A belső udvarok beépítése igen nagy feladatot jelentett a tervezők és építők részére, hiszen a Várhegy oldalában olyan 250—250 négyzetméter alapterületű 30 méteres tornyokat kellett építeni, melyek különleges mélyalapozást igényeltek a talajviszonyok miatt. Ráadásul a munkát nem lehetett gépesíteni. Az udvarok beépítésével alakultak ki azok a könyvtári tornyok, amelyek a könyvtár törzsanyagának, 2,5 millió kötelnek a raktározását szolgálják. Az OSZK Várba történő költözése előtt a könyveket az ország különböző helyein tárolták, Keszthelytől Miskolcig, összesen 16 helyen. Az új épületszárnyban kialakított toronyraktárakkal, melyeket 1973-ban adtak át, illetve helyeztek üzembe, a könyvtár raktározási rendszere annyiban vált egyszerűbbé, hogy az egymástól távol lévő raktárakból a könyvállomány jelentős részét ide, új és végleges helyére lehetett telepíteni. Ezt követően a további építés az üzemelő könyvtárakkal „társbérletben" történt. A könyvtár épülete 260 ezer légköbméter terjedelmével az ország legnagyobb középülete. A budai Vár oroszlános udvari főbejáratán belépő olvasó a márványburkolatos előcsarnokba ékezik, amely az épület V. szintje. Erre a szintre érkeznek azok a látogatók is, akik a Krisztinaváros felől az épület északi sarkában működő három gyorsfelvonón juthatnak föl a Várba. Az előcsarnokból felvezető impozáns lépcsőn közelíthető meg az épület felső három szintje, ahol kiállító-, előadó- és olvasótermek he-28