Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - Kiss Jenő: Újdonságok a könyvtárban

szóltunk arról, milyen segítséget nyújtanak a nyelvtanulásban a hangtárral rendelkező kerületi könyvtárak!) A kőbányai artotéka A határok tovább tágulnak. 1984 szeptemberében megnyílt a főváros és sok tekintetben az or­szág első artotékája a kőbányai fő­könyvtárban, a Pataky István té­ren. Itt eredeti grafikákat kölcsö­nöznek éppen úgy, mint eddig a könyveket. Évszázadokkal ezelőtt is volt grafikai gyűjteménye a könyvtáraknak. Az újdonság a kölcsönzés, az, hogy a képeket ke­retezve haza lehet vinni, lakásun­kat lehet vele díszíteni. Külföldön (Berlintől Londonig, Prágától Koppenhágáig) számtalan artoté­ka, képzőművészeti alkotásokat kölcsönző intézmény működik, el­sősorban a könyvtárak keretében. Nem muzeális értékű gyűjtemé­nyek ezek, a hangsúly mindenütt a kölcsönzésen, a forgalmazáson van. Nálunk eddig inkább poszte­rek, reprodukciók, kisgrafikák kölcsönzésével kísérleteztek Mis­kolcon és Jászberényben. A kőbányai artotéka állománya igen gazdag. Alapját az Országos Széchényi Könyvtártól ajándékba kapott, több mint négyezer (ebből kétezer kölcsönözhető) fametszet, linómetszet, litográfia, monotípia, rézmetszet, mezzotinto, rézkarc, akvatinta képezi. Az alkotások a magyar grafika igen gazdag idősza­kának, az 1966—72 közötti évek­nek a sokszorosított grafikai ter­mését képviselik, Ábrahám Rafael, Boldizsár István, Borsos Miklós, Csohány Kálmán, Deim Pál, Gross Arnold, Kondor Béla, Molnár Gabriella, Pásztor Árpád, Reich Károly, Rékassy Csaba, Szabados Árpád, Würtz Ádám és mások mű­veit. A gyűjteményt folyamatosan kiegészítik új művekkel, részben vásárlás, részben a művészekkel, a Művészeti Alappal való együttmű­ködés útján. A gazdag anyag lehe­tővé teszi, hogy az egyéni kölcsön­zők mellett (akik 50 forintért 3 hó­napra vehetik kölcsön a képeket, és az időtartam egyszer meg­hosszabbítható) közösségek, isko­lák, intézmények igényeit is kielé­gíthessék. A kőbányai könyvtár a vizuális művészeti nevelés bázisa lesz. Az artotéka gazdag anyaga mellett er­re lehetőséget nyújt, hogy itt épül a Szabó Ervin Könyvtár hálózatának művészeti szakrészlege. 1978 óta ez a könyvtár kapja a teljes magyar képzőművészeti könyvtermés köte­les példányait. 1980 óta gyűjti a magyar kiállítási katalógusokat. Állományában van az összes Ma­gyarországon megjelent művészeti dia, az összes magyar képzőművé­szeti folyóirat, sőt, járat külföldi képzőművészeti folyóiratokat is. Könyvgyűjteménye ebben a téma­körben máris 10 ezer kötetes. Az adottságok jók — annak elle­nére, hogy a helyiségek, amelyeket az avatáskor néhányan túl tágas­nak tartottak, ma már szűkösnek bizonyulnak —, a tervek vonzók és érdekesek: kiállítások, művészeti technikákat ismertető foglalkozá­sok, előadássorozatok, művészet­barát körök, kapcsolat az amatőr képzőművészeti körökkel, az isko­lai rajzoktatással. A tervek szerint a kőbányai artotéka egész Buda­pestre kiterjeszti vonzerejét. A kört mindenesetre tágítani akar­ják. Örvendetes, hogy a második artotéka is megnyílt ez év márciu­sában a XVIII. kerületi főkönyv­tárban. A könyvek rendje a polcokon A könyvtárak megújhodása nemcsak határbővítéseket jelent. Változnak, korszerűsödnek a mód­szerek, szakmai megoldások is. Az 50-es évek végén, 60-as évek elején tértek át a könyvtárak, a budapes­tiek is, az ún. szabadpolcos rend­szerre. Azóta az olvasók maguk választják ki a szükséges könyve­ket, miközben bármikor segítségül hívhatják a könyvtárost. Ez a való­ban forradalmi változás nem érin­tette a könyvek rendjét a polco­kon. Az olvasó ma is a szerző nevé­nek betűrendjében találja a szépi­rodalmat és egy nemzetközi rend­szer — az Egyetemes Tizedes Osz­tályozás — sémája szerint az isme­retközlő könyveket. Kell-e egy ilyen „bevált" rend­szeren változtatni? Ha valóban be­vált és továbbra is alkalmas a rend­szer, nem érdemes. De a könyvtá­rosok nap mint nap tapasztalják, hogy a könyvek milyen hatalmas tömege „ül le" ebben a rendszer­ben, és szinte soha nem kerül kéz­be; hogy az olvasó keresési szem­pontjai nem egyeznek a könyvtáro­sok rendezési elveivel; hogy a mai olvasók igényei olyan témakörök iránt növekedtek meg, amelynek a könyvei szét vannak szórva a rend­szer különböző kategóriáiba; hogy a szépirodalom iránti érdeklődés is inkább témakörökre (családre­gény, szerelmes történet, kalandos könyvek stb.), mint konkrét szer­zőkre irányul. Hogy a megválto­zott szabadidős szokások és a „di­vatossá" vált témák igazodást kí­vánnak a polcok rendjében is. Az új igényeknek nemcsak az új köny­vek felelhetnek meg, hanem sok „régi" is, ha érdeklődési körökhöz igazodva „tálalják". Külföldi tapasztalatok alapján erre tesz kísérletet a Szabó Ervin Könyvtár négy kerületi könyvtára. A Gutenberg téri könyvtár már most is, a XIII. kerületi Mosoly ut­cában ez évben nyílt új fiókkönyv­tár, a Lumumba utcai és a József Attila lakótelepi könyvtár pedig az év második felében „tálalja" új módon állományát. A szépirodal­mat az említett tematikai csoporto­sításban, az ismeretközlő könyve­ket pedig olyan átfogó kategóriák­ban, mint például „Házunk és ott­honunk", „Föld és ég", „Autó­motor", „Szabadság — utazás — kirándulás" stb. Lesznek olyan csoportok is, amelyek vegyesen tartalmaznak szépirodalmi és szak­könyveket. Természetesen a kata­lógusok továbbra is biztosítják a konkrét művek iránt érdeklődő ol­vasók igényeinek kielégítését. Azt várják ettől a módszertől, hogy az olvasók még jobban meg legyenek elégedve, a könyvtárak pedig von­zóbbakká váljanak. Új olvasókat, nagyobb forgalmat jeleznek a kül­földi tapasztalatok, reméljük, ná­lunk is így lesz. A városban 106 helyen várják a Szabó Ervin könyvtárak az olvasó­kat. (Sárga alapon barna betűs címtábláik színösszetétele vajon honnan származik?) A négy kísér­leti helyen éppen a könyvtár leg­fontosabb alkotóelemében, az ál­lomány feltárásában megújulva. Vajon hogyan fogadják a változást az olvasók? A Budapest Gyűjtemény kiadványai Újdonságot jelenthetünk a könyvtár leghagyományosabb gyűjteményéből, a főváros helytör­ténetének talán leggazdagabb tár­házából, a Budapest Gyűjtemény­ből is. A város történetének tudós ku­tatói és az amatőrök egyaránt jól ismerik és sokat forgatják az 1963 és 1974 között megjelent Budapest Történetének Bibliográfiája hét vaskos kötetét, amelyek a kezde­tektől 1950-ig tárják fel a város történetének nyomtatott forrásait. A gyűjtemény dolgozói 1974 óta sem pihennek. Elkészült a hasonló­an nagyszabású, a bibliográfiát ki­egészítő vállalkozás, a Budapest Története Képekben című képlelő­hely-katalógus. Az első, 1493-ból származó, Budát ábrázoló famet­szettől 1980-ig 120 ezer tételben so­rolja föl a város képi ábrázolásait a képek (metszetek, rajzok, fotók stb.) lelőhelyével. Az első kötet 1982-ben, a második 1984-ben je­lent meg. (Reméljük, lesz anyagi erő további kötetek kiadására is.) Az 1980 utáni évek mindegyiké­ről egy-egy kiegészítő kötetet ad közre a gyűjtemény, ugyancsak Budapest Történetének Bibliográ­fiája címmel. Az 1984-ben megje­lent 198l-es kötet hatezernél több, a főváros történetére vonatkozó té­telt tartalmaz az 1981-ben megje­lent irodalomból, majdnem kétez­ret a város képi ábrázolásai közül (tehát az éves kötetekben együtt szerepel az, ami korábban két kü­lön retrospektív gyűjteményben volt), és ezernél több, a város életé­ben neves személyiség életrajzát és arcképének lelőhelyét közli. Ez is újdonság, a korábbi kötetek ugyan­is életrajzokat nem tartalmaztak. A munka méreteit mutatja, hogy a gyűjtemény dolgozói (dr. Berza László főszerkesztő és Sántháné Antal Sára szerkesztő vezetésével) 291 lapot és folyóiratot néztek át, „céduláztak ki" az adatok össze­gyűjtése céljából. A bibliográfia, illetve a képkatalógus szakcsopor­tosítása változatlan, ám a kötetet, a szokásos betűrendes mutató mel­lett, kerületi mutató egészíti ki. Ez fokozza használhatóságát, hiszen nagyon sokan a kerületek „felől" közelítenek a főváros történetéhez (helytörténeti kutatók, diákok, pe­dagógusok stb.). Kerületi mutatóra azért is szükség van, mert a jövő­ben ez helyettesíti a néhány éven keresztül megjelent Kerületi Figye­lőt. A figyelmes olvasó észrevehette a hiányt is. Ha a képkatalógus be­fejeződik, és az éves kötetek 1981 óta évente hozzák a teljes anyagot,, még mindig hiányzk az 1950 és 1980 közötti 30 év bibliográfiai adattára. Legalábbis a kötetek kö­zül. Cédulákon ugyanis rendelke­zésre áll a Budapest Gyűjtemény­ben. Kötetté szerkesztésére és kia­dására majd akkor kerül sor, ha befejeződött a képkatalógusok ki­adása. De addig is sok más újdon­ság várható a Budapest Gyűjte­ménytől. KISS JENŐ 14

Next

/
Thumbnails
Contents